Nyugat-Virginia, 13.55: az FBI emberei levágott alkarra lelnek a behavazott tájban. Két perccel később a kanadai British-Columbiában Mulder jelentőségteljesen elnéz a nappali irányába. FBI-központ, Washington, 16.55: a szolgálati büfében kifut a tej. Ugyanekkor az alagsorban Scully összeráncolja a szemöldökét. Kresz Géza utca, 17.55: Kropacsek Jenőné (Gizi mama) nyikorgást hall a spájz felől. Ugyanekkor Nyugat-Virginiában: beborul.
Isten ments, hogy elvicceljük a dolgot, elvégre egy olyan tévésorozat kései leszármazottjával van dolgunk, ami a maga idejében egyaránt beszédtéma volt a szoláriumokban és az egyetemi olvasótermekben, s mint ilyen, számos minden idők ilyenje-olyanja rekordot is felállított. Az is felettébb figyelmes a filmkészítők részéről, hogy percre pontosan közlik, mikor hol járunk a történetben, annál kellemetlenebb azonban, amikor a fontoskodó időjelzés után látványos szemforgatások közepette az égvilágon semmi sem történik. E fölösleges folytatás arra a főként a kilencvenes években dívott thrillerdivatra épít, amely több tucat, kék alapon sárga FBI-hímzéses kabát egyidejű felvonultatásával (plusz a pontos időjelzéssel, plusz két darab szirénázó Land Rover hosszú vonulásával) váltotta ki a feszültségkeltést. Ez eddig a szokvány ügymenet, de hogy már megint az oroszok matassanak a spájzban, és a hóhányó berendezések teljesítménye közelítsen leginkább a színjátszáshoz, az kimeríti a rossz tréfa fogalmát. Az pedig kifejezetten szürreális színezetet ad a filmnek, hogy Fox és Mulder az ágyban is magázódik.
