Hétfő este Florence Pugh és Olivia Wilde is részt vettek a Nincs baj, drágám (Don't Worry Darling) című, műfajilag elég nehezen behatárolható utópisztikus thriller világpremierjén a Velencei Filmfesztiválon, de eléggé nagy távolságot tartottak – szinte már akkorát, mintha nem is együtt dolgoztak volna Olivia Wilde második mozifilmes rendezésén.

Egészen konkrétan az történt, hogy amikor a velencei közönség négyperces álló ovációban tört ki a Nincs baj, drágám végén, a könnyes szemű Florence Pugh (aki Olivia Wilde-tól néhány székkel arrébb ült) teljesen elfordult a rendezőnőtől, és inkább együtt örvendezett a film többi sztárjával, többek között Nick Kroll-lal. A közönség szűnni nem akaró tapsvihara valószínűleg még tovább is tartott volna, ha Pugh nem indul el a kijárat felé, és nem készteti ezzel arra a stáb többi tagját (a sor végén Olivia Wilde-dal), hogy ők is sietve kövessék őt. Az eleve igen puskaporos hangulatot a film két férfi főszereplője, Harry Styles és Nick Kroll azzal próbálták oldani, hogy a kamerák kereszttüzében gyorsan szájon csókolták egymást.

A viharfelhők persze már korábban is összegyűltek Nincs baj, drágám fölött, a kérdés csak az volt, mikor és kire sújtanak le az első villámok. A film ugyanis eddig is tekintélyes mennyiségű vitát váltott ki, Florence Pugh ráadásul nem vett részt a díszbemutató előtti sajtóeseményen arra hivatkozva, hogy túl későn fut be repülőgéppel a Dűne 2 magyarországi forgatásáról – érdekes módon azonban a Dűne 2 férfi főszereplője, Timothée Chalamet el tudott repülni úgy Budapestről Velencébe, hogy részt tudjon venni a fesztivál sajtóeseményein (mint ismeretes, Pugh Irulan hercegnőt, Chalamet pedig Paul Atreidest alakítja a kultikus sci-fi ismét nálunk forgó folytatásában).

Pugh sajtótájékoztatóról való távolmaradása miatt természetesen újra felröppentek azok a néhány héttel korábbi pletykák, miszerint a színésznő és a rendezőnő csúnyán összevesztek annak idején, amikor Olivia Wilde a filmforgatás alatt romantikus viszonyba bonyolódott az egyik férfi főszereplővel, Harry Styles-szal (ami miatt végül elvált a férjétől, Jason Sudeikistől is). Mások egészen másban látják a purparlé okát: ők azt állítják, abból támadt nézeteltérés anno, hogy Florence Pugh kevesebb mint egyharmadát kapta annak a gázsinak, amit a férfi főszereplő vágott zsebre (a pletykák szerint Pugh 700 ezer dollárt kapott, miközben Styles 2,5 milliót). Egy későbbi interjújában ugyan Olivia Wilde kerek perec kijelentette, hogy egyáltalán nem igazak a fizetéskülönbségről szóló állítások, de már ekkor napirendre került az az újabb pletyka, hogy amiatt rúgta ki a filmjéből Shia LaBeoufot (akinek a szerepét végül Harry Styles kapta meg), mert a balhés életű sztár „harcias energiája” miatt „mindent el kell követni azért”, hogy Florence Pugh „biztonságban legyen”.

Az évekkel ezelőtt is nagy nyilvánosságot kapott szennyes-kiteregetés közepette megszólalt akkoriban maga LaBeouf is, aki viszont azzal vágott vissza, hogy valójában ő volt az, aki kilépett a filmből. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy egy 2020-ban kiszivárgott videón Olivia Wilde látszólag könyörgött LaBeoufnak, hogy gondolja meg magát a döntésével kapcsolatban, miközben úgy tűnt, hogy a rendezőnő Florence Pugh-t hibáztatja, amiért a két sztárnak problémái támadtak egymással a forgatáson. A beszélgetés alatt ráadásul Olivia Wilde nem Florence-nek, hanem „Miss Flo”-nak nevezte kolléganőjét, akire szerinte „ráfér egy kis ébresztő” azáltal, hogy a férfi partnere hirtelen távozik a produkcióból (a flo jelzővel illetett nő elvileg „jókislányt”, illetve „álomnőt” is jelenthet az angol szlengben, de természetesen azt, hogy „Miss Tökély”, pejoratív éllel is lehet használni egy beszélgetésben).

Akármi is történt a forgatáson, Olivia Wilde Velencében már csak a szépre akart emlékezni. Amikor arra kérték a sajtótájékoztatón, tisztázza a dolgokat a Florence Pugh-hoz való viszonyával kapcsolatban, így válaszolt a sajtó képviselőinek:

Florence maga az erő. Annyira hálásak vagyunk, hogy el tudott jönni ma este ide a vörös szőnyegre, annak ellenére, hogy a Dűne forgatásán van. Rendezőként tudom, milyen megrázó, ha egy színészt akár csak egy napra is elveszítünk, ezért nagyon hálás vagyok neki, és a Dűne rendezőjének, Denis Villeneuve-nek is, amiért segítettek rajtunk. Ma este megünnepelhetjük Florence Pugh munkáját. Nem tudom elégszer elmondani, mekkora megtiszteltetés számomra, hogy ő a főszereplőnk. Csodálatos a filmben.

Wilde a korábbi személyes konfliktusokról és gázsivitákról szőtt konteókat is elintézte egy kézlegyintéssel:

Ami a végtelen számú bulvárpletykát és a szóbeszédet illeti, úgy érzem, az internet ezekkel önmagát táplálja. Nem érzem most szükségét, hogy hozzájáruljak ehhez, szerintem kellőképpen jól táplált már így is.

És aki azt hitte, hogy a hollywoodi sztárok velencei brazil szappanoperája ezzel már tényleg véget ért, súlyosan téved!

Előkerült ugyanis egy olyan videórészlet is a díszbemutatóról, amelyen az látszik, hogy amikor Harry Stiles befut a nézőtérre, és helyet foglal az Oliwia Wilde társaságában ücsörgő Chris Pine melletti székre, leköpi színészkollégáját (és máig nem derült ki, hogy véletlenül vagy bosszúból valami forgatási sérelemért):

Természetesen egy olyan magyarázata is lehet a fentieknek, hogy az egész csak műbalhé, címlapos ingyenreklám a filmnek, amelyben Alice (Florence Pugh) és Jack (Harry Styles) boldogan élnek a férfi munkahelye által fenntartott kisvárosban, Victoryban. Körülöttük mindenki szép, boldog, és ugyanannál a titokzatos cégnél dolgozik. De mit csinálnak, amikor nincsenek otthon? Mivel foglalkozik ez a bőkezű vállalat? Alice először unalmában kezd kérdezősködni, azután egyre több furcsa részletre akad, és a cég képviselőinek nagyon nem tetszik a kíváncsisága. Számukra, úgy látszik csak az a lényeg, hogy senki ne tudja meg, min dolgoznak – és bármire hajlandóak, hogy megőrizzék a titkaikat.

A filmet, amit Olivia Wilde szerint az Eredet, a Mátrix és A Truman-show ihletett, szeptember 22-től hozza moziforgalomba idehaza az InterCom. A velencei bemutatót követő kritikák viszont már most igen vegyesek róla, a Variety filmkritikusa, Owen Gleiberman szerint például

Inkább mutatós, mintsem meggyőző.

(via The Independent & The Guardian & Uproxx & Variety & Hollywood Reporter)