Rengeteg felemelő film készül, sőt a nézők jelentős része eleve azért jár moziba, hogy kiszakadjon a valóságból, és vidám, de legalábbis happy enddel végződő, inspiráló történeteket nézzen. Katarzist azonban leginkább a szomorú és tragikus pillanatok tudnak kiváltani – feltéve, ha az alkotók a megfelelő technikával és empátiával tudják a nézői szíveket facsargatni. Az 1942-ben bemutatott, 80 éves Bambi apropóján lássuk a kategória legjeit – az IndieWire összeállítása alapján.

Szerelem (2012)

Makk Károly 1970-es, azonos című klasszikusa sem éppen egy vidám darab, de Michael Haneke verziója, ha lehet, még lehangolóbb.

A film középpontjában egy egymást kamaszként szerető idős párizsi értelmiségi házaspár áll. Miután az asszony (Emmanuelle Riva) két egymást követő agyvérzésben megbénul és magatehetetlenné válik, férje (Jean-Louis Trintignant) nem hajlandó feleségét kórházba küldeni, hanem ő maga ápolja.

A Filmvilág kritikusa így írt az alkotásról a bemutató idején:

Bambi (1942)

A filmtörténet talán legikonikusabb, legmegrázóbb halála gyerekek generációjának okozott traumát. Az, hogy Bambi anyját a képernyőn kívül lövi le a vadász, mit sem könnyít a jelent drámaiságán: a kis Bambi egyedül marad. 

Érdekesség, hogy ez a jelenet olyan traumatikusnak bizonyult, hogy évtizedekig hatással volt a vadászati törvényekre, a trófeaszezon időtartamának megszabására, és úgy általában arra, hogy a társadalom a vadászokra tekintett. Már 1943-ban, egy évvel a bemutató után a wisconsini hatóságok engedtek a társadalmi nyomásnak, és megrövidítették a vadászszezont, és számos más államban döntöttek hasonlóan. 2018 decemberében a helyi bíróság egy szarvas illegális kilövéséért tetten ért orvvadászt az egy év börtönön túl arra ítélt, hogy a börtönbüntetés letöltése során havonta legalább egyszer nézze meg a Bambit.

Blue Valentine (2010)

Van valami szomorú elkerülhetetlenség abban, ahogy Dean (Ryan Gosling) és Cindy (Michelle Williams) szerelme szétfoszlik. Két ember meséli el egy kapcsolat hanyatlását, és azt, hogy képtelenek megakadályozni az elmúlását. Mindezt önmagában is elég fájdalmas lenne végignézni, de Derek Cianfrance rendező filmje még ide-oda is ugrál a jelen és a múlt között, megmutatva, hogyan jött össze ez a két ember, és hogyan fordult át az őszinte vonzalom egy megsemmisítő, lefelé tartó spirálba.

Brokeback Mountain – Túl a barátságon (2005)

Heath Ledger és Jake Gyllenhaal rendhagyó cowboyos filmjében két zord munkákhoz szokott, kalapos marhapásztor a festői szépségű Brokeback-hegyen talál egymásra a barátságban, majd egy ennél is mélyebb kapcsolatban. Nyár végére azonban el kell hagyniuk a hegyet, és útjaik elválnak. Ennis (Heath Ledger) Wyomingban marad, és feleségül veszi Almát (Michelle Williams), aki két gyermeket szül neki. Jackre (Jake Gyllenhaal) Texasban felfigyel a rodeó királynője, Lureen Newsome (Anne Hathaway). Kapcsolatuk házassággal folytatódik, egy fiuk születik, Jack pedig apósánál kap állást.

Bár Ennis továbbra is találkozik Jackkel a horgásztúrákon, durván viselkedik mind Jackkel, mind a családjával, és végül a házassága válással végződik. Ennis már csak akkor tudja végre szabadjára engedi az érzelmeit, amikor megtudja, hogy Jack meghalt, és a hálószobájában talál egy inget a Brokeback Mountain-en töltött időből.

Táncos a sötétben (2000)

Lars von Trier musicalbe oltott drámája az első perctől az utolsóig nyomasztó, de a legsokkolóbb jelenetet a fináléra tartogatja. Björk egy örökletes szembetegségben szenvedő acélgyári munkást alakít, aki azért küzd, hogy legalább a gyerekének össze tudja gyűjteni a pénzt a műtétre. A sors azonban nem kegyes hozzá, egy rendőr közbenjárására gyilkossággal vádolják, és halálra is ítélik. A rendező nem kíméli meg a nézőt a látványtól, megmutatja, ahogy a félelmet leküzdő, éneklő nőt felakasztják.

A régi város (2016)

Kevés nyomasztóbb film készült Kenneth Lonergan drámájánál az elmúlt 10 évben. A Casey Affleck által alakított Lee-t kegyetlenül sújtja az élet, de a férfi néha olyan, mintha nem is érdemelne jobbat. A családját egy tragédiában elveszítette, emiatt el is költözött a Manchester nevű kisvárosból, most azonban bátyja halála miatt kénytelen visszatérni. Kiderül, hogy testvére őt jelölte ki fia gyámjául. A gyászoló kamasszal (Lucas Hedges) azonban nehezen találja a hangot, és kapcsolatuknak az sem tesz jót, hogy még ő sem tette túl magát a traumáin. Bár az elégikus fináléban van valami reménykeltő, hiszen hőseink sikerült közelebb kerülniük egymáshoz, Lonergan célja nyilván nem az volt, hogy boldogan jöjjön ki a vetítésről. Afflecknek egyébként meggyőző nyomorával sikerült egy Oscart hazavinnie, akárcsak Lonergannak egyet a forgatókönyvért.

Melankólia (2011)

A dán rendező két filmmel is szerepel a listán, és mindkettővel megérdemelten. Trier a Melankóliában a depresszióval való küzdelmét próbálta meg feltárni a két főszereplő (Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg) eltérő karakterein keresztül. A sztori dramedyként indul - Justine (Dunst) és Michael (Alexander Skarsgård) egy nagyszabású összejövetel keretében ünneplik a házasságukat Justine nővére (Gainsbourg), Claire és annak férje, John (Kiefer Sutherland) hatalmas házában –, de

tragédiaként végződik, mert a címbeli kisbolygó a Földbe csapódik, és elpusztít minden életet.

Millió dolláros bébi (2004)

Clint Eastwood Oscar-díjas filmjében a rendező által alakított bokszedzőhöz besétál az elszánt Maggie Fitzgerald. Frank közli vele a kemény igazságot: a lány túl öreg már a bokszhoz, ő pedig nem edz nőket. Maggie azonban nem hajlandó vagy nem képes feladni élete álmát, így nap mint nap széthajtja magát az edzőteremben. Frankie végül megadja magát Maggie elszántságának, és vonakodva bár, de elvállalja a tanítását.

Eddig a pontig a klasszikus sportfilmek szabályai szerint alakul a történet, de Maggie törött nyakkal tolószékbe kényszerül, és később a lábát is amputálni kell. A családja csak azért látogatja meg a kórházban, mert igényt tartanak a pénzére. Frankie, aki naponta jár misére, a saját hitével is szembeszállva segít Maggie-nek öngyilkosságot elkövetni.

Via: IndieWire