A filmtörténelem leggyilkosabb szatírái

15 éve, 2006. november 3-án volt a Borat című kiváló szatíra amerikai premierje. Ebből az alkalomból összeszedtük a filmtörténelem hét olyan további alkotását, amely brutális módon tart görbe tükröt a társadalom visszásságai elé.

Rózsaszín flamingók (1972)

A szenny pápájának is nevezett John Waters (akinek hivatalos magyar forgalmazásba csak olyan szalonképesebb művei kerültek, mint a Hajlakk, a Cry-Baby, a Titkos gyilkos mama, a Kuki vagy a Cecil B. DeMented) Trash-trilógiájának nyitódarabjában a saját magát alakító transzvesztita sztár, Divine rácsos kiságyban tartott elhízott anyjával és degenerált fiával egy lakókocsiban él. Hősünk a leggusztustalanabb élő ember cím büszke tulajdonosa – amit egy bulvárlap aggatott rá –, egy rivális család tagjai azonban el akarják hódítani tőle a titulust. Az elvetemült házaspár stopposlányokat rabol el, akiket meleg szolgájuk teherbe ejt, majd a 9 hónap leteltével szerencsétlen nőket agyonverik, a gyerekeket pedig leszbikus pároknak adják el.

A szubkultúrák erejével a tömegkultúra éles kritikáját nyújtó alkotásban

a gyomorforgató versengés során a felsoroltakon kívül láthatunk még kannibalizmust és koprofágiát is (igen, ez az a film, amelynek utolsó jelenetében Divine tényleg elfogyaszt egy adag friss kutyaürüléket).


Ház az erdő mélyén (2011)

Öt féktelen főiskolás kiadós lumpolásra utazik egy elszigetelt vidéki házikóba, ahol azonban vérfagyasztó természetfeletti lények támadnak rájuk egy rettegéssel teli, véres éjszakán. Ha mindez ismerősen hangzik, az nem a véletlen műve. A Buffy, a vámpírok réme, a Lost és a Cloverfield forgatókönyvírójaként ismert Drew Goddardnak a saját maga és Joss Whedon scriptje alapján megvalósított filmje a legócskább horrorok legelcsépeltebb kliséit használja a gyanús benzinkutastól kezdve a jóképű macsó/szexi szőke párosán át a sötét pincéig, mindezt azonban a végén egy olyan elképesztő fordulattal csavarja meg, aminek köszönhetően a Ház az erdő mélyén

egyszerre működik félelmetes horrorfilmként és a manipulált valóságot, a megfigyeltség pozícióját, a nézői elvárásokat, illetve az alkotói hozzáállást egyaránt kommentáló vériszamos szatíraként is.

 

Amerika Kommandó: Világrendőrség (2004)

Amikor kiderül, hogy a hataloméhes diktátor tömegpusztító fegyvereket ad el terroristáknak, a világ biztonságára ügyelő rettenthetetlen hősök embert próbáló küldetésbe fognak, hogy megmentsék az emberiséget. Mivel szükségük van valakire, aki beépül a terrorszervezetbe, a kommandó beszervezi Gary Johnstont, a Broadway új csillagát. Noha Gary eleinte vonakodik feláldozni a karrierjét, később belátja, hogy színészi tehetségére magasabb cél érdekében van szükség. A sztár bejut a fegyverkereskedők rejtekébe, ahol kiderül, hogy a terroristák megkezdték a terv végrehajtását.

A South Park alkotóinak 2004-es bábfilmje az amerikai külpolitika elé tart görbe tükröt, méghozzá olyan pimaszul, hogy még a 18-as karika ellenére is ki kellett vágni belőle bizonyos jeleneteket.



Amerikai pszichó (2000)

Patrick Bateman egy gazdag és befolyásos Wall Street-i befektető fia, igazi aranyifjú. Könnyedén halad előre az apja által kitaposott úton, megszállottja a pénznek, a sikernek, a divatnak és a stílusnak. Igazi társasági ember, központi figura, amolyan két lábon járó sikersztori. Bateman emellett minden idők legkegyetlenebb és leggátlástalanabb sorozatgyilkosa is. Ismerősöket és ismeretleneket mészárol le különös kegyetlenséggel, nem válogatva az eszközökben: kés, láncfűrész, lőfegyver – nála egyre megy. Indítéka nincs, hacsak az ölés gyönyöre nem számít annak.

A rendőrség sötétben tapogatózik, eleinte senki nem gondol arra, hogy a legbefolyásosabb körökben kellene keresni az első számú közellenséget. Mary Harron Christian Bale főszereplésével forgatott filmje slasherként és pszichothrillerként is megállja a helyét; de ha tudjuk, hogy az Amerikai pszichó Bret Easton Ellis kultregénye alapján készült, meg sem lepődünk rajta, hogy a mű emellett

valójában a fogyasztói társadalom könyörtelen kritikája.



Brazil (1985)

A tökéletes jövőben járunk. Ebben a világban minden igazi utópisztikus hatékonysággal működik: a technológia és a bürokrácia egyeduralmában egy árnyékkormány uralkodik, melynek bevett szokásává vált, hogy alattvalóit tökéletes megfigyelés alatt tartsa. A főhős, Sam Lowry addig tökéletesen érdektelen élete néhány meglehetősen furcsa esemény miatt hirtelen fordulatot vesz. Munkája során ugyanis egy teljes véletlenségből letartóztatott ember lakásába jut el, akit azonban még a hiba orvoslása előtt kivégeznek. Nem sokkal később hősünk álmában egy gyönyörű nő társaságában a szikrázóan kék égbolton repül.

Azután elromlik a vízvezeték, s az azt megjavító, szuperhősnek álcázott férfi (aki szemmel láthatóan több egyszerű szerelőnél) ettől kezdve a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel Sam lakásában. A férfi később találkozik az álmában felbukkanó nővel, egymásba szeretnek, ám csakhamar elszabadul a pokol, hiszen kiderül, hogy a nő terrorista.

Terry Gilliam pályája talán legnagyobb mesterműve szürreális fordulatokban bővelkedő szatíra, amely annak ellenére tökéletes, hogy feltűnően sok elemet „kölcsönöz” Orwell 1984-éből.


A sötétség útja – Mulholland Drive (2001)

A törékeny, ártatlan kis Betty világrengető ambíciókkal érkezik az Ontario állambeli Deep Riverből a Los Angeles-i Mulholland Drive-ra, ahol sorsa összefonódik a nagynénje üres házában (a lány átmeneti otthonában) bujkáló femme fatale-éval, Ritáéval. A Twin Peakshez hasonlóan eredetileg tévésorozatnak szánt David Lynch-opus szürrealista rémálom, izgalmas neonoir, izgató erotikus thriller, burleszkbe hajló tragikomédia, vérbeli melodráma, súlyos pszichohorror és a hollywoodi filmipart célzó szarkasztikus társadalomkritika egyben. A hamisítatlan Lynch-remix azonban a végére olyan rejtélyes puzzle-lé válik, hogy néző legyen a talpán, akinek sikerül megfejtenie – maga az alkotó nem sokat segít benne, az biztos. Valamilyen varázslatos módon mégis működik!



Harcosok klubja (1999)

Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos anarchista szervezet működik, amely a végső csapásra készül – pedig eleinte csak két unatkozó haver találta ki, amikor rájöttek, hogy nincs jobb stresszoldó annál, ha alaposan megverik egymást. A névtelen mesélő és testi-lelki jó barátja, Tyler által életre hívott Harcosok Klubja híre hamar elterjed, egy Marla nevű nő azonban nemcsak kétségbe vonja Tyler erőltetetten férfias ideológiáját, de éket is ver a két rokon lélek közé. David Fincher kultfilmjét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni, de éppen kultikus státusza miatt gyakran megfeledkezünk róla, hogy

két szálon is tökéletes szatíra: egyrészt a fogyasztói társadalom és a kapitalizmus, másrészt – főként újabban – a mérgező maszkulinitás tűpontos kritikája.


(via ScreenRant)

 

Elindult a Port.hu új videósorozata, a SZESSÖN. Nézzétek meg az első részt, amelyben Kiss Gergő háromszoros olimpiai bajnok mutatja meg, milyen remekül bánik a dobverőkkel. Kövessetek minket a Youtube-on is!