Talán mindenki ismeri Bill Murray legendás pofára esését, aki a 2004-es Garfield című filmet azért vállalta el, mert látta, hogy Joel Coen írta a forgatókönyvet, és csak utólag jött rá, hogy az író nem a Coen tesók egyik fele, hanem Joel Cohen, az eredeti Toy Story egyik írója.

Az efféle tévedéseken kívül is előfordul, hogy egy színész szokatlan indítékok miatt bólint rá egy szerepre, legyen az a magyarázat tragikus vagy épp kifejezetten vicces. Ilyen eseteket sorolunk most.

Nicolas Cage és a csőd

Az Oscar-díjas Nicolas Cage értékét a csúcson 150 millió dollárra becsülték, ám a vagyona egyre fogyatkozott, miután egyre őrültebb költekezésekbe hajszolta magát, vett például zsugorított pigmeusfejeket, egy 150 ezer dollárt érő Superman-képregényt, egy két méter magas sírkamrát, egy polipot és egy 70 millió éves dinoszauruszkoponyát (amelyet később vissza kellett adnia a mongol kormánynak).

A színész azonban elsősorban az egyre növekvő ingatlanportfóliója miatt került csődközelbe, ezért egy évtizeden át annyi filmszerepet vállalt, amennyit csak tudott, hogy kifizesse az adósságait. Állítása szerint 2020 végére végre mindent törlesztett.

Bette Davis és az irigység

Joan Crawford és Bette Davis négy évtizedes viszálya legendás volt. Az 1930-as évek elejétől kezdve küzdöttek egymással a női szerepekért, Oscar-díjakért és férfiakért. Végül 1962-ben Davis és Crawford - akik már jócskán túl voltak hollywoodi fénykorukon - felkérést kaptak, hogy együtt szerepeljenek a Mi történt Baby Jane-nel? című thrillerben.

Crawford volt az, aki megkereste Davist a szereppel kapcsolatban a színésznő legnagyobb meglepetésére, aki úgy döntött, hogy találkozik Robert Aldrich rendezővel, de csak két feltétellel vállalja a filmet: magának akarta Baby Jane szerepét, és biztosítékot akart arra, hogy a rendező nem szűri össze a levet Crawforddal, mert nem szerette volna, hogy riválisának több közeli jelenete legyen, mint neki.

A film végül óriási siker lett, Davist pedig Oscar-díjra jelölték a legjobb női főszereplő kategóriában Crawford legnagyobb bánatára.

Marlon Brando és a hiúság

Nem volt könnyű Brandót rávenni, hogy játssza el a mára ikonikussá vált szerepet. A színészt, aki a negyvenes évei végén járt, ekkorra már Hollywood leírta a forgatásokon tanúsított viselkedése és amiatt, hogy filmjei rendre elbuktak. Emellett a magánélete is romokban hevert, a harmadik válásán ment éppen keresztül, váliumfüggő volt, és adósságok sújtották.

Mario Puzo, a film alapjául szolgáló regény szerzője volt az, aki pártfogolta a színészt. Puzo levelet írt Brandónak a szerepről, amely a sztár titkárnőjének, Alice Marchaknak a kezébe került. Brandót egyáltalán nem érdekelte a szerep, de Marchak belátta, hogy pszichológiai és anyagi okokból szüksége van a munkára. Végül Brando megígérte, hogy napi egy váliumot szed csak, de továbbra is elhárította Corleone szerepét, mert nem akarta "dicsőíteni a maffiát". Így Marchak végül kijátszotta a féltékenységi kártyát azzal, hogy elmondta neki, hogy Laurence Olivier is pályázik a szerepre.

Laurence Olivier! Ő nem játszhat maffiafőnököt!"

- jelentette ki Brando, és már indult is a próbafelvételre.

Zach Galifianakis és a fű

A 2009-ben bemutatott G-Force – Rágcsávók nem lett éppen közönségsiker. A családbarát kémvígjáték elég bizarr produkció: középpontjában egy csapat kommandós tengerimalac áll, akiknek az a feladatuk, hogy megmentsék a világot egy őrült milliárdostól. Ennek ellenére egy csomó tehetséges sztár, mint például Bill Nighy, Penélope Cruz és Zach Galifianakis is aláírt a filmhez szinkronhangnak.

A Másnaposok sztárja köztudottan szereti a kannabiszt, egyszer még odáig is elment, hogy a tévében rágyújtson, sőt amikor a kanadai Vancouverben élt, még a tengerparton is árulta ehető formában a füvet.

Amikor felkérték, hogy vegyen részt a G-Force castingján, épp be volt tépve, így igent mondott.

Chloe Sevigny és a lázadás

Az 1990-es években Chloe Sevigny-t Hollywood egyik legtrendibb lányának (úgy nevezett "It-girl”-nek) tartották a természetes vonzereje, a Sonic Youth klipjében való szereplése és a modellkarrierje miatt.

1995-ben Sevigny debütált a filmvásznon Larry Clark botrányos drámájában, a Kölykökben, majd a Gummóban és az Amerikai Psychóban is feltűnt. Mire megkapta Daisy szerepét a 2003-as A barna nyúlban, már a karrierje csúcsán volt.

A Vincent Gallo által írt, rendezett, vágott és főszerepelt film sokkoló választásnak tűnt Sevigny számára, részben egy éles orális szexjelenet miatt. 

2017-ben egy filmfesztiválon a színésznő kifejtette, hogy A barna nyúl egyfajta lázadás volt az "It-lány" státusza ellen, és így akarta „visszaszerezni önmagát”, hozzátéve, hogy szerette volna feszegetni a határokat is.

Brad Pitt és a levágott fej

Pitt nélkül ma már nehéz a Hetediket elképzelni, de a színész annak idején nem mondott azonnal igent a szerepre. Ahogy évekkel később az Entertainment Weeklynek adott interjújában elárulta, valójában az ő ötlete volt, hogy soha ne mutassák meg, hogy a feleségét alakító Gwyneth Paltrow feje lapul a dobozban a finálé emlékezetes jelenetében - és nem volt hajlandó másképp leforgatni a filmet. Sőt,

bele is íratta a szerződésbe, hogy a fejnek a dobozban kell maradnia.

Volt még egy kikötése a szerződésben: hogy David a végén lelője John Doe-t, de nem azért, mert erkölcsileg helyes lenne, hanem mert a hirtelen felindulásából ez következik.

Szerencsére a Paltrow műfejébe fektetett kemény munka nem maradt kihasználatlanul, Steven Soderbergh rendező később újrahasznosította a 2011-es Fertőzéshez.

Mena Suvari és a szeretetvágy

Mena Suvari, aki az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején vált ismertté az Amerikai pitével és az Amerikai szépséggel, nehéz gyerekkort tudhatott maga mögött, ami hatással volt arra, hogy milyen szerepeket választott karrierje elején. 

Önéletrajzi könyvében Suvari felidézi, hogy 12 éves korában szexuálisan bántalmazta a bátyja egyik barátja. Ekkoriban kezdte el modellkarrierjét és reklámokban való szereplését is, ahol állandóan azzal dicsérték, hogy szexinek és idősebbnek néz ki, mint amilyen valójában. Még tinédzser volt, amikor az akkori barátja is szexuálisan zaklatta.

Nem szeretett. Csak egy test voltam, a vágyainak az eszköze"

- írta a memoárjában.

Szerencsére a színészet egyfajta meneküléssé vált a sztár számára, aki az 1999-es Amerikai szépségben Angelát alakította. A történet szerint a tinilány iránt a legjobb barátnőjének apja (Kevin Spacey) vágyakozik.

"Azonosultam Angelával" - mondta a The Guardiannek, majd hozzátette: "Tudtam, hogyan kell eljátszani ezt a szerepet, mert annyira belém ivódott.”

Suvari azért vállalta el az Amerikai szépséget, hogy elmeneküljön a bántalmazó helyzetből, amivel a kamerán kívül kellett megküzdenie, mivel

a film lehetővé tette számára, hogy szeretve és fontosnak érezze magát.

Ryan Gosling és a némaság

A 2010-es Blue Valentine után Goslingot kezdték komolyabban venni színészként, de ahogy azt később elmondta, a szerepe rengeteg beszéddel és improvizációval járt, amit egy sajtókörút követett, ami természetesen még több beszédet igényelt.

Egyszerűen belefáradtam a saját hangomba... minél többet beszéltem, annál kevesebbet éreztem, hogy mondok"

- emlékezett vissza. 

Így aztán nagyon csábítónak tűnt az ajánlat, hogy Nicholas Winding Refn neo-noir filmjében, a Drive-ban játszhat részben azért, mert a közönség alig tudhatott meg valamit a karakteréről, aki nappal kaszkadőrként, éjjel pedig bűnözők sofőrjeként dolgozik, és összejön a szomszédjával (Carey Mulligan).

Goslingnak alig van dialógusa a filmben, helyette a tettei beszélnek.

Néha könnyebb átadni a lényeget, ha nem mondasz semmit"

– magyarázta később, hozzátéve, hogy élvezte a kevésbé verbális szerepet.

Érdekesség: a Drive rendezését eredetileg Antal Nimródnak is felajánlották. A magyar filmes erről itt beszélt.

Via: Looper