A június 28-án immár 96. születésnapját ünneplő Mel Brooks az amerikai film legendás alakja, a humor és a paródia egyik legnagyobb mestere. Azon kevesek egyike, aki elmondhatja magáról, hogy karrierje során az Emmy-, a Grammy-, az Oscar-, és a Tony-díjat is megkapta.

A Melvin Kaminsky néven, lengyel és ukrán származású családba született komikus tizedesként szolgált a második világháborúban, majd a televíziónál kezdte meg a karrierjét, ahol különféle varietéműsorok írója és szereplője volt. Első (rövid)filmje az 1963-as A kritikus című animált szatíra volt, amely később Oscar-díjat nyert. Debütáló rendezésével, az 1968-as Producerekkel Oscart nyert a „legjobb eredeti forgatókönyv” kategóriában. 1995-ig összesen 12 filmet rendezett, ezeket listázzuk most a gyengébbektől a legjobbig a Rotten Tomatoes értékelései alapján.

+1 Lenni vagy nem lenni (1983) – 60%

Az egyetlen kakukktojás a listán ez az 1983-as komédia, nem azért, mert remake (az eredetit Ernst Lubitsch rendezte 1942-ben), hanem mert Brooks papíron „csak” színészként és producerként vett részt a filmben – a gyakorlatban a színészek tőle is kaptak rendezői instrukciókat. És emellett a sztori is tökéletesen passzol Brooks saját filmjeihez: egy színészcsapatról szól, akik a háború sújtotta Lengyelországban arra használják színjátszói képességeiket, hogy átverjék a náci megszállókat. Igaz, a hangvétele komolyabb, mint mondjuk a hasonló témákat érintő Producereké, így inkább dramedyként működik.

Érdemes külön kiemelni Anne Bancroftot, aki Brooks karakterének feleségét játssza – az Oscar-díjas színésznő a valóságban is Brooks felesége volt 1994-től egészen 2005-ös haláláig –, és komoly drámai alakítást nyújt. A Lenni vagy nem lenni nem hibátlan, de Brooks életművének talán legmeghatóbb ódája a show-bizniszhez.

11. Az élet büdös (1991) – 22%

Hogy ez Brooks legrosszabbul értékelt rendezése, az valószínűleg visszavezethető arra, hogy próbált kilépni a skatulyából. A nézők sem díjazták a hajléktalanság és a kapzsiság témájának beemelését, amiből vígjáték helyett inkább egy erkölcsi tanmese sült ki, a 13 millió dolláros költségvetésből így mindössze 4 milliót hozott vissza a film.

Pedig a sztoriban van fantázia: Brooks egy multimilliomos ingatlanfejlesztőt alakít, akit vetélytársa kihív egy versenyre. Egy hónapot kell az utcán eltöltenie pénz nélkül, hogy bebizonyítsa, őt nem csupán a vagyona teszi naggyá. Brooks lubickol a szerepben, de a mellékszereplők (leginkább Lesley Ann Warren és Theodore Wilson) is kiváló alakítást nyújtanak.

10. Drakula halott és élvezi (1995) – 49%

Brooks utolsó rendezése egyben az egyik leggyengébb filmje is. Ekkoriban élte karrierje másodvirágzását Leslie Nielsen, így logikus volt, hogy a két paródiakirály egymásra talál. A poénok azonban sajnos sokkal gyengébbek, mint a film kiváló díszletei és jelmezei, amelyek ügyesen utánozzák a paródia célkeresztjébe állított régi Hammer-horrorfilmeket. De ahelyett, hogy a műfaj modorosságait parodizálná, mint Az ifjú Frankensteinben, megelégszik az olcsó gegekkel és egysorosokkal.

A kritikusok is többnyire negatívan fogadták, de a közönség egy kicsit elnézőbb, a Porton is 8.6 ponton áll.

9. Tizenkét szék (1970) – 63%

Brooks második rendezése, amely alig egy évvel követte az Oscar-díjas Producereket, nem paródia és nem is klasszikus vígjáték. Az azonos című, 1928-as orosz regény sokadik feldolgozásában egy egykori arisztokrata, egy gyóntató pap és egy szélhámos fél Oroszországot bejárják, hogy megtalálják azt a széket, amelyben az 1917-es forradalom idején elrejtett családi ékszerek lapulnak.

Talán az irodalmi alapanyag miatt, de a humor szárazabb, mint a klasszikus Brooks-filmekben, a poénok nagy része az orosz és a zsidó ortodoxián alapuló vizuális geg, amit a legtöbb néző talán észre sem vesz. A karakterek viszont nagyon is beleillenek a Brooks-univerzumba – olyan csalók, akik közelebb állnak a koldusokhoz, mint a milliárdosokhoz, de annyira el vannak foglalva a még meg sem szerzett pénz számolgatásával, hogy ezt észre sem veszik. Az egyik filmbéli dal címe pedig tökéletesen összefoglalja Brooks-filozófiáját:

Reménykedj a legjobbakban, számíts a legrosszabbra."

8. Magasfrász (1977) – 67%

A Magasfrász Alfred Hitchcock munkásságára, konkrétan a Szédülésre épül, de van benne egy kis Psycho, Madarak és Elbűvölve, plusz Aranypolgár és Nagyítás is. Brooks a főszerepben Dr. Richard Thorndyke-ot alakítja, a "Nagyon-nagyon Idegesek Pszicho-Neurotikus Intézetének" új vezetőjét, akinek szembe kell néznie tériszonyával, hogy megmentse pácienseit az intézet rosszban sántikáló személyzetétől.

Brooks három leggyakrabban foglalkoztatott színésze, Madeline Kahn, Harvey Korman és Cloris Leachman mind nagyszerű alakítást nyújtanak – Leachman BDSM-rajongó nővére külön kiemelendő – a film vacsorajelenete pedig a rendező karrierjének egyik legviccesebb pillanata.

Maga Hitchcock is szerette a filmet,

ami nem csoda, mert konzulensként ő is véleményezte a forgatókönyvet, sőt, a madárürülékes poén az ő ötlete volt.

Elérhető: Apple iTunes; Google Play

7. Bombasiker (1976) – 72%

Brooks szereti azokat a filmeket és műfajokat, amelyeket parodizál, de a Bombasikernél, ahol a némafilmkorszak és az olyan komikuslegendák, mint Buster Keaton előtt tiszteleg, ez még nyilvánvalóbb. A metasztori szerint a Brooks által alakított rendező és két társa megpróbálnak sztárokat találni a nagy visszatérésnek szánt projekthez: egy némafilmhez... 1976-ban.

Ami természetesen rímel arra az útra, amelyet Brooks saját filmje is bejárt: a stúdió vezetői csak akkor egyeztek bele, hogy 40 évvel az utolsó némafilm után készítsenek még egyet, amikor kiderült, hogy olyan hollywoodi nagyágyúk cameóznak a filmben - (állítólag) napi 138 dollárért -, mint Burt Reynolds, Paul Newman, James Caan vagy Liza Minelli. A 20th Century Fox fejesei azért ragaszkodtak hozzá, hogy a biztonság kedvéért rögzítsék a párbeszédet, Brooks azonban arra sem vette a fáradtságot, hogy mikrofonokat béreljen, a Bombasiker ráadásul a filmipar vezetőit is tudatlan és kapzsi figuráknak állítja be.

6. Robin Hood, a fuszeklik fejedelme (1993) – 81%

1975-ben, mozikarrierje csúcsán Brooks visszatért a tévébe, de a When Things Were Rotten című Robin Hood-paródiája csak 13 részt ért meg. Húsz évvel később, a Robin Hood: a tolvajok fejedelme című film sikere által megihletve újra elővette az ötletet. A Robin Hood, a fuszeklik fejedelmében így aztán számos dialógust újrahasznosított az eredeti tévésorozatból és korábbi filmjeiből.

A rendező karrierjében talán itt a legnagyobb a poénsűrűség,

másodpercenként érkeznek az egysorosok és a vizuális gegek, és szerencsére a találati arány is elég nagy. Telitalálat Cary Elwes is a címszereplő bandita és Richard Lewis a neurotikus nemezis szerepére, és amúgy a hírhedt standupos, Dave Chappelle is itt debütált színészként. Lehet, hogy ez a film a legblődebb az egész listán – a kritikusok nem is nagyon díjazták – de ennek ellenére, vagy éppen ezért, kiváló szórakozás.

5. Világtörténelem - 1. kötet (1981) – 81%

A Magasfrász forgatása közben egy stábtag megkérdezte Brookst, hogy mi lesz a következő filmje, mire reflexből és poénból azt mondta, hogy "A világ története", majd látva, hogy a kolléga ezt túl általánosnak tartja, hozzátette, hogy „1. rész”.

A végeredmény Brooks legmontypythonosabb filmje lett,

és nem csak azért, mert a spanyol inkvizíció itt is váratlanul érkezik. Nincs cselekmény, csak Orson Welles narrációja által összefűzött, egymást követő szkeccsek, amelyekben a főszereplők belekóstolnak a kőkorszakba, a római birodalom korába, Mózes idejébe és többek közt a francia forradalomba – és ráadásul még fergeteges musicalbetétek is vannak benne!

Elérhető: Apple iTunes; Google Play

4. Űrgolyhók (1987) – 83%

Nem a legjobb, de egyértelműen a legidézhetőbb vígjátéka Brooksnak ez a Star Wars-paródia, amiben pluszban még a Nyolcadik utas: a Halált, A majmok bolygóját, a Star Treket és a 2001: Űrodüsszeiát is kiröhögte. A film 30 éves évfordulója alkalmából, 2017-ben összeszedtük belőle a 10 legviccesebb jelenetet, érdemes végigkattintgatni mindet.

Brooks egyébként megmutatta a forgatókönyvet George Lucasnak, aki viccesnek találta, és áldását is adta rá, egyetlen kitétellel: soha, semmilyen merchandise terméket nem forgalmazhatnak a kész film kapcsán. A rendező belement ebbe az alkuba, de azt nem tudta megállni, hogy ne parodizálja ki a jelenséget, így aztán telerakta a filmet olyan jelenetekkel, ahol az Űrgolyhók szereplői Űrgolyhók-babákat, -pólókat, -uzsonnatáskákat- és -lángszórókat mutogatnak.  

Elérhető: Apple iTunes; Google Play

3. Producerek (1967) – 85%

Brooks rendezői debütálása egy zseniális alapötletre épül: a csőd szélére került színházi producer (Zero Mostel ) könyvelője, Leo Bloom (Gene Wilder) javaslatára egy bukásra ítélt, drága darabot akar színre vinni, azzal a céllal, hogy a költségvetést majd jól elsikkasztja. A kiválasztott mű a Hitler tavasza című opusz, a biztos kudarc érdekében egy balfácán rendezőt szerződtetnek, a főszerepet pedig egy kábítószerfüggő színésznek adják. A szükséges tőkét gazdag, idős hölgyektől csalják ki. A bemutató azonban nem alakul tervszerűen, ugyanis a színdarab hatalmas sikert arat.

Hiába a nagy ötlet, a filmstúdiók, de még a független gyártók is nemet mondtak rá, mivel felháborítónak és ízléstelennek találták egy hitleres vígjáték gondolatát, de volt olyan is, aki igent mondott volna, ha Brooks megváltoztatja a címet Mussolini tavaszára. A rendező egyik barátja, Sidney Glazier végül beszállt a projektbe, és találtak egy kis, független stúdiót, amely csak egyetlen feltételt támasztott: a címcserét.

Brooks végül azért döntött a Producerek cím mellett, mert ironikusnak tartotta, hogy a főszereplők mindenek, csak nem producerek. A rendezésre nem talált alkalmas jelöltet, ezért végül úgy döntött, hogy magára vállalja a feladatot, annak ellenére, hogy korábban csak egy darabot rendezett. A számítása bejött, a film óriási siker lett, megkapta érte karrierje egyetlen Oscar-díját a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. 2001-ben musicalként is színpadra állította a Broadway-en, amivel sikerült megismételni a sikert, illetve begyűjteni tizenkét Tony-díjat.

2. Fényes nyergek (1974) – 91%

Nagy éve volt Brooksnak 1974, Az ifjú Frankenstein mellett egy fergeteges westernparódiát is bemutatott. Az egyik főszerepet itt is Gene Wilder játssza, egy olyan cowboy-t alakít, aki belekeveredik a vadnyugati filmek legelcsépeltebb kliséjébe: az épülő vasútvonal útjában fekvő, poros kisvárost a simlis békebíró (Harvey Korman) egy csapat banditával akarja élhetetlenné tenni, hogy aztán bagóért felvásárolhassa a telkeket. Ám nem számol azzal, hogy megérkezik a városba a vadnyugat első fekete seriffje (Cleavon Little), aki amúgy egy nagyvárosi jampec, és így elég nehezen tud érvényt szerezni a törvénynek az Isten háta mögött.

Brooks ódája a western műfajához, túl azon, hogy nagyon viccesre sikerült, még egy Oscar-jelölést is hozott neki (a legjobb eredeti dal), és két másikat a legjobb mellékszereplő (Madeline Kahn), illetve vágás kategóriájában. A Fényes nyergek emellett a zsánerben gyakran előforduló rasszizmust is kommentálja és kifigurázza, ami nyilván a társíróként közreműködő legendás Richard Pryornak is köszönhető.

Elérhető: Apple iTunes; Google Play

1. Az ifjú Frankenstein (1974) - 92%

Mel Brooks „hivatalosan” legjobb filmje is egy műfajhoz, illetve filmtörténeti korszakhoz intézett mozgóképes szerelmeslevél.

Az ifjú Frankenstein a Universal stúdió '30-as években készült fekete-fehér horrorjait (azon belül is legfőképp az 1935-ös, Boris Karloff-féle Frankenstein menyasszonyát) parodizálta. Gene Wilder alakítja Dr. Frankensteint, a fiatal agykutatót, aki megörökölte hírhedt nagyapja kísérteties kastélyát, a púpos Igorral (Marty Feldman) és egy csinos asszisztenssel, Ingával (Teri Garr) együtt. Az ő segítségükkel az ifjú tudós folytatja őse bizarr kísérletét, ám egy szerencsétlen baleset folytán a szörnyeteg (Peter Boyle) elszabadul.

Ami Az ifjú Frankensteint megkülönbözteti a többi Brooks-filmtől, különösen a paródiáitól, hogy valódi feszültség és tragédia is van benne, még ha csak pillanatokra is. A társíró Wilder emiatt nem akarta, hogy a rendező játssza el Igort, mert a cél az volt, hogy a végeredmény egy „igazi film legyen természetes komédiával”, amit Brooks megértett és elfogadott.

Az ifjú Frankenstein végül 1974 harmadik legtöbb bevételt hozó filmje lett az USA-ban (a második a Fényes nyergek!), és adaptált forgatókönyv, illetve legjobb hang kategóriában Oscarra is jelölték. Szerette a kritika is, még a hírhedten szigorú Pauline Kael is elismerően nyilatkozott róla.

Via: Screenrant / Collider / Slashfilm