A Doctor Strange az őrület multiverzumában címen futó legújabb Marvel-produkció akciófilmnek nagyon félelmetes, horrornak viszont túlságosan grandiózus – de pont ez benne a jó! Többé-kevésbé spoilermentes kritika az év legjobban várt blockbusteréről.
Az elmúlt hetekben-hónapokban kétféle Doctor Strange-hírtől volt hangos a szaksajtó. Ha épp nem arról írtak a lapok, hogy rekordszámú geek kikacsintást rejt a Doctor Strange az őrület multiverzumában éppen aktuális, képkockánkét szétspoilerezett előzetese, akkor minden bizonnyal valamelyik stábtag bizonygatta egy erősen PR-szagú interjúban, hogy a Doctor Strange 2 minden idők legfélelmetesebb Marvel-filmje, amivel a Disney hivatalosan is beemelte a horrort a szuperhősös zsánerbe.
Az helyzet azonban tényleg az, hogy ezek a cikkek egyáltalán nem estek bulváros újságírói túlzásokba: mindkét állítás igaznak bizonyult!
Lássuk az első tételt, a geek kikacsintáscunamit! A Disney ugyebár a Sonyval közös Pókember-filmek tető alá hozatala után szőröstül-bőröstül bekebelezte a 20th Century Fox stúdiót, és ezzel „visszaadta a Marvelnek azt, ami jár neki”, vagyis az X-Ment, a Fantasztikus Négyest, meg a többi, huszonsok éve bagóért elkótyavetyélt Marvel-képregényhős filmes jogát, óriási gesztust gyakorolva ezzel a rajongók felé. Az utóbbi évek blockbusterei, no meg persze a Disney+ egyáltalán nem „futottak még”-kategóriás tévésorozatai ugyanis egy patikamérlegen kiszámított mesterterv részeként módszeresen ágyaztak meg az úgynevezett Marvel-multiverzumnak. Ami nagyjából azt jelenti, hogy
most már egész egyszerűen bármi lehetséges, hiszen némi látványos CGI-hókuszpókusz és kvantumfizikai blabla után akármelyik Marvel-hőst elő lehet rántani nyusziként a cilinderből, függetlenül attól, hogy korábban ki és hány filmben alakította az illetőt.
A miénktől totálisan eltérő párhuzamos univerzumok, valamint az ezekben szabadon ki-be járkáló szereplők így olyan szintre képesek emelni a parasztvakítást plázamozis szórakoztatást, amilyenhez foghatót korábban még soha nem láttunk a gyöngyvásznon! Elég csak az alábbi előzetesből azokra a részekre gondolni, amikor
majd mindennek a tetejébe még szembetalálkozik a saját ördögi hasonmásával is, aki szó szerint úgy néz ki, mint a horrorfilmek kecskeszakállas Sátánja!
És akkor ezzel meg is érkeztünk a bevezetőben taglaltak második feléhez: nevezetesen, hogy a Doctor Strange 2 a Marvel stúdió első olyan saját gyártású horrorfilmje, amire egy szokványos nyári blockbuster 220 millió dolláros költségvetését tapsolták el. A hír igaz – nem véletlenül került ezúttal a szuperhősök világában már rutinosan mozgó, legendás horrorveterán Sam Raimi a rendezői székbe. Ő ugyanis az a direktor, aki mielőtt egy zsák pénzért elvállalta volna a régi, Tobey Maguire-féle Pókember-trilógiát, olyan felejthetetlen klasszikusokkal írta be a nevét az ijesztgetős zsáner szentségtelen fekete nagykönyvébe, mint a Gonosz halott 1-2, A sötétség serege valamint a retrólázat meglovagoló tévés folytatás, az Ash Vs. Evil Dead sorozat.
Ha olcsó hasonlatokkal élnék (márpedig előszeretettel szoktam!), most azt mondanám, a legújabb Raimi-film lényegében egy Strange Vs. Evil Dead, vagyis afféle „szegénye ember Gonosz halottja” lett. Csak hát ez blockbuster pont „a gazdag ember Gonosz halottja”, ahol olyan szédítően izzik a sokmillió dollárba kerülő CGI-mágia, hogy az ember agya sisteregve elolvad, és a fülén csorog ki!
A konkurens Warner stúdió hasonló tematikában utazó, nagyvárosban abrakadabrázó franchise-a, a Legendás állatok ehhez a filmhez képest szánalmas fenékenbillentős bohóctréfa, egy molyrágta Vitéz László-báb serpenyős ördöggyepálása a vurstliban!
Mert Sam Raimi hallatlan lelkesedéssel, Frankenstein doktort megszégyenítő lázas őrülettel fércelte össze a szuperhősös toposzokat a horrorfilmek ijesztgetős elemeivel. Sötét és félelmetes helyeken pislákoló gyertyarengeteg, hátborzongató susmorgás, ördögi mágikus rajzolatok, visongó rémpofák, zsarátnokként izzó tekintetek, no és persze Raimi örök kedvence, a híres-hírhedt Necronomiconra emlékeztető, égen-földön hajkurászott mágikus kódexek... Az ember néha tényleg majd' szívbajt kap a nézőtéren a Doctor Strange 2 alatt – épp ezért ezúttal ajánlatos komolyan venni a forgalmazó figyelmeztetését, miszerint ez nem egy szokványos családbarát szuperhősös bolondozás egy csapatnyi passzosgatyás csihi-puhijával, hanem egy 16 éven aluliaknak nem igazán ajánlott, egynémely jelenetét tekintve már-már tényleg fosatós lidércnyomás!
Magát a sztorit nem akarom elspoilerezni, sajnos az előzetesek már így is túl sok dolgot elárultak a filmből... Legyen elég annyi, hogy ezúttal a hivatalos sillabusz tökéletesen megállja a helyét, vagyis jelen esetben a Doctor Strange az őrület multiverzumában tényleg arról szól, hogy a címbéli Doctor Strange a címbéli őrület multiverzuma felé veszi az irányt, és messzebbre merészkedik az ismeretlen földöntúli dimenziókban, mint eddig bármikor, miközben néhány friss és régi szövetségessel az oldalán megküzd egy új ellenséggel az észbontóan veszedelmes alternatív valóságokban.
A rendezőt és a horrorfilmes koncepciót fentebb már fényeztük eleget, essen most néhány szó a színészi játékról is. Benedict Cumberbatch látványosan lubickol a hatalmas tudással rendelkező, de olykor azért kicsinyes szarkazmusra hajlamos varázsló, Doctor Strange szerepében. Bár jómagam finoman szólva sem voltam elájulva ettől a karaktertől a 2016-ban bemutatott saját mozifilmje idején (konkrétan azt írtam a kritikámban, hogy gyalázatosan gagyi lett, amiért a mai napig kapom az anyázó olvasói leveleket). Az azóta eltelt évek, és az ezalatt bemutatott megszámlálhatatlanul sok új Marvel-blockbuster viszont fényesen bebizonyította, hogy
Doctor Strange karakterében igenis van kraft, és jó ideig képes lesz akár egyedül is elvinni a hátán egy rétestésztaként nyúló franchise minden egyes epizódját.
És ahogy Cumberbatch-en most már egyáltalán nem lötyög a tűzpiros varázslópalást, úgy Elizabeth Olsen is mindent megtesz azért, hogy kilépjen végre a szupersztár ikernővérei árnyékából, és az évek óta saját jogon sikerre vitt karaktere, az irgalmatlan erejű valóságmanipuláló képességekkel rendelkező Wanda (avagy: a Skarlát Boszorkány) ne csak egy dekoratív biodíszlet legyen hülye hacukában, hanem a Marvel-univerzum jelenleg talán legizgalmasabb karaktere!
A fentiek miatt viszont nem árt képben lenni azzal, mi minden történt eddig Strange és Wanda életében. Vagyis ha tényleg az összes geek kikacsintást és félmondattal elintézett utalást érteni akarjuk, akkor még a moziba menetel előtt érdemes bepótolni legalább az alábbiakat:
- Doctor Strange (2016)
- Bosszúállók: Végtelen háború (2018)
- Bosszúállók: Végjáték (2019)
- WandaVízió tévésorozat (2021)
- Pókember: Nincs hazaút (2021)
Ez annál is inkább fontos, mert a Marvel vezetősége a jelek szerint tényleg komolyan gondolta, amikor Vasember halála és Amerika kapitány nyugdíjazása után (hupsz, bocs, akinek ez meglepetés volt!) végül Strange-et tette meg a Bosszúállók kvázi vezérének, és persze a fiatalabb szuperhősök apafigurájának. A producerek hazardíroztak – de bejött, és alighanem a stúdió most is ugyanúgy be fogja lopni magát a geekek szívébe ezzel a horrorfilmes kikacsintással, mint amikor a sok egy kaptafára készülő szuperhősös blockbuster dömpingjében gondoltak egy merészet, és hidegháborús kémfilmeket idéző politikai thrillert faragtak az Amerika Kapitány: A tél katonájából, kasszát robbantottak a Star Wars-hangulatú Galaxis Őrzőivel, vagy épp a kasszafúrós- és szélhámosfilmek vizeire eveztek a Hangyával. Roppant kíváncsian várom, melyik zsáner lesz a következő, ahová kirándulást tesznek az elkövetkezendő esztendők Marvel-rendezői...
Ítélet: 8/10
Kiknek ajánljuk? Marvel-rajongóknak mindenképpen, de azoknak is akik évek óta kíváncsiak arra, rejtőzik-e még újabb aduász Raimi mester ingujjában az Evil Dead franchise és a régi Pókember-filmek után. Rejtőzik bizony, és most látványosan odacsapta az asztalra!