1987-ben, amikor Quentin Tarantino még videótékában dolgozott, elkezdett forgatni egy (amatőr)filmet My Best Friend's Birthday címmel. A mindössze ötezer dollárból készült fekete-fehér alkotás története több olyan elemet tartalmaz, amit később átemelt a Tiszta románc (1993) forgatókönyvébe. Egy srác call girlt rendel a születésnapjára, majd  egymásba szeretnek, így elhatározza, hogy megöli a lány stricijét. A párbeszédek már jellegzetesen "tarantinósak", telis-tele popkulturális utalásokkal. A sztorin kívül dialógusokat is felhasznált a Christian Slater és Patricia Arquette főszereplésével készült kultfilm megírásakor. Sajnos a film nyersanyaga megsemmisült, így a teljes verziót soha nem láthatjuk, csupán egy 37 perces részlete maradt fent.

Bár Tarantino első rendezése, a Kutyaszorítóban (1992) volt előbb, de az a film ennek a filmnek köszönheti a létét. QT ugyanis azért adta el a Tiszta románc forgatókönyvét, hogy abból a pénzből készíthesse el első saját filmjét, a Kutyaszorítóbant. A film így is a sajátjának tekinthető, hiszen szinte minden stílusjegye benne van, de a rendező, Tony Scott kézjegye is felismerhető benne, például a lassított jeleneteknél.

Egy olyan filmben, ami csurig van elképesztő alakításokkal és elképesztően jól megírt karakterekkel és párbeszédekkel, nehéz kitűnni, de Gary Oldmannek egy nyúlfarknyi szereppel is sikerült. Ő Drexl, a magát feketének képzelő, rasztahajú, aranyfogú, sebhelyes arcú drogdíler, aki mellesleg a Patricia Arquette által játszott Alabama stricije, és akit úgy ismerünk meg, hogy kinyírja Samuel L. Jacksont, és mint tudjuk, őt nem nyírja ki akárki.  Drexl egy igazi pszichopata, és az a pár perc, amit a főhőst, Clarence-t játszó Christian Slaterrel „csevegve” tölt el, aranyat ér. Azért persze nem sajnáljuk, amikor Slater először tökön, majd arcon lövi.

Nem csak Oldman hozott össze egy igazán emlékezetes karaktert, hanem a Clarence apját, a volt zsaru Cliffordot alakító Dennis Hopper is, akit a maffiózók kapnak el és ki akarják belőle szedni, hogy hol van a fia. Mivel tudja, hogy nem hagyják életben, kiprovokálja, hogy a gengszterek vezetője (Christopher Walken) „idő előtt” lelője. A híres szicíliai jelenet QT egyik kedvence, és így emlékszik a születésére:

Az egész beszédet a szicíliaiakról jó régen hallottam egy fekete pasastól, aki a házunkban lakott. Egy nap elmeséltem a dolgot egy barátomnak, aki szicíliai származású, és arra gondoltam: ez egy remek filmjelenet lehetne, nem szabad elfelejtenem. "

Quentin Tarantino filmjei mind ugyanabban a világban játszódnak, ahol minden összefügg mindennel. A Tiszta románcban szerepel egy Lee Donowitz nevű filmproducer (Saul Rubinek) - az ő lakását lövik rommá a film végén. A férfi apja nem más, mint Donny Donowitz, azaz a Becstelen brigantyk baseballütővel nácikat agyonverő Medve Zsidója (Eli Roth).

A Kutyaszorítóban egyik jelenetében arról beszélnek, hogy Mr. White korábban dolgozott együtt egy Alabama nevű nővel. Ott tolvajként említik, de a Tiszta románc callgirljének (Patricia Arquette) ugyanaz a neve, és az előélete sem makulátlan, így elég valószínű, hogy ugyanarról a személyről van szó.

Tarantino eredeti verziójában a főszereplő, vagyis a gengszterek közé keveredő képregényrajongó (Christian Slater) meghalt volna, így szerelme, a múltjával leszámolni készülő call-girl (Patricia Arquette) egyedül marad. A legutolsó mondat, ami Alabama szájából hangzik el, egyértelműen erre a lehetőségre utal:

„Abban a nagy káoszban nem hallottam semmi mást, csak a lövéseket. Az erőszakot érezni lehetett a levegőben. Elképesztő, amikor eszembe jut. A gondolataim világosak voltak. Mindvégig csak két szót ismételgettem, mint mikor a tű megakad a lemezen: nagy vagy, nagy vagy, nagy vagy. Clarence néha megkérdezi, hogy mi lett volna, ha akkor meghal. Ha a golyó egy kicsit arrébb megy... Erre én mindig csak mosolygok, mintha nem akarnék válaszolni. De aztán válaszolok. Azt mondom, hogy meg akartam volna halni, de később kialudt volna a düh és a halálvágy, mint a csillagok hajnalban. És nagyjából ugyanígy élnék, ahogy most. Talán egy dolgot kivéve: a fiamat nem Elvisnek hívnák.”

Merthogy Elvis Presley-nek fontos szerepe van a filmben: ő szellemképként amolyan mentora Clarence-nek, ő segít meghozni a döntéseit. A legendás énekest Val Kilmer alakítja. Tarantino nyilván imádja Elvist, és szerinte az emberek két csoportra oszthatók: vagy Elvis-típusok, vagy Beatles-típusok. A kettő nyilván nem egyeztethető össze, hiszen maga Elvis is utálta a gombafejeket – fel is jelentette őket Amerika-ellenes tevékenységért.

Brad Pitt alakítja Clarence barátjának a drogos lakótársát, Floydot, aki akaratlanul is elárulja a maffiának hőseink tartózkodási helyét. Bár Pitt ekkor még messze nem volt sztár, de már volt annyira befutott arc, hogy Tony Scott hagyta, hogy minden jelenetében improvizáljon – és elég jól improvizált.

A forgatás végén Tony Scott a filmben használt lila Cadillacet odaajándékozta Patricia Arquette-nek. Ami egyszerre volt nagylelkű gesztus és finom piszkálódás, a színésznő régi kocsija, egy Ford Futura ugyanis gyakran robbant le, ami miatt Arquette gyakran késett a forgatásról.

Bár remek kritikákat gyűjtött be, a film a mozipénztáraknál megbukott: a nyitóhétvégén alig 4 millió dollárt hozott össze, harmadik helyre csúszva a heti premierek között, és végül mindössze 12,3 milliót hozott össze a moziforgalmazásban a 12 és fél milliós költségvetéshez képest. Igaz, ebben nincsenek benne a nemzetközi forgalmazás adatai, és a film később kifejezetten jól szerepelt a videó és DVD megjelenések során – és ami még fontosabb, kultuszfilm lett, igazi hivatkozási pont.