Aki legyőzte Al Caponét (1987)

Chicago a szesztilalom és a világválság Amerikájának zűrzavaros éveiben. Al Capone (Robert De Niro) szinte mindenkit a markában tart, miközben a várost a gengszterek csataterévé változtatta. A törvény kezéből minduntalan kisikló bűncézár lebuktatására különleges nyomozócsapat alakul: a „megvesztegethetetlenek”. Azzal érdemelték ki ezt a megtisztelő elnevezést, hogy megölni ugyan lehet őket, de megvenni vagy megfélemlíteni soha. A vezetőjük Eliot Ness (Kevin Costner), a vasakaratú finánc, aki Malone (Sean Connery), a minden hájjal megkent veterán ír zsaru segítségével csapdát állít a nagy ellenfélnek.

Brian De Palma feszült, erőszakos thrillerében pont az utóbbi színész, Connery lopja el a show-t minden jelenetben, amelyben szerepel. Ezek után nem túl meglepő, hogy

játékáért elnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjat

– annak ellenére, hogy alakításában az ír származású rendőr vaskos skót akcentussal szólal meg.

Volt egyszer egy Amerika (1984)

Híres Dollár-trilógiája után Sergio Leone olasz rendező a spagettiwesterneket követően egy Amerikában játszódó trilógiát is tervezett – amely tervből végül egyetlen film valósult meg, ám az egy meglehetősen monumentális, 229 perces gengsztereposz lett, és talán az alkotó mesterműve. A közel fél évszázadot felölelő cselekmény két New York-i zsidó srácról (Robert De Niro és James Woods alakításában) mesél kiváló epikai érzékkel, attól kezdve, hogy rájönnek, a szegénységből a bűnözés jelenti az egyetlen kiutat a számukra, ezért elkezdenek szeszt csempészni, egészen a Leonénál kötelező végső párbajig. Roger Ebert, a néhai híres amerikai kritikus szerint ez a legjobb film, ami valaha a szesztilalomról készült.

Van, aki forrón szereti (1959)

De a prohibíció időszaka nem csupán a csempészetről és a leszámolásokról szólt: Billy Wilder romantikus komédiája például még a gengszterfilmes vonulatnak is a vidámabbik oldalát ragadja meg, miközben rengeteg helyzetkomikummal fűszerezve mutatja be, hogy két munkanélküli zenész, miután véletlenül szemtanúja lesz a Valentin-napi mészárlásnak nevezett chicagói gengszterháborúnak, női ruhát öltve, egy női zenekarba beépülve menekül a bűnözők elől. Tony Curtis, Jack Lemmon és a nőimitátorok egyikének szívszerelmét megformáló Marilyn Monroe hármasa azóta filmtörténelem lett, ahogy a film számos mondata (például a híres utolsó, a „senki sem tökéletes”) is.

A Valentin-napi mészárlás (1967)

Az egész Amerikát megrázó 1929-es brutális esemény nemcsak Billy Wilder fantáziáját mozgatta meg, hanem a történéseket sokkal véresebben bemutató Roger Cormanét is. Az elsősorban exploitation-filmjeiről ismert alkotó az Al Capone és a rivális bandát vezető Bugs Moran között lezajlott háborút olyan színészek segítségével mesélte el, mint James Robards, George Segal vagy Bruce Dern; de érdekesség, hogy Robards helyett eredetileg Orson Welles formálta volna meg Caponét, csak a stúdió meggondolta magát a filmes csodagyerek rossz híre miatt. Mivel a területi vitát megoldani hivatott vérengzés közvetlen következménye volt a szesztilalomnak, illetve az alkoholcsempészet és a maffia ebből eredő megerősödésének, A Valentin-napi mészárlás az egyik legfontosabb film a korszakról.

Bonnie és Clyde (1967)

Voltak a gengszterek aranykorának olyan antihősei is, akik még a szeszcsempészeknél is gyorsabban akartak meggazdagodni: jó példa a harmincas éveknek azóta szinte a szimbólumává vált ikonikus bankrablópáros, Clyde Barrow és Bonnie Parker – akik persze korántsem voltak olyan fotogének, mint az Arthur Penn filmjében őket megformáló Warren Beatty és Faye Dunaway, de így legalább egy fokkal még élvezetesebb figyelni, ahogy a két fiatal botcsinálta műkedvelőből csakhamar igazi profivá válik, és a pénzintézetek mellett az őket üldöző rendőröknek is sikerül a legrosszabb rémálmaivá válniuk. Annak ellenére, hogy a két gengszter igazi rettegést hozott Amerika államaiba, sokan azóta is legendaként tekintenek rájuk, amihez Penn alkotása is nagyban hozzájárult.

Közellenségek (2009)

A nagy gazdasági világválság és a prohibíció korának egy másik ikonikus bankrablója John Dillinger volt, aki szoros viszonyt ápolt a chicagói szeszcsempész alvilággal is. Michael Mann bűnfilmjében Johnny Depp formálja meg a bűnözőt, akit az akkoriban (át)alakuló-erőre kapó Szövetségi Nyomozó Iroda vezetője, J. Edgar Hoover első számú közellenségnek kiáltott ki, és presztízskérdést csinált belőle, hogy elkapja, ezért legjobb ügynökét, Melvin Purvist (Christian Bale) küldte rá. A színészi alakításokon kívül Mann alkotásának nagy vívmánya az elképesztő hitelesség: az egyik jelenetben például Depp konkrétan ugyanazt az autót vezeti, amit annak idején Dillinger egyik rablásában használtak.

Az utolsó emberig (1996)

Ahogy azt Még a Star Wars is az ő filmje alapján készült című cikkünkben már megírtuk, az Egy maréknyi dollárért című Sergio Leone-opushoz hasonlóan Walter Hill gengszterfilmje is Akira Kuroszava A testőr című szamurájfilmje alapján készült – sőt, mivel a spagettiwesterntől eltérően itt a stáblistán feltüntették Kuroszava és a forgatókönyvíró, Ryûzô Kikushima nevét,

hivatalos remake-ről beszélhetünk.

Walter Hill viszont úgy tekintett saját művére mint A testőr szabad feldolgozására, hiszen saját bevallása szerint hiábavaló próbálkozás lenne remake-et készíteni ebből a remekműből. További érdekesség, hogy a stúdió először a Mad Max-filmek nyomvonalán haladó posztapokaliptikus sci-fi verziót akart rendelni a direktortól, de ő ragaszkodott az 1929-es gazdasági világválság sújtotta Texashoz, illetve az ír és az olasz maffia között libikókázó bérgyilkoshoz – minek köszönhetően újabb kiváló „szesztilalommozi” születhetett.

Lövések a Broadwayn (1994)

Hihetetlen, de még az egészen más témákban utazó Woody Allennek is készült a prohibíciót feldolgozó alkotása. A húszas években ugyanis a szeszcsempészeten kívül a Broadway is a virágkorát élte, ami mindjárt közelebb áll az alkotóhoz; pláne egy küszködő manhattani drámaíró. Hogy a cselekményben legyen azért szerepe a gengsztereknek is, arról a kiválóan megírt forgatókönyv gondoskodik (a főhős csak akkor rendezheti meg új darabját, ha az egyik szerepet egy rettegett bűnöző tehetségtelen barátnőjének adja, egy másik gengszternek pedig hamarosan az ötleteit írja bele a darabjába, ami szintén okoz pár bonyodalmat). A Lövések a Broadwaynt annak idején hét Oscar-díjra jelölték, és az egykor jobb napokat látott Broadway-sztárt megformáló Dianne Wiest meg is nyerte a trófeát.

Fékezhetetlen (2012)

John Hillcoat rendezése azért olyan érdekes, mert a listán szereplő többi filmtől eltérően itt nem jól fésült, elegáns öltönyökben parádézó városi maffiózók állnak a középpontban, hanem egy jóval szakadtabb vidéki család tagjai, a Bondurant fivérek (akik egyébként Al Caponéhoz és társaihoz hasonlóan valós személyek).

és persze vidéken is vannak bűnüldöző szervek, na meg persze korrupció is. A Fékezhetetlenben az okozza a bonyodalmat, hogy feltűnik a színen Charles Rakes különleges ügynök, aki részesedést követel magának Bonduranték üzletéből. Habár a filmben olyan színészek játszanak, mint Shia LaBeouf, Guy Pearce, Gary Oldman, Jessica Chastain, Mia Wasikowska vagy Jason Clarke, a Fékezhetetlenből elsősorban a középső testvért megformáló Tom Hardy alakítása emelkedik ki.

A kárhozat útja (2002)

Ez a szesztilalom csúcsán játszódó film az egykor valóban létezett figurákat (például a már sokszor emlegetett Al Caponét és a Frank Nitti nevű kisfőnököt) fiktív karakterekkel vegyíti: így meséli el egy apa és fia történetét, akiknek gengszterek elől kell menekülniük. És amilyen szokatlan választás Tom Hanks egy bérgyilkos, Paul Newman pedig egy gengszterfőnök szerepére, olyan kiváló alakítást nyújtanak. A filmet ráadásul Sam Mendes rendezte, talán nem sokan tudják, de egy képregény, Max Allan Collins alkotása alapján. A cselekmény primer izgalmai és a már említett alakítások mellett pedig

ennek a jócskán alulértékelt műnek további nagy érdeme, hogy felfedezte a filmvilágnak Daniel Craiget, akinek ez volt az első fontosabb filmes szerepe.

(via stuff.tv)