Mikor találkozott először Hadik András Berlin-kalandjának történetével?

Őszintén szólva, , amikor Kis-Szabó Márktól kézhez kaptam a forgatókönyvet, az emberek többségéhez hasonlóan az ismereteim Hadik Andrásról szinte a nullával voltak egyenlők. Azon kívül, hogy szerettem járni a Hadik kávéházba, és tudtam, hogy van egy szobra a várban olyan nagyon sokat nem tudtam róla. Aztán elkezdtem olvasni róla, és rájöttem, hogy nem csak Hadik Andrást nem ismerem, hanem igazából ezt az egész korszakot sem. Szerintem az emberek sincsenek tisztában azzal, hogy a magyar királyság abban a korban nem létezett. Volt ugyan egy Magyarország, de a Habsburg birodalom részeként, mint egy koronatartomány. A Habsburg-ház örökös királysága pedig nagyon átrajzolta az emberek gondolkodásmódját és így magát Hadik Andrásét is.

A korszaknak is köszönhető, hogy elkezdtem foglalkozni magával Hadikkal, mint történelmi figurával. A hétéves háború során nem birodalmak álltak szemben egymással, hanem szövetségek alakultak ki, majd bomlottak fel, és tulajdonképpen ezek szövetségek háborúztak egymással – ami végtelenül izgalmas azoknak, akiket  érdekel a történelem. Akiket meg esetleg nem annyira érdekel, azoknak ott van ennek az egésznek a kaland része, és azt tudja élvezni.

Mi kalandfilmre kaptunk megbízást:

nem győzőm hangsúlyozni, hogy, bár a film címe Hadik, de maga a film nem Hadik Andrásról szól, hanem egy történelmi kalandról. A mi feladatunk az volt, hogy ezt a kalandot ábrázoljuk, aminek tényszerűen ismerjük az elejét és a végét, azt viszont nem, hogy a kettő között mi történt.

Olvastam hadtörténészek teóriáit arról, hogyan jutott el Hadik A-ból B-be, de ezek csak elméletek, mert ezt a részt senki nem dokumentálta a hadjáraton belül. Innentől kezdve az ember képzeletére van bízva, hogy elképzelje, hogyan sikerült ennek a néhány ezer lovasnak néhány nap alatt feltűnés nélkül megtenni több száz kilométert, majd körülvenni és aztán elfoglalni egy akkora várost, mint Berlin. Amikor az ember elkezdi mozgatni a fantáziáját, onnantól kezdve jön a művészet és a múltnak a kreatív újraálmodása. Ezt csináltuk mi, és azt hadd áruljam el, hogy maga a film elkészítése is egy óriási kaland volt.   

Van az emberben egy olyan régi beidegződés, hogy ha egy filmben a Habsburgokról van szó, akkor ők az ellenfelek. A Hadik a kivétel, hiszen hősünk a Habsburgok szolgálatában áll, Mária Terézia császárnő parancsait teljesíti, amikor elindul Berlin ellen…

A történelemben számos olyan alkalom volt, amikor a Habsburgok katonai segítséget kértek és kaptak egy magyar uralkodótól. Ilyen is volt például a kora középkorban , konkrétan a cseh Ottokárral folytatott küzdelmek során, és ne felejtsük el, hogy a magyar volt az egyetlen nemzet Európában, amely azt mondta Mária Teréziának hogy „életünket és vérünket”. Mások nem voltak ilyen nagyvonalúak. Mi a semlegesség álláspontjára helyezkedtünk ebben a tekintetben.  Az osztrák katonák helyett nálunk  szász gyalogosok jelennek meg, akiknek egyfajta sorsközösségük volt az osztrákokkal, hiszen a poroszok leigázták a hazájukat. A poroszgyűlölet fűzi őket össze, de olyan nagy rokonszenv azért nem mutatkozik bennük az osztrákok iránt, ahogy a magyar huszárok iránt sem.

Az nem a film kitalálása, hogy az azonos hadseregben szolgáló, de különböző nemzetiségű katonák között folyamatos volt a villongás, hát még  ha ezek a nemzetiségi elkülönülések egyben fegyvernemi elkülönüléseket is jelentettek, hiszen jelen esetben a szászok gyalogosok voltak, a magyarok pedig lovaskatonák. Szemben egymással egy talpas és egy huszár! Ezek kölcsönösen lenézték és provokálták, gúnyolták egymást, viszont   nagyon szép a film történetében, ami egyébként a valóságnak is megfelel, hogy a a villongások érvényesek voltak a harcok szünetében vagy békeidőben, de amikor ki kellett állni a csatatérre, akkor közös volt a félelem és a győzni akarás is, és ennek hatására egyfajta bajtársiasság alakult ki a különböző nációk katonái között.

Hogyan esett Trill Zsoltra a választás a címszerepre?

Trill Zsoltot nem kellett keresni, őt ugyanis készen kaptam a forgatókönyvvel együtt. Konkrétan úgy kaptam meg olvasásra a forgatókönyvet, hogy azt úgy olvassam el, hogy a főszereplő Trill Zsolt. Rendezői hiúságomban sértve érezvén magamat azt mondtam, hogy én ezt azért így nem fogadnám el. Engedtessék meg nekem, hogy először elolvassam a forgatókönyvet, és hadd tehessek én is javaslatokat. Ahogy olvastam, végigcikázott az agyamban egy csomó színész neve, akiket ismerek, de mire az első olvasás végére értem, már tudtam, hogy én se tudnék jobbat.  –. Hogy mennyire így van, arra az első forgatási napon jöttem rá.  

Ez a fiú ízig-vérig hozta magával azt a szenvedélyt, azt az erőt, ami párosul valami humán érzékenységgel. Nagyon ritka, hogy ez a kettő így ötvöződik  egy személyiségben de Hadikban  megvolt ez a kettősség. Meggyőződésem hogy  ennek köszönhette a karrierjét és a a berlini kaland sikerét is. Ahhoz, hogy a katonáit rá tudta erre venni, hogy mindezt végig tudta velük csinálni, ahhoz kellett az empátiának és az emberségnek ez a szerencsés elegye.

Erőszakkal nem lehetett volna elérni, hogy végigcsinálják ezt a veszélyes küldetést.

Egyszerűen nem követték volna. Érdekes módon ő eredetileg papnak készült, majd történt az életében egy különös váltás, és otthagyta a papi reverendát a katonai pályáért. Egy felvidéki kisnemesről beszélünk, aki előtt abban a korban két pályamodell állt, a papi és katonai. Csak ezek kínáltak kitörésre alkalmat. Hadik nem lett volna olyan jó katona, ha eredetileg nem papnak készül. 

Hadik karakteréhez, ahogy minden huszáréhoz hozzátartozik a kackiás bajusz. Volt külön bajuszfelelős a forgatáson?

Volt, sőt, ehhez az tartozik hozzá, hogy nem csak a bajusz volt kötelező a huszárok számára, hanem a varkocs is. Végignéztük a kor huszárábrázolásait, és minden huszáron volt bajusz és varkocs, ami olyan alapvető volt, mint az, hogy osztrák katonák pedig parókában harcoltak, akárcsak a szászok. Én először ezt nem is hittem el, és amikor néztünk csataábrázolásokat, ezzel nem foglalkoztam különösebben, addig, amíg nagyon durva gazdasági tényezővé nem vált, hogy akkor hány jelmez, hány kalap, hány kard és mennyi paróka kell a csatajelenetekhez. Emlékszem, ezen először mennyire felháborodtam, hogy ne szórakozzatok már,

csak nem képzelitek, hogy parókában mentek harcolni!

Aztán kiderült, hogy még a legutolsó gyalogos is abban harcolt. El nem tudom képzelni, hogyan lehetett rizsporos parókában harcolni, na mindegy,  ez az ő bajuk volt. Sok ilyen meglepetéssel szolgált a történelem. Például amikor kiderült, hogy volt egy kelléke a huszárnak,amire álmomban se gondoltam. Van ugye a ló, a kard – és van a hosszú szárú pipa. A dohánytartó tasak a nyeregkápán ugyanolyan fontos volt, mint a lőportartó vagy a golyókat tartalmazó bőrtarisznya.   

Egy elég tisztességes költségvetés ált rendelkezésre: mire volt ez elég és mire nem?

Mindenki dob egy hátast, amikor meghallja a milliárdokat, de nekik azt üzenem, hogy forgassanak le egy ilyen filmet ennyi pénzből igényesen, és akkor kiderül, mi mire elég. Mert amikor szembesülsz azzal, egy darab huszárszablya mibe kerül, egy darab huszárcsizma mennyibe kerül és egy huszármentét mennyiért varrnak, akkor látszik igazán, mire elég ma ez a pénz . Zárójelbe téve, hogy huszármentét például nem varrnak meg Magyarországon.  Felvidéken találtunk idős szabómestereket, akik még ilyet tudnak varrni és megfizethetők.

Történelmi filmet forgatni élethű környezetben élethű jelmezekkel az maga az anyagi összeomlás.

Ha pedig ehhez csatajelenetek is társulnak, akkor ott vagyunk, hogy aztán tényleg az isten pénze sem elég.

Senki nem fogja elhinni nekünk, de ez a pénz az eredeti forgatókönyv megvalósításának körülbelül a felére volt elég. Nagyon sok jelenetet kellett kihagynunk, volt olyan, amit megterveztünk, de magvalósítás előtt megtorpantunk, mert kiderült, hogy erre már nincs pénz. Mert időközben haladt a világ, elkezdődött a forgatás, de elkezdődött egy recesszió is, és az a díszletterv, amire augusztusban még X milliót mondtak, a három hónappal később 20-30 százalékkal több volt, és az egész versenyfutás volt az idővel és a pénz romlásával. Két fontos jelenet esett így ki: az egyik, amikor a huszárok megszerzik a porosz ágyúkat. Az eredeti verzióban magát az ágyúöntő műhelyt rohamozzák meg és foglalják el, de erre már nem jutott volna pénz. A másik jelenet arról szólt, hogy Berlin falait nem csak egy vizesárok, de a Spree folyó is védte, és a huszárok azon kelnek át éjszaka, ahol a túlparton sortűz várja őket. Vagyis ez volt az ostrom első fázisa, de ki kellett hagyni, ahogy sok minden mást is. Ha arról beszélünk, hogy úristen, mennyi pénz, akkor azt mondom, úristen, milyen téma! Ha történelmi kosztümös kalandfilmet forgatunk, akkor az bizony ennyibe kerül. Egy ilyen feladathoz ezek az összegek igen szerények.

 Mik voltak a legnehezebb jelenetek?

Egyértelműen Berlin bevétele, amit a komáromi erődben vettünk fel, mert az egy összefüggő, sok epizódból álló csatajelenet a lövésektől kezdve a rohamokon át a harc utáni részig, ahol összeszedik a holttesteket. Majdnem két hétig tartottak ennek a próbái tele veszélyforrással: azért ott repültek az emberek, robbantak az aknák és a vaktöltények, nagyon összetett és rizikós felvételsorozat volt.

Lekopogom, Isten csodája, hogy megúsztuk sérülés nélkül.

Az egész filmben egyetlen súlyos baleset történt: egy kaszkadőr eltörte a lábát, jellemző módon forgatási szünetben, egy véletlen balesetnek köszönhetően. 

Mire különösen büszke?

Több ilyen jelenet van. Talán mégis azt említeném meg, amit esetleg a nézők észre sem vesznek. Amikor megtörténik a békekötés, mindennek vége van és Hadik hazatér, az kisfiú, akit még pólyásként láttunk a film elején, már az első lépéseit teszi az apja felé, aki nyújtja neki a kezét.

Ez a pillanat a film egyfajta lábjegyzete.

Hadik András rengeteg veszélyes küldetésen vett részt, mégis ágyban, párnák között halt meg. Az ő fia, Károly, Marengónál esett el, amikor az osztrákok már Napóleon ellen harcoltak. A tábornoki rangban hősi halált Károly az a kisfiú, aki a film végén megfogja az apja kezét, és nagyon szerettem volna, hogy ez valamiféle utalásként bekerüljön a filmbe.