Gyilkosság az Orient expresszen

Agatha Christie 1934-es regényének az adaptációja majdnem sosem készülhetett el, mivel a krimikirálynő annyira kiakadt az egyik munkája egy hatvanas évekbeli feldolgozásán, hogy hallani sem akart róla, hogy további könyveit is megbecstelenítsék. Az meg, hogy az MGM stúdió felvetette, hogy a Gyilkosság az Orient expresszent Poirot helyett Miss Marple-lel a középpontban kéne megvalósítani, csak olaj volt a tűzre. Később egy elhivatott független filmproducernek, Lord Brabourne-nek volt köszönhető, hogy Sidney Lumet 1974-es filmje mégis megvalósulhatott. Megígérte ugyanis Christie-nek, hogy miután a stáb megtalálta az eredeti Orient expressz vonatot Franciaországban, Angliába hozzák, ahol restaurálják, és azon forgatják le az egész filmet.

Az írónő szerint is csodálatos végeredményhez az említett hitelességen kívül a kitűnő szereposztás és egy szerencsésen „időzített” havazás is nagyban hozzájárult (a film cselekményében fontos szerepe van egy hóviharnak), na meg az is sokat nyomott a latba Agatha Christie elégedettségét illetően, hogy a filmesek nagyon hűségesek voltak az eredeti alkotáshoz. Az akkor már nagybeteg, kerekesszékben megjelent szerzőnek a Gyilkosság az Orient expresszen-premier volt az utolsó részvétele nyilvános eseményen az életében, és a bemutatót követően elárulta, hogy egyetlen dologgal elégedetlen a filmben: Poirot bajuszával, ami a vásznon közel sem olyan pompázatos, mint amilyennek ő elképzelte.

Ha még élne, Kenneth Branagh verziójával biztos elégedett lenne!

Hatodik érzék

Az M. Night Shyamalan karrierjét megalapozó, elképesztő csattanóval záruló alkotás majdnem teljesen másképp valósult meg – sőt, majdnem meg sem valósult. Shyamalan ötletét ugyanis egy olyan Disney-vezető vette meg 2,25 millió dollárért, aki kihasználta a vezetőségben átmenetileg tapasztalható űrt, hogy átvegye a kreatív irányítást, aminek a többi vezető egyáltalán nem örült.

David Vogel Shyamalannak tett ajánlatát azonban már nem vonhatták vissza, így a film szerencsésen zöld utat kapott.

Eredetileg azonban egészen más lett volna a szereposztás, hiszen Bruce Willis például csak akkor kapta meg a gyerekpszichológus, Malcolm Crowe szerepét, miután a rendező menesztésével ellehetetlenítette egy másik Disney-produkció forgatását, 17,5 millió dolláros kárt okozva a cégnek, ezért az épp akkor induló Hatodik érzékre érvényesítették azt a szerződésben vállalt kötelezettségét, miszerint három Disney-filmben kell szerepelnie. A rettegő kisfiú, Cole szerepét pedig Haley Joel Osment helyett Michael Cera játszotta volna, aki azonban nem tudta, hogy a sztori szerint a karaktere halott embereket lát, így egy normális, jókedvű kisfiút formált meg a meghallgatáson, amivel elveszítette az esélyét a filmben való részvételre.

Közönséges bűnözők

Ennek az 1995-ös bűnbandanoirnak a cselekménye szinte tobzódik a csavarokban és fordulatokban – ehhez képest szinte hihetetlen, de Bryan Singer rendező egy egészen egyszerű kép alapján álmodta meg. Azt látta először lelki szemei előtt, hogy pár bűnöző felsorakozik azonosításhoz. Majd olvasott egy cikket a Spy magazinban, amelynek azt a címet adták (a Casablanca után szabadon), hogy A szokásos gyanúsítottak (a film eredeti címe ugyanis ez: The Usual Suspects – a szerk.). Szóval az alkotó mindössze ennyivel állt elő Christopher McQuarrie forgatókönyvíró számára, hogy a film szóljon arról, hogy pár bűnöző találkozik egy azonosításon, és elhatározzák, hogy csinálnak együtt egy balhét.

Erre az egyszerű alapra aztán az író egy elképesztően fordulatos cselekményt húzott fel, ami tényleg olyan csavaros lett, hogy az alkotók rettegtek tőle, hogy nehogy valahogy kiszivárogjon. Ennek elkerülése érdekében még a főszerepeket játszó színészeknek sem árulták el a végső csattanót, miszerint ki is az igazi Keyser Soze – sőt, egy mesteri húzással mindannyiukkal elhitették, hogy az ő karakterük az. És hogy még hitelesebb legyen az átverés, minden fontosabb szereplővel fel is vették azt a flashback-jelenetet, amiből kiderül, hogy kicsoda Keyser Soze.

Szerintünk megérte a nagy titkolózás!

Psycho

A Hatodik érzékhez hasonlóan majdnem nem jött létre minden idők egyik leghíresebb horrorfilmje, Alfred Hitchcock Psychója sem. A film Robert Bloch 1959-es regényén alapul, amit a valóságban is létező wisconsini sorozatgyilkos és sírrabló, az anyjával speciális viszonyt ápoló, női ruhában parádézó Ed Gein története ihletett. Amikor Hitchcock előadta a tervét a Paramount Pictures stúdiónak, hogy szeretné megfilmesíteni a könyvet, a fejesek visszautasították, mivel úgy gondolták, a Psycho annyira visszataszító, hogy nem lehet filmen megmutatni. A rendező ezért úgy döntött, saját produkciós cégén, a Shamley Productionsön keresztül valósítja meg az adaptációt. És mivel tudta, hogy a sztori ereje elsősorban a végső csattanójában rejlik,

Viharsziget

A Psychóhoz hasonlóan Martin Scorsese 2010-es Viharszigete is egy regényen alapul: Dennis Lehane 2003-as alkotásán, amit az ihletett, hogy az író még 1978-ban, gyerekként a nagybátyjával felkereste a Boston környéki Long Island szigetet, amit épp egy hóvihar zárt el a külvilágtól. Lehane a gótikus irodalmat a ponyvával és B-filmes hatásokkal ötvözve elképzelte, mi lenne, ha az emberek a szóban forgó vihar alatt teljesen el lennének zárva a civilizációtól, és semmiféle modern technika nem állna a rendelkezésükre. Az író regényéből pedig egy olyan forgatókönyvíró, Laeta Kalogridis írta a forgatókönyvet, akinek

egyáltalán nem volt semmiféle tapasztalata a thrillerek terén.

Az adaptáció ennek ellenére jól sikerült (talán az alkotó alaposságának köszönhetően, aki úgy kezdte a munkát, hogy a könyv megírása előtt írt egy 50 oldalas vázlatot az eredeti alapján), és Lehane is elégedett volt a végeredménnyel.

„Ezek a te soraid, de mégsem a te soraid.

Ezek a te karaktereid, de valahogy mégsem teljesen azok” – fogalmazta meg az író, milyen furcsa élmény volt szembesülnie regénye filmváltozatával, amelyben a végső csattanó természetesen ugyanaz maradt, mint eredetileg.

(via Listverse)

Cikkünk előző része

5 érdekesség a leghíresebb filmes fordulatokról

A jól elhelyezett csattanókat mindenki szereti, hát még a megdöbbentő filmvégi fordulatokat. Cikkünkben néhány ilyen csavar kulisszái mögé lesünk be. Vigyázat, SPOILERHEGYEK!

Tovább