1. Jim Parsons

Az Agymenők széria első pár évadában Sheldon Cooper állandóan az azóta már mémmé és pólómintává vált, jellegzetes felkiáltását ismételgette:

Bazinga!

Ami amúgy nem jelent semmit, és a sorozat negyedik évadára annyira túlhasználták már, hogy nemcsak a Sheldont alakító Parsons, de a forgatáson dolgozók is kezdtek mind megőrülni a kifejezéstől. Így aztán a sorozat társproducere, Steve Holland el is kezdett más kifejezéseket keresni helyette – de már nem volt visszaút:

A negyedik vagy az ötödik évadtól kezdve szinte soha nem mondtuk már ki, de ez lett az a dolog, amit mindenki az Agymenőkhöz kapcsol. És néha káros módon, mert az emberek valamikor már arra használták, hogy kigúnyolják a sorozatot. Talán ha összesen harmincszor mondtuk ki a 279 epizód alatt, mégsem tudtunk megszabadulni tőle. Az emberek szerették és ragaszkodtak hozzá, és ez lett a sorozat egyik védjegye.

2. Alyson Hannigan

Már több mint egy negyedszázad telt el azóta, hogy Alyson Hannigan berobbant a hollywoodi sztárok közé az Amerikai pite első részével, de az emberek még mindig nem felejtették el az ikonikus mondatát, amikor a karaktere azt mondja:

És egyszer a zenetáborban...

A színésznő a The Kelly Clarkson Show-ban egyszer elmesélte, hogy ez a mondat akkor vált számára problémássá, amikor anya lett, a rajongói viszont továbbra is ragaszkodtak hozzá, hogy akár a családja jelenlétében felidézzék a híres zenetáboros mondatot:

Most már két lányom van. Amikor velem vannak, és valaki elkezdi mondani ezt a szöveget, mindig megkérdezem, hogy elfelejthetnénk végre?!? Nagyon bepánikolok, és igen, igen, tudom, hogy melyik mondatról van szó, de még nem akarom ezt a beszélgetést a lányaimmal lefolytatni!

3. Arnold Schwarzenegger

Kevés hollywoodi színésznek volt olyan emlékezetes a filmes karrierje, mint a testépítőből lett akciósztár Arnold Schwarzeneggernek, akinek egy egész seregnyi büntető egysorosát őrzi a kollektív emlékezet. Természetesen a két legütősebb ezek közül a „Még visszajövök!” és a „Hasta la vista, baby!”, melyekről Kalifornia egykori kormányzója egyszer egy tévés talkshow-ban elmesélte: sosem gondolta volna, hogy pont ezek a mondatai válnak kultikussá.

Az a vicc az egészben, hogy egyikről sem sejtettük, hogy ennyire sikeresek lesznek. Te csak elmondod ezeket a dolgokat, de aztán jön a film premierje, és az emberek odajönnek hozzád. Fogalmam sem volt arról, hogy ez lesz a filmtörténelem legtöbbet idézett sora. Ez kész őrület!

4. Matthew McConaughey

Nálunk nem lett kultfilm a fiatal Matthew McConaughey 1993-ban bemutatott Tökéletlen idők című vígjátéka, de Amerikában ez is ugyanúgy a '90-es évek emblematikus filmjei közé tartozik, mint az Amerikai pite vagy a Mátrix. No persze leginkább McConaughey emlékezetes szavajárása, az erős texasi akcentussal eldünnyögött „Alright, alright, alright!” miatt, ami mára a védjegyévé vált. A mondatot egyébként Jim Morrison, a The Doors néhai énekese ihlette, és McConaughey saját ötlete volt, hogy előadja a filmben, de azt még ő sem gondolta, hogy végül ekkora durranás lesz belőle. A The Tonight Show-ban nemrég így vallott erről:

Az emberek folyton azt kérdezik tőlem: nem unod még ezt [a folyton emlegetett mondatot]? Én viszont azt mondom: nem! 32 évvel ezelőtt ez volt az első három szó, amit elmondtam a vásznon. Azt hittem, hogy csak egy egyéjszakás kaland lesz, de egy egész karrier lett belőle.

5. Steve Carell

A „That’s what she said.”, vagyis Steve Carell karakterének visszatérő kommentárja a The Office című sorozatban ma már a mémgyárosok egyik kedvenc alapanyaga. Az biztos, hogy ez egy nagyon vicces mondás volt, és nemcsak az első pár tucat alkalommal, amikor elhangzott, hanem később is, amikor a sorozatbéli hivatal összes dolgozója unos-untalan ezt ismételgette. Csakhogy évekkel a sorozat vége után még mindig kísérti Steve Carellt ez a mondat. A BBC-nek adott interjújában így beszélt erről:

Sétálok a gyerekeimmel, erre valaki letekeri az autója ablakát, és kontextus nélkül ezt kiabálja. És még csak nem is válaszként, tehát még csak nem is vicces a dolog, mert egyáltalán nincs semmilyen előzménye. Elég frusztráló ez egy színész számára, és mélységesen bosszantó egy komikus számára, aki azt szeretné látni, hogy egy viccét a felütéstől a csattanóig végigmondják! Akkor és ott ez a mondat vicces volt, mert a karakterem azt hitte, hogy vicces. (...) De a karakteremnek nem volt jó a humorérzéke. Szóval szerintem az emberek elfelejtik, hogy ez az egész irónia volt eleinte.

(via Listverse.com)