1. A muzsika hangja (1965) – a szokásos hollywoodi változtatásokkal – valós történeten alapul, sőt, a történet főszereplője, Maria írt könyvet a saját és családja történetéről – melyből két német filmfeldolgozás és egy sikeres Broadway-darab is született, mielőtt rátalált Hollywood.

2. A von Trapp család szerint a film a kapitány alakját torzította el leginkább. Georg von Trapp (1880-1947) az első világháborúban az osztrák-magyar monarchia haditengerészetének sikeres tengeralattjáró-kapitánya volt.

amiért nem csak a Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét, hanem nemességet is kapott. 1911-ben vette feleségül Agathe Gobertina Whiteheadet, a torpedó feltalálójának unokáját, aki hatalmas vagyont hozott a házhoz. A párnak a következő tíz évben hét gyermeke született, azonban Agatha 1922-ban skarlátban elhunyt. Von Trapp korvettkapitányt felesége halála mellett az is megviselte, hogy az I. világháború után tenger nélkül maradt Ausztriában elveszítette a karrierjét, ezért Pulából Salzburgba költöztette a családot.

3. 1926-ban egyik lánya, Maria Franziska megbetegedett, így Georg Maria Augusta Kutscherát, a közeli zárda egyik novíciáját fogadta fel tanítónak. A 22 éves lány jól kijött a gyerekekkel, és amikor a férfi alig egy esztendő múltán megkérte a kezét, akkor miattuk – illetve a zárda főnökasszonyának intésére, hogy ez Isten akarata – elfogadta a házassági ajánlatot.

A von Trapp gyerekek visszaemlékezése szerint a mostohaanyjuk meglehetősen hirtelen haragú volt, hajlamos volt a kiabálásra, az ajtócsapkodásra, de néha a tárgyak is repültek. Maria volt az, aki a gazdasági válság alatt megalapította az elhíresült családi kórust.

4. A család Amerikába vándorolt ki, itt vetette papírra Maria a történetüket 1949-ben, már Georg halála után. A könyv olyan sikeres lett, hogy Németországban filmet is forgattak belőle. Maria 9000 dollárért adta el a megfilmesítéshez szükséges jogokat, s mint később kiderült, egyben minden, a könyvhöz kapcsolódó jogot is, így a későbbiekben nem részesült semmiféle bevételből. Az 1965-ös film premierjére azonban hiába várta a meghívót. Amikor pedig rákérdezett, közölték vele, hogy sajnos már nincs hely a teremben.

5. Abban a jelenetben, ahol Maria és Georg összeházasodik, improvizálni kellett, mert a papot alakító színészről elfeledkeztek, így nem volt, aki összeadja őket. Julie Andrews úgy emlékszik vissza, hogy végül Salzburg akkori püspöke, Andreas Rohracher ugrott be a jelenetbe, és „házasította ki” őt.

6. A film ikonikus jelenetében a mindig vidám Julie Andrews kitárt karokkal, teli torokból énekel a zöldellő hegyoldalon – miközben majd megfagyott. Bár nyár volt, a hegyekben így is nagyon hideg volt, és gyakran esett az eső, ezért amikor nem forgott a kamera, ő a sátrában vacogott egy takaró alatt. Az átmeneti napos időszakokban tudtak csak forgatni, amikor arra is figyelnie kellett, hogy el ne fújja a rotorszél, amelyet a légi felvételeket készítő helikopter kavart.

7. Ugyanilyen légi felvétellel zárult a film, amikor a hegygerincen a szabadulás felé menő családot láthatjuk – itt azért látszik a helikopter kavarta szél. A valóságban azonban ezen az útvonalon pont a nácik karjaiba sétáltak volna, a Salzburg melletti hegyek mögött ugyanis Németország fekszik.

Hollywoodban nem ismerik a térképet?”

– kérdezte később az egyik Von Trapp leszármazott.

8. A család menekülése valójában sokkal kevésbé heroikus volt. Von Trappék egész egyszerűen elsétáltak a salzburgi villájuk mögötti vasútállomásig, ahol vonatra szálltak Olaszország felé, hivatalosan turnézni mentek,

A filmes verzió viszont annyira szépre sikerült, hogy még Peter Jacksont is megihlette, aki megcsinálta a maga verzióját A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetségében (2001). Von Trappék utazása után egy nappal záratta le Hitler a határokat, egykori házukba pedig maga Heinrich Himmler költözött be.

9. A film előkészítéséből Maria is kivette a részét, ő tanította meg Julie Andrewst jódlizni, és egy pár másodpercre a háttérben ő is feltűnik pár képkockán. Akkor már egész jól beszélt angolul – családjával egy síiskolát és fogadót működtetett Vermontban Trapp Family Lodge néven.

10. A filmet tíz kategóriában jelölték Oscarra, ennek a felét váltotta díjra. Robert Wise két szobrot is vihetett haza, a legjobb rendezőnek és a legjobb filmért járót – ő volt ugyanis a producer is egyben. További Oscar járt a legjobb vágásért, hangért és persze zenéért, amit Irwin Kostal jegyzett. Furcsa módon az egyik jelölt színésznő – Julie Andrews és Peggy Wood – sem kapott díjat, bár Andrews egy Golden Globe-bal vigasztalódott.

11. A filmbeli von Trapp századost alakító, 2021-ben elhunyt Christopher Plummer később gyakran nyilatkozta, hogy nem szereti a filmet, egy gigantikus giccsnek tartja, és csak A slejm hangjaként (The Sound of Mucus) emlegette. A The Hollywood Reporternek adott interjúban elárulta:

A történet rémesen szentimentális és nyálas volt. Nagyon keményen dolgoztunk, hogy akár csak egy morzsányi humort csempésszünk bele, de ez a munka olyan volt, mint egy döglött lovat korbácsolni: reménytelen." 

12. A színész unta a forgatást, és mivel klasszikusan képzett zongorista volt, rendszerint zenéléssel szórakoztatta magát és a stábot. Továbbá sok osztrák sört ivott, illetve rengeteget evett, jócskán meghízott. Akárcsak sokan mások a szereplők közül, mint a Grétit játszó Kim Karath, akinek sikerült is felszednie vagy 10 kilót a forgatás végére. Ahogy a család sétál át a hegyeken, egy rögtönzött dublőrrel kellett helyettesíteni.

13. Szakmai körökben ma is emlegetik, hogy A muzsika hangja  elképesztő sikere mentette meg az irgalmatlanul drágán készült Kleopátra (1963) bukása után súlyos anyagi gondokkal küszködő Twentieth Century Foxot.

14. Van olyan, hogy egy film megmagyarázhatatlan okokból elképesztően sikeres lesz egy olyan helyen is, ahol erre senki sem számít. Ez történt A muzsika hangjával Dél-Koreában, ahol akkora sikere lett, hogy egyes mozik napjában négyszer-ötször is vetítették. Hogy minél többször lehessen leadni, volt olyan mozitulajdonos, aki úgy döntött, kivágja az összes zenei betétet.

15. 2015-ben, A muzsika hangjának 50. évfordulóján az Oscar díjátadó ünnepségén Lady Gaga énekelte el a film ikonikus dalait, ezzel tisztelegve a film előtt. A dalok után Julie Andrews felment a színpadra, és átölelte Gagát, aki arról sem tudott, hogy Andrews jelen volt az eseményen.