Számtalan film foglalkozik a párkapcsolati bántalmazással, a thrillernek pedig kifejezetten kedvelt témája ez a sajnos nagyon is valós jelenség. Ám kevés olyan alkotás van, ami le mer menni a téma mélyére, és még kevesebb olyan, ami úgy képes bemutatni, hogy ne legyen se manipulatív, se didaktikus. Íme hét thriller, ami nemcsak krimiként jelentős, de megrázó hitelességgel ábrázolja a bántalmazó kapcsolatokat is.

Egy ágyban az ellenséggel (1991)

Nem a legjobb film a listán, de két dolog miatt mindenképp szót érdemel. Az egyik, hogy Julia Roberts bebizonyította, hogy egy veretes thrillerben is helyt tud állni, a másik, hogy ez a film érzékletesen megmutatja,

milyen egy féltékeny és bántalmazó férj, akinek minden eszköze – elsősorban vagyona és befolyása – megvan ahhoz, hogy rettegéseben tartsa a feleségét.

Roberts alakítja a fiatal feleséget, aki besokall a fizikai és verbális terrortól és titokban otthagyja férjét, majd új identitást vesz fel. Ám egy ilyen ember nem hagyja annyiban a dolgot, mindent megtesz, hogy felkutassa a feleségét. Az Egy ágyban az ellenséggel forgatókönyve itt-ott ugyan kissé kidolgozatlan, de a férj (Patrick Bergin hátborzongatóan kimért alakítása) ábrázolása, a nő menekülési terve és a végső csavar feledteti mindezt.

Dangerous Intentions (1995)

Ez az alig ismert tévéfilm már a kilencvenes évek közepén foglalkozott a családon belüli erőszak kérdésével – amikor még ez alig-alig volt a mozgókép témája. A Dangerous Intentions

egy nő küzdelmét mutatja be a bántalmazó férjével szemben, miközben sem a családja, sem a jogrendszer nem áll az ő oldalára, és nem védi őt meg.

A film erőteljesen rávilágít az egyik legnagyobb társadalmi problémára: az áldozathibáztatásra.

Vérveszteség (1999)

A skandinávok mindig is erősek voltak abban, hogy az emberi lélek mélyére ássanak. Nicolas Winding Refn második rendezése egy kevésbé ismert, ám annál jelentősebb alkotás.

A középpontban egy erőszakos alkoholista férfi áll, akiből előbújik a bántalmazó, nem is akármikor: amikor kiderül, hogy a párja gyermeket vár.

A közelegő változások, az élethelyzet átalakulása frusztrációt és dühöt vált ki belőle. A Vérveszteség az emberi kapcsolatok és érzelmek sötét zugaiba vezeti a nézőt, akivel sokáig együtt marad ez a jócskán alulértékelt alkotás. Mindez ráadásul olyan színészekkel, mint Mads Mikkelsen és A híd című sorozatból ismert Kim Bodnia.

Martha Marcy May Marlene (2011)

Nem csak két ember – legyenek akármilyen kapcsolatban – közt lehet bántalmazó kapcsolat: Sean Durkin forgatókönyvíró-rendező filmje a szektán belüli bántalmazást mutatja be. Az Elizabeth Olsen (igen, ő a Skarlát Boszorkány az MCU-ban) főszereplésével készült film ott kezdődik, ahol a legtöbb szektákról szóló film véget ér: a menekülés, a kilépés utáni traumát és paranoiát mutatja be. Olsen fiatalon bizonyította színészi tehetségét ezzel a szereppel, hiszen érzelmek széles skáláját vonultatja fel. Bár a sztori azután játszódik, hogy a lány már elhagyta a szektát, ám rajta keresztül azt mutatja be,

miként alakítanak ki ezek a közösséget bántalmazó és függő kapcsolatokat, aminek segítségével irányítani tudják a tagjaikat.

Ez is érdekelhet

9 színész, aki durva traumákat élt át a filmje miatt

Van, aki nem mert zuhanyozni, van, aki súlyproblémákkal küzd; és van olyan is, akinek az édesanyja részvéttáviratokat kapott.

Lássuk!

Démonaink (2016)

A bántalmazó kapcsolatok nem mindig egyértelműek: ahol az egyik fél azt gondolja, semmi rosszat nem tett, ott a másik lehet, hogy egy életen át tartó abúzusról számol be. Ez különösen igaz, ha az emberek önmagukhoz mérik a másikat: a Démonaink két barátot, két feltörekvő színésznőt mutat be, akiknek egyik tagja észre sem veszi, hogy a másik a tévképzetei és az elfojtott indulatai miatt egyre mérgezőbbé és bántalmazóvá válik. A film hátborzongatóan érzékelteti, hogy

miként csap át észrevétlenül a féltékenység bántalmazásba,

ha az egyik barátnő riválist lát a másikban, egy olyan személyt, aki az ő sikereinek az útjában áll.

Gerald’s Game (2017)

A Stephen King Bilincsben című regénye alapján készült filmet az a Mike Flanagan rendezte, akinek többek közt A Hill-ház szelleme és a Mise éjfélkor című sorozatokat köszönhetjük, és ő volt az, aki vászonra álmodta a Ragyogás folytatását, az Álom doktort. A Gerald’s Game (ami valamilyen furcsa okból nem érhető el magyarul a Netflixen) egy nőről szól, akit a férje egy szexjáték közben – amikor épp a nemi erőszakról szőtt fantáziáját igyekszik beteljesíteni – az ágyhoz bilincsel, majd a férfi szívrohamot kap és távozik az élők sorából. Mindez egy erdei faházban történik, távol a civilizációtól és az emberektől, szóval segítségre nem lehet számítani egyhamar.

Miközben a nő a túlélést küzd, férje bántalmazásai mellett felelevenedik benne egy gyerekkori abúzus is: a fizikai és lelki csapdák fordulatos története ez.

Nem mellesleg ez az egyik legjobb King-adaptáció, ami mostanság készült.

A Vigilante (2018)

Egy igazi bosszúfilmet hagytunk a végére, amit Magyarországon sajnos még csak be sem mutattak. A főszereplője Sadie (Olivia Wilde)

családon belüli erőszak túlélője, aki annak szenteli az életét, hogy megbüntesse a bántalmazókat.

Valamint volt férjét és egykori bántalmazóját is igyekszik felkutatni. A film erőssége Wilde, aki hiteles és megrendítő alakítást nyújt a bántalmazott bosszúálló szerepében. Bár tettei kifejezetten elrugaszkodottak, motivációja és lelki vívódása nagyon is valósághű.

(via Movieweb)