Ha a filmekben esik, akkor nagyon esik. A rendezők dramaturgiai célokból szokták beizzítani az esőgépeket, úgyhogy különleges pillanatoknak lehetünk ilyenkor tanúi. Összegyűjtöttünk néhány híres esős jelenetet, amelyek igazolják ezt a tételt. Spoileres összeállítás!

A szív hídjai (1995)

Ha valaki, akkor Clint Eastwood képes lett volna úgy adaptálni Robert James Waller bestsellerét, hogy eltűnik belőle minden szentimentalizmus, de a veterán rendező meg is tudja ríkatni a nézőt, ha úgy tartja kedve. A fináléhoz közeledve az elhanyagolt háziasszony (Meryl Streep) már épp lemondana arról a reményről, hogy boldog lehetne az Eastwood által alakított fotós oldalán, de nem tud elmenekülni, mert meglátja a férfit, ahogy az esőben áll (talán sír is közben), és őt nézi az autó szélvédőjén át.

Négy esküvő és egy temetés (1994)

A romkom műfaj egyik nagy kliséje, hogy a szerelmesek ráébrednek, hogy nem a jelenlegi partnerük az igazi, és a fináléban bevallják az érzelmeiket egymásnak. Ez történik minden idők egyik legnépszerűbb brit filmjében is, Andie MacDowell és Hugh Grant ráadásul a zuhogó esőben vallanak szerelmet – persze Angliában, ahol állandóan esik az eső, ez igazából realista jelenetnek számít.

Hálózat (1976)

Sindey Lumet médiaszatírájának csúcsjelentében a népszerű tévés kommentátor, Howard Beale (Peter Finch) úgy érzi, hogy nem bírja tovább, és ezt az üzenetet bele is kiabálja az éterbe. Arra biztatja a nézőit, hogy ők is nyissák ki az ablakaikat, és üvöltsék bele a világba, hogy elegük van. Ehhez az érzelemkitöréshez pedig tökéletes háttér a New York-ra zúduló vihar.

A hét szamuráj (1954) 

Kuroszava szerette az esőt, több filmjében is elered a katartikusnak szánt pillanatokban. Egyik legnagyobb klasszikusában, a Hét szamurájban a végső nagy harcjelenetben használja arra, hogy még monumentálisabbnak tűnjön a finálé. A színészek alaposan megszenvedték a forgatást, mert eredeti helyszínen, a februári hidegben vették fel a jelenetet.

A remény rabjai (1994)

Onnan is lehet tudni, hogy a Port.hu olvasóinak kedvenc filmjében eleve ikonikusnak szánták a börtönből szabadulás esőáztatta pillanatát, hogy még a plakátra is rátették, ahogy Tim Robbins krisztusi pózban áll az esőben. Aki látta, soha nem felejti el ezeket a képsorokat.

Ének az esőben (1952)

A film, amely nélkül nem lehet teljes egyetlen esős filmlista sem. Nagy valószínűséggel minden idők legismertebb esős jelenete Gene Kelly tánca, amelyet három napig rögzítettek a stúdióban, és a hátsó megvilágítással érték el, hogy az esőcseppek minél nagyobbnak látsszanak. Legendák is övezik a forgatást, pl. hogy tejet kevertek az esőhöz (nem igaz), vagy hogy Kelly lázzal küzdött a felvétel során (igaz).

Solaris (1972)

Andrej Tarkovszkij sci-fi klasszikusa esővel kezdődik, és úgy is ér véget, csak van egy apró különbség. A fináléban a főszereplő, Kris Kelvin visszatér a Földre, apja házába, és elkezd esni az eső, de ezúttal a házon belül, eláztatva mindent és mindenkit. Ez az anomália vezeti fel aztán a nagy csattanót.

A félelem ára (1977) 

Az 1953-as A félelem bérén alapuló William Friedkin-film legemlékezetesebb jelenetében egy függőhídon kell a főszereplőknek átjuttatniuk a robbanóanyagot a tomboló viharban. Friedkin a mexikói forgatási helyszínen, a Papaloapan folyóból pumpáltatta fel a vizet az esőgépekbe, de így is 12 hétig tartott a jelenet felvétele, és több millió dollárral dobta meg a büdzsét.

Szárnyas fejvadász (1982)

Ridley Scott filmjének felejthetetlen fináléjában a Rutger Hauer által alakított android váratlanul megkegyelmez a főhősnek, és a zuhogó esőben egy lírai monológgal búcsúzik az élettől.

„Különös élmény félelemben élni, ugye? Pontosan ezt jelenti a szolgaság. Én láttam olyan dolgokat, amiket ti, emberek el se hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén. Gyilkos sugarakat az éjben a Tannhäuser-kapunál. Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben. Az idő lejárt.”

Szörnyszülöttek (1932)

Tod Browning horrorklasszikusa egy bizarr cirkuszban játszódik, főszerepben különféle csodabogarakkal, akiket a külvilág szörnyszülötteknek tart. A rendező humanista módon ábrázolja ezeket a kiközösített embereket, akikből azonban a fináléban előjön a szörny, hogy bosszút álljon azokon, akik becsapták őket. És közben természetesen ömlik az eső.

Sóhajok (1977)

A rendezők és a forgatókönyvírók az esőt általában a fináléra vagy a film egy fontos dramaturgiai pillanatára tartogatják, az olasz horror nagymestere, Dario Argento viszont arra használja, hogy már rögtön a nyitányban megalapozza vele a hangulatot. Azzal kezdődik a sztori, hogy a Jessica Harper által alakított hősnő megérkezik Münchenbe. Mire beszáll a taxiba, már bőrig ázott, közben sejtelmesen villognak a reptér fényei, és szól a Goblin nyugtalanító zenéje. Még semmi nem történt, de már ránk is hozta a frászt a film.

via: BFI