10. Apokalipszis most (1979)

A világ talán legnehezebben leforgatott filmjében Francis Ford Coppola Joseph Conrad kisregényét, a jóval korábban, Afrika szívében játszódó A sötétség mélyén cselekményét helyezte át a vietnámi háború idejére. Willard kapitány (Martin Sheen) a saigoni CIA-tól azt a különleges megbízatást kapja, hogy likvidálja a nyilvánvalóan megőrült Kurtz ezredest (Marlon Brando). Az ellenséges területeken keresztül el kell jutnia a kambodzsai határhoz, ahol a “zöldsapkás” ezredes már hosszú ideje a hegyekben él, az őt istenként tisztelő bennszülöttekből álló magánhadsereggel véve körül magát. A film legendás jelenetében, amikor a Wagner zenéjére támadó amerikai helikopterek napalmmal szórnak meg egy vietnámi falut és a környező dzsungelt, a szörfözni készülő félmeztelen Kilgore hadnagy (Robert Duvall) kijelenti, hogy imádja reggelente a napalm szagát. Ezt a szagot valójában a stáb is  érezte, Coppoláék ugyanis tényleg felgyújtották az őserdőt, és a harci járművek is mind igaziak voltak. Ahogy a ma már vitatott jelenetben valóban feláldoznak a helyiek egy vízibivalyt – amit egyébként amúgy is megtettek volna.

9. Levelek Ivo Dzsimáról (2006)

Clint Eastwood, aki mellesleg filmtörténeti kuriózumként megcsinálta az Ivo Dzsima-i ütközet amerikai verzióját A dicsőség zászlaja címmel, valóban a japán védők leveleiből és naplórészleteiből dolgozott, amiket Iris Yamashita és Paul Haggis gyúrt össze forgatókönyvvé. A csata azért számított mérföldkőnek, mert az amerikaiak már közel jártak Japánhoz, és az apró vulkáni szigetre azért volt szükségük, hogy repülőgépeik közvetlenül az anyaországot bombázhassák – illetve a sérült gépek itt szállhassanak le. A sziget védelmével a világlátott, művelt Kuribayashi tábornokot (Ken Watanabe) bízták meg, akinek nemcsak az ellenséggel, de saját fanatikus, embereik életét feleslegesen eldobó tisztjeivel is meg kellett küzdenie, miközben tudta, hogy semmi esélye a győzelemre.

Bár a legtöbb japán védő elpusztult, feljegyzéseik megmaradtak,

akárcsak az amerikai hadműveleti naplók, és ezek alapján minden részlet tűpontos lett a mozivásznon. Bár a film nem volt anyagi siker – a japán nézőpontot képviselte, nem voltak benne nagy sztárok és feliratozva kellett nézni –, történelmi hitelességéhez semmi kétség sem férhet.

A film az AppleTV-n kölcsönözhető ki

8. Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (2003)

Vicces, hogy egy olyan film is felkerült a listára, ahol az alaphelyzet nem stimmel. A brit Jack Aubrey kapitány (Russell Crowe) két óceánon keresztül üldözi titokzatos francia ellenfelét, az Acheront, megannyi megpróbáltatást állva ki. A két Oscart – legjobb hangvágás és operatőri munka – begyűjtő film Patrick O'Brian regénye alapján készült, ahol Aubrey kapitány ellenfele egy portyázó amerikai hadihajó volt az 1812-es brit-amerikai háború alatt – ezen változtattak, hogy a film eladhatóbb legyen. Ezt leszámítva azonban itt minden történelmileg – és főleg technikailag is – tűpontos és korhű. A forgatást hosszas kutatás előzte meg, több történészt és régészt is bevontak, hogy konzultáljanak a filmhez szükséges anyagokról és gyakorlatokról. A hálósapkák, órasapkák, cipők, kardok, sőt még a hajóbútorok is mind a kornak megfelelők. Sőt, még a gyógyászati eljárások és a hajózási technika is stimmel. A részletekre fordított figyelem végül kifizetődött, hiszen a film több mint 211 millió dollárt termelt.

7. A bukás - Hitler utolsó napjai (2004)

A bukás aprólékosan idézi meg Hitler (a zseniális Bruno Ganz) – és a Harmadik Birodalom – utolsó 10 napját, amelyet nagyrészt a berlini birodalmi kancellária alatti Führerbunkerben töltött, miközben a feje fölött a német fővárosra tüzérségi lövedékek záporoztak, és a szovjet csapatok ostromolták annak épületeit. Mindezt a bunkerben titkárnőként dolgozó, a nácizmusban lelkesen hívó Traudl Junge (Alexandra Maria Lara) szemszögéből látjuk, aki valóban átélte az itt látottakat – és csak ekkor ábrándult ki a Führerből. Oliver Hirschbiegel rendező nem a titkárnő visszaemlékezésére, hanem

elképesztő mennyiségű feljegyzésre támaszkodott,

hiszen a végnapokat rendkívül jól dokumentálták, már csak azért is, hogy a túlélők magukat mentegessék, de a film pontosan ábrázolja az olyan részleteket is, mint az egyenruhák, rangjelzések, fegyverek vagy maga a nyelvezet, ahogy pontosan hozza az utolsó napok során bekövetkezett összes főbb mozzanatot, mint például Hitler csatlósainak vélt árulásait és a Führer öngyilkosságát. A legdrámaibb momentumot persze a Goebbels család, azon belül is különösen a kisgyerekek sorsa szolgáltatja.

6. Az őrület határán (1998)

Talán ez a film a legfurcsább szereplő a listánkon, hiszen Terrence Malick mozija a Guadalcanal szigetéért vívott csatát tulajdonképpen csak ürügyként használta fel, elsősorban arra koncentrálva, hogy megmutassa azt az elképesztő kontrasztot, ami a paradicsomi szépségű, buja növényzetű sziget és a háború pokla között feszül. A szinte költői hangvétel azért ironikus, mert a film alapjául szolgáló James Jones-regény (magyarul A vékony vörös vonal címen jelent meg) pont azzal vált ismertté, hogy szerzője, aki maga is itt harcolt, a közkatonák nyers nyelvezetét használva az ő szemszögükből mutatja meg a háború brutális és sokszor nagyon profán oldalát. Azt a mikrokörnyezetet, amiben nem látszik a teljes ütközet alakulása, csak a következő hegygerinc, amit el kell foglalni. Azt látjuk, hogyan roppannak össze veteránok a rájuk zúduló tűz alatt, miként rendelnek el értelmetlen, súlyos áldozatokkal járó rohamokat előléptetésre ácsingózó tisztek, és milyen ostoba hibákat követnek el a nyomás alatt a legtapasztaltabb katonák is.

5. A tengeralattjáró (1981)

Ez minden tengeralattjárós film alfája és omegája, a valós visszaemlékezésekre épülő, Lothar-Günther Buchheim regényéből készült elképesztően hiteles történet a portyára induló, majd több zsákmányt is ejtő U-boatról, amely aztán maga is üldözötté válik. Itt minden olyan, mintha tényleg egy német tengeralattjáró belsejében lennénk szinte a teljes játékidőben, és a néző maga is érzi a fém vibrálását, a csövek rezgését, a zárt tér nyomasztó hangulatát, a mélységi bombák robbanását. És egy ponton túl elfelejtjük, hogy ezek a férfiak a náci hadigépezet hatékony részesei, akik eddig többszáz tengerész halálát okozták – az áldozatok nagy része kereskedelmi hajó volt –, és drukkolni kezdünk nekik. A film végül hat Oscar-jelölést gyűjtött be, ami ekkor rekordnak számított egy idegen nyelvű film esetében, és beindította a rendező, Wolfgang Petersen karrierjét.

4. Bőrnyakúak (2005)

Az első iraki háború, vagy ahogy nevezni szokás, az Öbölháború a későbbi megszálláshoz képest sétagalopp volt, a koalíciós erők előbb lebombázták a Kuvaitot elfoglaló iraki erőket, majd páncélos egységeik lerohanták azt, ami megmaradt. Nem döntötték meg Szaddam Husszeint, de elérték a kitűzött célokat, és olyan gyorsan győzelmet arattak, hogy az irgalmatlan mennyiségű ideszállított katona egy részére nem is volt szükség. Ezt dolgozza fel Sam Mendes filmje, amelynek tengerészkatona-mesterlövész hőse, Anthony Swofford (Jake Gyllenhaal) többnyire csak a háború utórezgéseit érzi meg,

miközben alig várja, hogy azt tehesse, amire kiképezték, és meghúzhassa a ravaszt.

A film a valódi Swofford visszaemlékezései alapján készült, az iraki küldetés minden frusztráló és mocskos részletével együtt – amelybe egy borzalmas kiképzési baleset is belefért.

A film az AppleTV-n nézhető meg

3. Ryan közlegény megmentése (1998)

Ez a leggrandiózusabb háborús film, ami valaha készült – a látványt és a költségvetést illetően is –, ami nem csoda, hiszen Steven Spielberg számára ez a téma mindig is rendkívül fontos volt. Spielberg nemcsak profi, okos is, és főhősének egy olyan színészt tett meg, aki egyáltalán nem az az elitkatona típus: Tom Hanks vezeti ugyanis azt a ranger alakulatot, amelyik 1944. június 6-án partra száll az Omaha partszakaszon és a német vonalak mögött kell megtalálnia és visszahoznia egy olyan katonát, akinek három bátyja a világháború különböző frontjain szinte egyszerre vesztette életét. A film a partraszálláson kívül a korabeli hadviselés szinte minden módját megmutatja: járőrözés, orvlövésszel való találkozás, rajtaütés, helységharc, és teszi mindezt az utolsó centiig hitelesen. Arról nem is beszélve, hogy bármilyen valószínűtlennek hangzik, de az összes testvérét elveszítő katona története is valós, ha nem is teljesen ebben a formában.

A film a Netflixen nézhető meg      

2. Nyugaton a helyzet változatlan (1930)

Erich Maria Remarque önként jelentkezett katonának az I. világháborúba, és az ott szerzett,  egész életét meghatározó élményeit 1929-ben megjelent és világsikert aratott regényében foglalta össze, amit Lewis Milestone egy évre rá meg is filmesített. A lövészárok-háború mindmáig egyik leghitelesebb és legmegrázóbb ábrázolását Oscar-díjjal jutalmazták. Nem véletlenül, hiszen jóval megelőzte korát abban, hogy

a lövészárok-hadviselést kendőzetlenül, a maga minden borzalmával együtt mutatta be.

Ez volt az a film, amely elsőként és a legjobban fogalmazta meg: a háború dehumanizál, egy olyan alkotás, amely mert szembemenni azokkal az elvárásokkal, amelyek az egyén sorsában értelmet és logikát keresnek egy világégés kellős közepén. Itt nincs hősiesség, és a katona számára már nem az a fontos, hogy áttörik-e az ellenséges vonalakat, hanem az, hogy az elfoglalt ellenséges lövészárokban találnak-e húskonzervet.

A film az AppleTV-n nézhető meg.

1. Jöjj és lásd I-II. (1985)

Számos film készült már a háború borzalmairól és értelmetlenségéről, de Elem Klimov 1985-ös műve feltétlenül a leghatásosabbak és a legbrutálisabbak közé tartozik. A kis belorusz parasztlegény, Fljora talál egy puskát egy volt csatatéren, és beáll a partizánok közé a II. világháború kellős közepén, csakhogy egy német felderítőgépről mindezt észreveszik. A parancsnok az ellátó osztaghoz osztja be a legfiatalabbakat, nem sejtve, hogy hamarosan a legnagyobb szenvedéseknek lesznek kitéve az itt szolgálók.

Fljora pokoljárása olyan, mintha valami beteg elme kitalációja lenne,

pedig nem az, az eredeti regényt író és a forgatókönyvet is jegyző Alesz Adamovics partizánként harcolt, és a saját élményeit örökítette meg, hiszen a saját szemével látta a hírhedt német büntetőosztagok munkáját, akik falvak százait pusztították el lakóikkal együtt, és akiket helyi kollaboránsok is segítettek. Az eredmény annyira brutálisan realista lett, hogy az még a korabeli szovjet cenzúrának is sok volt – a szovjet filmek nem is a valósághűségükről voltak ismertek.

Forrás: Collider.com