Mi ez a művészkedés már megint? Nem azért megyek el a moziba, hogy csak a vászon közepét nézhessem…”

– ilyen kommentek érkeznek akkor, amikor mozikba kerül egy „kockafilm.” Mielőtt belemegyünk abba, jogos-e a felhördülés, muszáj tisztázni az alapokat.

A „szélesvászon” ma már a mozi szinonimája, de nem volt ez mindig így.

Sőt, a némafilmes időkben a „kocka” volt az alapformátum, vagyis a vetítőkbe bekerülő 35 mm-es celluloid négy perforációnyi magas volt, és így az 1.33:1-es (másképpen: 4:3-as) képarány terjedt el. Amikor 1929-ben megjelent a hang, a celluloidkockán az optikai hangsávnak is el kellett férnie, ezzel 1:37-esre módosult a képarány. 1932-ben ez vált akadémiai-arány (Academy ratio) néven a hivatalos iparági standarddá, de az 1:33-as és az 1:37-es arány a gyakorlatban annyira hasonló, hogy mindkettőre 4:3-asként szokás hivatkozni.

1932 és 1952 között minden hollywoodi stúdiófilmet ilyen formátumban forgattak, ezt követően azonban villámgyorsan beköszöntött a szélesvászon korszaka, ami leggyakrabban 16:9-es, 1.85:1-es  vagy 2.39:1-es képarányt jelent. Ezzel persze nem intettünk búcsút a „kockaképnek”, sőt a lapostévék megjelenéséig ebben a formátumban „élvezhettük” odahaza az összes filmet, ami a gyakorlatban sokszor azt jelentette, hogy a szélesvásznú filmeket utólag megcsonkították, hogy beleférjenek a 4:3-as keretek közé. Így néz ki például a Szárnyas fejvadász nyitányának mozis és tévés verziója, ha együtt nézzük a kettőt:

Most, hogy már mindenki leselejtezte a Junoszty tévéjét, elvileg nem kellene, hogy újonnan készített filmmel kockaformátumban találkozzunk, ehhez képest ismét divat lett a 4:3. De miért dönt úgy egy alkotó, hogy nem él a szélesvászon lehetőségével, és szándékosan (képi) korlátok közé szorítja magát? Összeszedtük az elmúlt 20 év legjobb „kockafilmjeit”, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést.

No (2012)

Miről szól? - Chilében a baloldali Salvador Allende elleni 1973-as puccsot követően Augusto Pinochet tábornok vezetésével egy katonai junta került hatalomra. 15 évvel később nemzetközi nyomásra népszavazást írnak ki, és az országos választási bizottság naponta 15 percet engedélyez az ellenzék számára, hogy a közmédiában kampányoljon. Mi legyen az ellenzék stratégiája? Hogyan lehet a szűk kereteket a leghatékonyabban kihasználni,

miként lehet mozgósítani a politikába belefásult elnyomott néptömegeket?

A kampány kreatív igazgatójának a fiatal Renét (Gael Garcia Bernal) kérik fel, akinek egy hatásos, mozgósító erejű, egyszerű, ám győztes üzenetet kell kitalálnia.

Miért kocka? - Pablo Larraín rendező praktikus okokból nyúlt a 4:3-as formátumhoz, így ugyanis képes volt az események rekreálásakor az új felvételeket a régi, archív anyagokhoz igazítani, ami azért volt fontos, mert a dokumentumfelvételek a végleges film mintegy 30 százalékát teszik ki.

Elefánt (2003)

Miről szól? - 1999-ben két kamasz fegyveresen behatolt egy iskolába Coloradóban, és megölte tizenhárom osztálytársukat. Gus Van Sant filmje nem sokkal a lövöldözés előtt kezdődik, és a tettesek mellett több diák életét követi nyomon a tragédia előtt, alatt és után. A főszereplőket többnyire amatőr színészek alakítják.

Miért kocka? - A képarányváltásnak gyakorlati oka is van, a filmet eredetileg az HBO rendelte meg, de Van Sant és Harris Savides operatőr a formátumban rejlő kreatív lehetőségeket is kihasználták. A szereplők „összenyomott” képeken való követése az iskolai folyosókon és a külvárosban a frusztrált tinédzserek elszigeteltségét közvetíti, és tudva, hogy milyen irányba tart a történet, a harmonikus kompozíciók feszültséget is sugároznak.

Akvárium (2009)

Miről szól? - Mia (Katie Jarvis), a zavaros családi hátterű tinédzser táncos karriert dédelget, amiért igyekszik mindent megtenni. Az érzelmeit azonban nem tudja kordában tartani, és beleszeret az anyja barátjába (Michael Fassbender).

Miért kocka? - Andrea Arnold rendező szerint az akadémiai arány a tökéletes keret, amikor egyetlen személyre fókuszálunk, és mivel a kamera végig a főszereplőt követi, ezzel a módszerrel képes őt úgy a középpontba helyezni, hogy a portréja egyszerre sugároz intimitást és érzékelteti a lány klausztrofób környezetét.

Meek’s Cutoff (2010)

Miről szól? - 1845-ben járunk, telepesek vonulnak át az oregoni sivatagon, és nehéz körülmények közt találják magukat. Azt gyanítják, hogy vezetőjük, Stephen Meek nem ismeri eléggé a területet ahhoz, hogy megtalálja a legbiztonságosabb útvonalat. A két hetesre tervezett utazás öt hétre nyúlik, és mivel nem tudják pontosan, merre tartanak, a feszültség egyre nő, ahogy a víz és az élelem fogytán van.

Miért kocka? - Kelly Reichardt döntése elsőre meghökkentőnek tűnhet, hiszen nem kamaradrámához, hanem egy hiperrealista westernhez választotta a 4:3-as képarányt. Valójában persze jó pár klasszikus western forgott ebben a formátumban, de nem a múltidézés a rendező célja.

Az akadémia-formátum az egyre feszültebb telepesekhez hasonló helyzetbe hozza a nézőket: nem látnak túl messzire a szűk tájban, nem tudják, mi van a látóterükön túl. Esztétikai szempontból is szép kontrasztot alkot a szögletes keret a szekerek ívelt körvonalaival, valamint a női főkötők alakjával. Reichardt szerint a 4:3-as keret azt is érzékelteti, hogy a filmbéli nők kilátását hogyan korlátozzák ezek a főkötők.

Ida (2013)

Miről szól? - Anna, az árva lány a '60-as években egy lengyel kolostorban nevelkedik. A fogadalomtétel előtt, az apácák tanácsára meglátogatja nénikéjét, egyetlen élő rokonát, akivel korábban nem tartották a kapcsolatot. Wanda Gruz már túl van a fénykorán, de negyvenes alkoholista láncdohányosként is árad belőle a szexualitás, önpusztító életmódjához mindig talál alkalmi partnereket. Wanda néhány évvel korábban még nagy hatalmú ügyészként a rendszer ellenségeit küldte a halálba, de mostanra kegyvesztetté vált. Akkor találkozik unokahúgával, amikor mindketten válaszúthoz érkeznek: identitásuk és jövőjük meghatározásához szembe kell nézniük a múltjukkal. 

Miért kocka? - Pavel Pawlikowski rendező azzal indokolta a 4:3-as (és fekete-fehér) képeket, hogy passzolt a történethez, és ahhoz a képhez is, ami erről a korszakról a fejében élt. Az Ida képi világát azonban nem csak a dobozszerű keretezés teszi különlegessé, ami tökéletes a két nő megfigyelésére, a rendező gyakran komponálja a karaktereit a kép alsó felére vagy harmadára, ami különleges hangulatot ad a rejtélyekkel és elhallgatásokkal teli sztorinak. Ugyanez a trükk egész biztos, hogy nem működne szélesvásznon.

A hitehagyott (2017)

Miről szól? -  Ernst Toller (Ethan Hawke), egy hitében megingott, gyászoló lelkész, aki egy nap megismerkedik Maryvel (Amanda Seyfried) és annak mentálisan labilis, környezetvédő aktivista férjével, Michaellel (Philip Ettinger). Tollert egyre jobban marcangolja az az érzés, hogy a világ veszélyben van, és az egyház a kisujját sem mozdítja, ezért kezébe veszi az irányítást, remélve, hogy útja végén rátalál rég elvesztett hitére is.

Miért kocka? - Paul Schrader író-rendező bevallottan Pawlikowski filmje, az Ida ihletésére döntött a 4:3-as képarány mellett. Elmélete szerint ez a szűkebb keret a nézőben olyan érzést kelt, mintha elvennének tőle valamit – a kép szegélyeit –, és emiatt kényelmetlenül érzi magát, vagyis pontosan úgy, mint a főszereplő, aki azt érzi, hogy szép lassan bezárulnak körülötte a falak. Schrader emellett azt is bevallotta, hogy a képaránnyal az is volt a célja, hogy filmje esztétikailag is kitűnjön a mezőnyből.

A Grand Budapest Hotel (2014)

Miről szól? - Gustave a híres európai szálloda, a Grand Budapest Hotel legendás főportása a két világháború között. Az elegáns szállodában átlagosnak nemigen mondható vendégek fordulnak meg, arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok. A főportás összebarátkozik az egyszerű londinerrel, Zero Mustafával, és együtt keverednek bele az évszázad műkincsrablásába.

Miért kocka? - Wes Anderson a film három idősíkjában az adott korszakban legelterjedtebb filmes képarányt használja: 1.85:1-et a jelenhez; 2.35:1-et az 1960-as évek szélesvásznú korszakához (ez az a képméret, amelyben Anderson a legtöbb filmjét forgatta); az 1932-ben játszódó történet nagy része pedig 1.37:1-ben látható. A rendező szimmetrikus stílusához amúgy is passzol ez a „függőlegesebb” keretezés, így ráadásul a képmélységgel is jobban tud játszani, több poént is erre futtat ki, például, amikor Gustav H.-t (Ralph Fiennes) menekülni kezd.

Saul fia (2015)

Miről szól? - 1944, Auschwitz-Birkenau. Saul Ausländer (Röhrig Géza) egyike a krematóriumokban dolgozó sonderkommandósoknak. Társai tudják, hogy bármelyik pillanatban kivégezhetik őket, fegyvereket gyűjtenek és lázadást szerveznek. Saul viszont az elégetésre váró holttestek között felfedezni véli saját fiát, és ettől kezdve a férfit a menekülés helyett egy másik lehetetlen küldetés élteti: elhatározza, hogy kicsempészi a testet és keres egy rabbit, hogy méltó módon eltemethesse a gyermeket.

Miért kocka? - A nézők egy része értetlenül állt az előtt, hogy Nemes Jeles László Oscar-díjig jutó filmjében a haláltábor borzalmai helyett miért Sault láthatjuk végig a szűk képkeretben, sőt ezt a kérdést alighanem az óriási díszletet felhúzó stábtagok is feltehették. A válasz persze nem olyan bonyolult: a rendező nem egy komplett tablót szeretett volna felrajzolni, hanem egyetlen ember szemén és pszichéjén keresztül akarta bemutatni a holokauszt tragédiáját.

Isten földje (2022)

Miről szól? - A 19. század végén egy dán pap Izlandra érkezik, hogy a távoli szigetország egy eldugott részén templomot építsen és az embereket fotózza. Minél több időt tölt a zord időjárás sújtotta országban és a zárt közösségben, annál nagyobb erkölcsi és vallási kihívást jelent számára eredeti küldetése.

Miért kocka? - A dán Hlynur Pálmason filmje esetében a szélesvászon mellett is lehetett volna érvelni, elvégre a helyszín a festői Izland, de a rendező számára fontosabb volt, hogy a képarány olyan legyen, mint azok a valós 19. század végi fotók, amelyek a történetet inspirálták, és amelyeket a főszereplő pap is készít.

A csendes lány (2022)

Miről szól? - A tízéves Cáit hányattatott körülmények között nő fel, édesanyjának a sok gyerek mellett nem jut ideje rá, alkoholista, hirtelen haragú apja pedig inkább jobb, ha nem is foglalkozik vele. A család úgy dönt, a kislányt nyárra rokonokhoz adja. A gyerektelen párnál egészen új világ tárul fel Cait előtt, az idilli, zöld környezetben egy idő után megnyílik, és végül fény derül arra a titokra is, amit újdonsült nevelői elrejtenének előle.

Miért kocka? - Ahogy az a Port kritikájában is olvasható, A csendes lány egy érzékeny karakterdráma, és egy portré megjelenítését jobban szolgálja a 4:3-as képarány, mint a szélesvászon, hiszen minél jobban le van szűkítve a keret, annál jobban tudunk a hősre koncentrálni. Mindezt Kate McCullough operatőr is megerősítette: az volt a céljuk, hogy a főhősnő naivitását tükrözzék, ahogy a négyzet közeli képarány csak egy leszűkített, egy nagyon kis szelet a világból, úgy Cáit is csak ennyit érzékel belőle.

Anyu (2014)

Miről szól? - A lelkileg labilis, özvegy Diane egyedül neveli kamaszfiát, a hiperaktív Steve-et, aki gyakori dühkitöréseivel nehezíti meg anyja életét. Új városba kell költözniük, ahol Diane a szomszéd magántanárnőtől, a különc Kylától kér segítséget. Kyla hamar a család részévé válik, és úgy tűnik, minden gondjukra tudja a megoldást.

Miért kocka? - Ebben az összeállításban az egyszerűség kedvéért a kockafilm kifejezést használtuk, de a 4:3 geometriai értelemben természetesen nem kocka. Xavier Dolan viszont tényleg „kockázott”, a filmjét ugyanis 1:1-es képarányban forgatta, hogy még jobban visszaadja a viselkedészavaros Steve beszűkült világképét. A kanadai rendező nem is csinál titkot belőle, hogy metaforának szánja a keretezést, amikor ugyanis úgy tűnik, hogy a főhős kilábal a depresszióból, a srác a két kezével szó szerint kitolja a kép határait – majd mikor romlik az állapota, újra rázárulnak a szegélyek. Ha nem is ilyen extrém formában, de ezt a trükköt használta Csoma Sándor is a Magasságok és mélységekben.

via: BFI