A később szuperhősfilmekkel befutó Joss Whedon rendező egy podcastben mesélt arról, milyen sokat köszönhet Keanu Reevesnek a száguldó buszos akciófilm, amelynek ő írta meg a párbeszédeit.
Lassan 30 éves lesz Keanu Reeves egyik legjobb filmje, az 1994-es Féktelenül – a közelgő jubileum alkalmából az 50 MPH című podcastben Jan de Bont rendező, valamint más stábtagok meséltek különféle forgatási érdekességeket. Az egyik vendég az a Joss Whedon volt, aki Az Igazság Ligája pótforgatásán elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos vádak miatt (ezekről itt és itt írtunk korábban részletesen) nem nagyon beszélt az utóbbi időben nagy nyilvánosság előtt jóformán semmiről.
Joss Whedon megfenyegette Gal Gadotot, hogy tönkreteszi a karrierjét
Korábban csak pletykálták, de most a színésznő is megerősítette, hogy az Igazság Ligájának Whedon-féle utóforgatásán tényleg megtörtént.
Tovább
Whedont az utolsó pillanatban szállt be a Féktelenül script doktorként, azaz neki kellett felpimpelnie a forgatókönyvet a forgatás előtt - néhány interjúalany szerint lényegében ő írta a film végső párbeszédének nagyjából a 90 százalékát. Ennek ellenére Whedon esetében mégis úgy ítélte meg a forgatókönyvírói szakszervezet, a WGA, hogy nem kaphat írói kreditet a filmben (helyette Graham Yostot tüntették fel, aki valóban évekig dolgozott ezen a projekten, ő volt a felelős a film koncepciójáért, a karakterekért és a főbb történetelemekért).
Whedon minden esetre most arról mesélt, hogy Keanu Reeves milyen sokat segített neki abban, hogy kitalálja, miképp formálja a színész hősies karakterének jellemét. Reeves a filmben ugyebár egy Los Angeles-i zsarut játszik, akinek meg kell mentenie egy busznyi utast, köztük a Sandra Bullock által életre keltett alkalmi segítőtársát, mielőtt egy őrült merénylő felrobbantaná a száguldó járművet.
[Reeves] arról mesélt, hogy a szerepre való felkészülés során együtt lógott a kommandósokkal, akik kifejezetten udvariasak, mindenkit uramnak vagy asszonyomnak szólítanak. Jött egy kattanás, és ennyi, máris megértettem ezt a karaktert. Nem volt egy forrófejű fickó, hanem gondolkodott, azt tette, amit helyesnek érzett, és furcsán közelítette meg ugyan a dolgokat, de általában véve ez működött. Ez az »uram vagy asszonyom« nagyon sokat adott nekem, mert [az akciófilmek hőseire] mindig is a harsányság volt a jellemző, ez pedig ennek pont az ellentéte volt. Azt is mondta [Reeves], hogy »Nem akarom elsütni a fegyveremet.« Erre én: »Én sem akarom, de valahogy muszáj, mert a stúdió nem fogja hagyni, hogy ne süsd el a fegyvered.«
Miután Whedon elvesztette a forgatókönyvírói kreditért folytatott harcát, összefutott Graham Yosttal a film premierjén. Yost erre így emlékezett vissza a podcastben:
Ahol a dolgok rosszra fordultak közöttünk, az az volt, amikor [Joss Whedon] nem kapott kreditet. Olyan volt, mintha engem hibáztatott volna. De én megmondtam neki, hogy ez a WGA, naná, hogy írtam nekik egy levelet, hogy csak én érdemlem meg a kreditet, hiszen évekig ültem ezen a projekten, ez az én gyermekem. Nagyszerű munkát végeztél, [Joss], de már nem engedélyezik a »további párbeszédek« kreditet.
Yost szerint Whedon az ő helyében holtbiztos, hogy ugyanezt tette volna – az első két Bosszúállók-mozifilm rendezője viszont ezt határozottan cáfolta.
