Lehet, hogy csak egy újabb rajongói elmélet a sok közül, de lehet, hogy igaz: ha egymás mellé rakjuk a főbb karakterek neveinek kezdőbetűit (Dom, Robert, Eames, Arthur, Mal és Saito), akkor a DREAMS (magyarul „álmok“) szót kapjuk.

A havas szintet Christopher Nolan kedvenc Bond-filmje, az Őfelsége titkosszolgálatában ihlette. Ez az 1969-es Bond jócskán különbözik a korábbi, Sean Connery-s epizódoktól: a sztori is jóval komolyabb és kevésbé elrugaszkodott, Bond megházasodik, és ez az egyetlen film, amelyben George Lazenby alakítja a 007-est.

A könnyebb követhetőség végett a japán tévében a bal felső sarokban felirattal jelezték, hogy a film épp hányadik szintjén jár az álomnak - ez elég jó ötlet, mert egy idő után azért elég szépen bele lehet gabalyodni. A színészek nem zavarodtak bele, hogy épp melyik álomsíkban tartózkodnak, mert egy ügyes trükkel zárták ki a kavarodást. "A jelmezek miatt könnyű volt kiigazodni abban, melyik álomjelenetben vagyok. Ha összezavarodtam volna, elég volt ránéznem a cipőmre, és már tudtam is, melyik az." - mesélte Tom Hardy.

Érdekes, hogy Edith Piaf valahogy végigkíséri Marion Cotillard karrierjét, hiszen még azelőtt, hogy eljátszotta az énekesnőt, két filmjében, a Chloéban (1996) és a Szeress, ha merszben (2003) is felcsendült a legendás "La Vie en Rose" című dal, majd évekkel később Christopher Nolan Eredetében (2010) játszik fontos szerepet a hasonlóan ismert "Non, Je Ne Regrette Rien". Nolan a dalt még azelőtt beleírta a forgatókönyvbe, hogy Cotillard-ra osztotta volna Leonardo DiCaprio kedvese, Malorie szerepét, és komolyan elgondolkodott azon, hogy másik dalt válasszon, de végül lebeszélték róla.

Merthogy a dalnak kulcsszerepe van a filmben! Az Eredet szándékosan 2 óra 28 perc hosszúságú - a Non, je ne regrette rien 2 perc 28 másodperc! Hans Zimmer francia nemzeti archívumban hozzáférhetett Edith Piaf dalának eredeti felvételéhez, és azt használhatta fel a filmzenéhez. Bravúrosan oldotta meg: minél mélyebbre hatolnak a filmben az álmokba, annál jobban belassította a dallamot. 

Christopher Nolan eredetileg James Francóra osztotta a főhős, Leonardo DiCaprio jobbkeze, Arthur szerepét az Eredetben, ám Franco visszakozott, arra hivatkozva, hogy ütközik más elfoglaltságaival. Nolannak villámgyorsan kellett új szereplőt találnia, és így jutott el Joseph Gordon-Levitthoz, aki nagyszerű alakítást nyújtott. Nyilván Nolan is elégedett volt vele, mert A sötét lovag - Felemelkedés egy nagyon hasonló szerepet adott neki: John Blake rendőrt alakította, aki a Christian Bale által megformált Batman egyik legfőbb segítője.

Cillian Murphy úgy készült Robert Fischer, egy hatalmas üzleti birodalom örökösének szerepére, hogy mindent elolvasott, amit a milliárdos Rupert Murdoch gyerekeinek sorsáról el lehet olvasni. Érdekesség, hogy a Batman: kezdődik és A sötét lovag után Nolan itt is zsákot húzatott Murphy fejére.

Az Eredet egyik legjobb jelenete, amikor a szereplők a falakon, a plafonon ugrándozva verekednek. Ehhez egy óriási, forgó szerkezetet építettek - hasonlót ahhoz, amit a 2001. Űrodüsszeia kocogós futós jelenetében használtak -, és a színészek egy tökéletesen megkomponált koreográfia mentén mozogtak, miközben alattuk forgott a díszlet, azt az illúziót keltve, mintha dacolnának a gravitációval. A végeredmény valóban elképesztő.

A Warner Bros feltett szándéka volt, hogy a film megjelenjen 3D-ben is. Christopher Nolan azonban megvétózta az ötletet, és hajthatatlan maradt. A rendező azt nyilatkozta, a 3D csak elvonta volna a nézők figyelmét a cselekményről.

Bár a film jól teljesített az Oscar-gálán és a készítők négy díjat vihettek haza, ezek elsősorban az ún. technikai kategóriákban lettek kiosztva: a legjobb operatőri munka, a legjobb hangkeverés, a legjobb hangvágás és a legjobb vizuális effektusok. A nagy kategóriákban, mint a legjobb film, a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb filmzene és a legjobb látványtervezés az Eredet csak a jelölésig jutott, és meglepő módon Christopher Nolan be sem került a jelöltek közé a legjobb rendező kategóriában, ahogy egyik színészét sem nominálták.

A film lezárásán sokan vakarják ma is a fejüket, nem tudván, mi a valóság és mi az álom. Az utolsó jelenetben ugyanis azt láthatjuk, hogy főhősünk, Dom Cobb (DiCaprio) újra együtt van a gyerekeivel és az apósával (Michael Caine). A közönség azonban nem tudhatja biztosan, mindez valóság vagy csak Cobb (vágy)álma, mivel a főhős talizmánja, egy mágikus pörgettyű mindig az álomban kezd el pörögni, aztán amikor megáll, már a valóságban járunk – a történet azonban befejeződik, mielőtt abbahagyná a pörgést. A megoldást talán maga Caine árulta el, aki, amikor Nolan felkérte az Eredetre, maga is tanácstalan volt, hogy vajon mely jelenetek az álomjelenetek. „Megkérdeztem: mikor vagyunk egy álomban, és mikor a valóságban? Azt válaszolta, hogy amikor az én figurám is a színen van, akkor mindig a valóságot látjuk.”