A 2014-ben elhunyt Robin Williamsre alighanem az idők végeztéig úgy fognak emlékezni, mint az egyik legelismertebb és legszórakoztatóbb hollywoodi színészre. Számos népszerű filmet készített, melyek közül bizonyosan van mindenkinek egy-két kedvence. Visszanézni az alakításait szinte felér egy színjátszó mesterkurzussal, különösen olyan filmek esetében, mint a Mrs. Doubtfire, a Holt költők társasága, a Jó reggelt, Vietnam! vagy a Good Will Hunting, amely végül Oscar-díjat is hozott a színésznek. Bár a legtöbben komikusként emlékeznek rá, nyugtalanítóan jó tudott lenni olyan nyomasztó thrillerekben is, mint amilyen a Sötétkamra vagy az Álmatlanság volt. Ettől persze még az volt Robin Williams természetes állapota, ha sutba vághatta a forgatókönyveket, és szabadon rögtönözve bolondozhatott a kamerák előtt, hiszen a karrierjét a stand-up műfajban kezdte, így sírig tartó hűséget esküdött a pofavágásoknak, az improvizációnak, a viccmesélésnek és a szemtelenkedő beszólásoknak. A Looper egy hosszabb cikkben szedte össze Robin Williams legszellemesebb rögtönzéseit – ebből gyűjtöttünk ki most mi is egy kisebb csokorra valót.

Jó reggelt, Vietnam!

Bár Bajor Imre fergeteges szinkronhang volt ebben az 1987-es kultfilmben, mégis érdemes inkább eredeti hanggal megnézni, hiszen úgy látszik csak igazán, mennyire elemében érezte magát Robin Williams, amikor a rádiós Adrian Cronauer bőrébe bújva komédiázhatott a mikrofon mögött. Mark Johnson producer visszaemlékezései szerint ezeknek a jeleneteknek nem volt előre megírt forgatókönyve – egyszerűen csak bekapcsolták a kamerákat, és hagyták, hogy Williams felkonfokat rögtönözzön. Így már tökéletesen érthető, miért kuncog annyira Forest Whitaker, Robert Wuhl és a többi szereplő a háttérben.

Aladdin

A rajzfilmesek ritkán engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy-egy figurájuknak utólag rajzoljanak meg jeleneteket, attól függően, hogy épp miket rögtönzött a stúdióban az adott szereplő szinkronhangja. Hiszen általában fordított a felállás: a sztárok felmondják a rajzfilmkarakterek előre megírt párbeszédeit, és ha kell, eléneklik a dalaikat is, aztán átadják a mikrofont a következő sztárnak, hiszen az idő pénz. Az 1992-es Aladdin esetében azonban Robin Williams annyira beleélte magát Dzsini szerepébe, hogy minden hangfelvételkor elkezdett spontán bohóckodni és fura hangokat kiadni, vagy éppenséggel olyan színészeket utánozni, mint Arnold Schwarzenegger és John Wayne. Főtt is a stáb feje, hogy a sok modern metapoénból mit fog benne hagyni a Disney-vezetőség egy klasszikus Ezeregyéjszaka-mesében, de végül meglepően sok rögtönzött vicc zöld utat kapott. Azért persze így is maradt számos olyan jelenet, ahol Robin Williams egyszemélyes showműsorából csak a stúdiófelvétel, és egy-két vázlatrajz vagy befejezetlen jelenet maradt meg – de végül ezeket is megmutatták a nagyközönségnek az Aladdin 2015-ös dvd-kiadásán.

Madárfészek

Ebben az 1996-os vígjátékban Robin Williams egy Armand nevű, éjszakai bárt üzemeltető transzvesztitát alakít, akinek van egy felnőtt fia, Val (Dan Futterman), még a heteroszexuális éveiből. A fiú szerelme Barbara (Calista Flockhart), a morális züllöttség ellen keresztes hadjáratot hirdető, ultrajobboldali szenátor lánya. Barbara meghívja a szüleit Valhoz és a családjához. A szenátornak beadott mese szerint Armand egy görög diplomata, csakhogy nem mindenki értesül helyesen a mese részleteiről. Az eredmény: fergeteges félreértések és sziporkázó, csípős párbeszédek! A fenti konyhai jelenetben Armandék pánikoló szakácsa (Hank Azaria) elrontja a levest, Armand és a fia tiszta ideg a balul sikerült vendégség miatt – Robin Williams pedig a mondata közepén váratlanul elcsúszik, és majdnem az egész lábas tartalmát a meglepett Hank Azaria ölébe borítja! Ez a jelenet nem volt benne a forgatókönyvben, de szerencsére Williams egy percre sem esett ki a szerepéből: felpattant, szitkozódni kezdett, majd kiviharzott a konyhából a levessel!

Good Will Hunting

Robin Williams ebben a filmben a terapeuta Dr. Sean Maguire-t alakította, aki a fenti jelenetben a feleségéről mesél a címbéli Will Huntingnak, akit Matt Damon játszott. Eredetileg nem beszélt volna ennyit a fingó feleségéről, de Robin Williams kitalált pár extra poént a forgatáson, amitől Matt Damon könnyezve röhögni kezdett – hiszen ő írta a film forgatókönyvét (Oscar-díjat is kapott érte országos cimborájával, Ben Affleckkel együtt), így ez a sztori neki is új volt a doktor feleségéről. A derültség ráadásul átragadt Jean-Yves Escoffierre, az operatőrre is, aki annyira nevetett, hogy beremegtette a kamerát (látszik is a fenti részletben 1:41-nél). Mivel ez egy igen őszinte, de megismételhetetlen jelenet volt, a rendező, Gus Van Sant úgy döntött, hogy a remegős baki ellenére is benne van a helye a filmben.

Köszönőbeszéd a 49. Golden Globe-gálán

Robin Williams 1992-ben Golden Globe-díjat kapott A halászkirály legendája című Terry Gilliam-fimért, amelyben a Szent Grált kereső, hajléktalan bolondként élő, egykor neves professzort alakította (érdekesség, hogy ugyanebben a kategóriában volt esélyes a film másik főszereplője, Jeff Bridges is). A győztes Williams fergeteges köszönőbeszédet mondott, számos mókás viccel, szellemes A bárányok hallgatnak-utalásokkal és fergeteges celebparódiákkal: utánozta többek között George Bush-t, a tehetségkutató üzletember Michael Ovitzot (aki később a Disney elnöke lett), és a kollégáját, Michael Jetert is.