Julie Christie A hazudós Billyben

A miniszoknyát egy Mary Quant nevű angol divattervező találta fel a hatvanas évek legelején: az első darab eladására 1962-ben került sor Quant híres londoni Bazaar butikjában. A ruhadarabot a tervező azoknak a nőknek szánta, akiknek

„futniuk kell a busz után”

– de a mini csakhamar a szabadság szimbólumává vált, amit a filmek is megerősítettek. A miniszoknya első filmes megjelenésére nem kellett sokat várni: már 1963-ban megtörtént, Julie Christie-nek köszönhetően, aki A hazudós Billy című romkomban viselte, és sokat tett érte, hogy az akkor még nem kirívóan népszerű ruhadarab berobbanjon.

A film egyébként a címbeli fiatalemberről szól, aki úgy keres kiutat munkásosztálybeli hétköznapjaiból és egyre zavarosabbá váló nőügyeiből, hogy hazugságaival és fantáziálásaival komplett álomvilágot talál ki magának. Billy problémáira megoldást jelenthet az életében újonnan felbukkanó Liz (őt játssza Christie), de sajnos nem olyan könnyű hátat fordítani a kényelmes kis kitalációknak. Mivel Julie Christie karaktere laza, életvidám, optimista lány, lehet mondani, hogy miniben való megjelenése illeszkedik a ruha szabadságszimbólumként való használatához; de a jelmeztervezők valószínűleg azt is akarták sugallni a választással, hogy Liz egy modern, feminista nő.

Julia Roberts a Micsoda nő!-ben

Jó hosszú kihagyás után a mini a kilencvenes években vált újra kiemelkedően népszerűvé, amiért megint csak sokat tettek a filmek. Az 1990-ben bemutatott Micsoda nő!-ben persze nehéz lenne a szabadság szimbólumaként tekinteni a ruhadarabra, hiszen a főhősnő, aki viseli, prostituált, szóval maradjunk annyiban, hogy a Julia Roberts által alakított Vivian munkaeszközként hordja a kihívó, hasnál egy karikával a tophoz csatolt darabot, a combközépig érő lakkcsizmával és a hidrogénszőke parókával együtt. De a miniszoknyára itt is tekinthetünk metaforaként, mivel az alkotók ennek segítségével hangsúlyozták azt a változást, amin a későbbiekben a kifinomult úri népek körében közönségesnek bélyegzett ruhával éles ellentétet alkotó finom és elegáns öltözékeket hordó főhősnő átesett.

Sharon Stone az Elemi ösztönben

Paul Verhoeven kultikus 1992-es erotikus thrillerének biztosan mindenki ismeri a sztoriját, így nem is kérdés, hogy itt a mini nem annyira a szabadság, mint inkább a szabadosság és kifejezetten a gátlástalanság jelképe a gyilkosság elkövetésével vádolt írónő, Catherine Tramell testén. Illetve a Micsoda nő!-höz hasonlóan minden bizonnyal

a csábítás, sőt az irányítás eszközeként is tekinthetünk rá,

hiszen a nőbe hamarosan belebolondul az ügyében nyomozó, szintén nem bűntelen rendőr.

A film híres kihallgatás-jelenetében ugyan a figurát megformáló Sharon Stone nem szoknyában, hanem egy izgalmas módon épp az ártatlanságot kifejező hófehér miniruhában van – de minire nem adunk. És ahogy azt mindenki pontosan tudja, ez az a legendás jelenet, amelyben Tramellen nincs alsónemű a ruha alatt, amikor látványosan keresztbe teszi a lábát, így

minden bizonnyal ez a filmtörténelem legtöbbször visszapörgetett és kimerevített momentuma is.

Nicole Kidman a Majd megdöglik érte című szatírában

Gus Van Sant 1995-ös alkotásában egy egyszerű kis időjárás-jelentőt ismerhetünk meg, akinek azonban hatalmasak az ambíciói, és mivel férje mindennek az útjában áll, a nő úgy dönt, megöleti – de nem profi bérgyilkosokat bíz meg, hanem a helyi középiskola általa alaposan behálózott tanulóit. A sztori és az antihősnő kisszerűségéből következően a miniszoknya itt Suzanne Stone közönségességét és törtetését szimbolizálja, hiszen úgy viseli, ahogy azok a híres kommentátorok, akikhez hasonlítani szeretne, egy azonos mintájú blézer segítségével kiskosztümmé kiegészítve. Csakhogy az országos tévécsatornákon nem ilyen csiricsáré színekben és ennyire rövid szoknyával, hanem klasszikus, elegáns fazonban hordják, szóval Suzanne ebben is alaposan utat téveszt.

Alicia Silverstone a Spinédzserekben

Alicia Silverstone igazi divatikonná vált a kilencvenes években, amiben ez az 1995-ös laza Jane Austen-adaptáció, a Spinédzserek játszotta a legfontosabb szerepet. A Cher nevű cserfes gimnazistát hozó Silverstone a filmmel egy csapásra divatba hozta az addigi fiúsabb grunge-ot felváltó diáklánystílust, azaz a szigorú ingeket extra rövid miniszoknyákkal feldobó, térdzoknival, mellénnyel, blézerrel vagy kardigánnal kiegészített szetteket. A Spinédzserekből elsősorban az a sárga skót kockás szerelés vált ikonikussá, amit Jean Paul Gaultier tervezett a film számára, de a cselekmény során a főhősnőt láthattuk tyúkláb- és rombuszmintás miniszoknyákban, illetve miniruhákban is.

Mira Sorvino és Lisa Kudrow a Romy és Michele-ben

Az 1997-es Romy és Michele-ben Mira Sorvino és Lisa Kudrow olyan egykori gimis barátnőket játszanak, akik nem vitték semmire az érettségi óta eltelt tíz évben, ezért sikeres üzletasszonynak hazudják magukat az osztálytalálkozón. Mindez persze nagyon messze van a Majd megdöglik érte című szatírában megjelenített gyilkos törtetéstől, és alapvetően teljesen ártalmatlan, jóindulatú figurákról van szó, így itt a mini romantikusabb verzióját láthatjuk megjelenni, világos, nőies színekben (például babarózsaszínben), illetve a hősnők fogalmatlanságát jelképező divatjamúlt verziókban (lásd a hatvanas éveket idéző szabást és műszőrme-betoldást a ruha alján vagy a Staying Alive-képsor nyolcvanas évekbeli bőrcuccait).

A filmből persze elsősorban a színésznők által

de Romy és Michele a hétköznapjaikon is, azaz a cselekmény során gyakorlatilag végig miniszoknyát viselnek.

(via Luxus Plus Mag, IMDb)