Vegákat reggelire

Nem klasszikus értelemben vett kötelező darab, de számunkra mindenképpen az. Az év egyik legjobb akciófilmjét a magyar Antal Nimród rendezte Amerikában.

Mi kutyánk kölyke
Nem akarnék feltétlen népnemzeti ügyet csinálni abból, hogy akkor most aki magyar, velünk tart a moziba, pedig lehetne, mert ha valamikor, akkor most tényleg büszkén döngeti a mellét, aki magáénak érzi ezt a gondolatot. Antal Nimród eddigi amerikai ténykedésén még találthatott fogást, aki nagyon akart, és mifelénk azért az ilyesmit, ezt a fogást, a markolást és szorongatást szokás akarni, mondván, hogy B-horror, meg éppen hogy csordogáló dollárok a pénztárakban, most viszont mindenki felteheti a kezét. És fel is teszik, sokan, hogy ők megmondták, már a Kontrollnál, mit a Kontrollnál!, már a Közel a szerelemheznél, hogy ez a fickó, ez még sokra viszi.
Sokra vitte.
A magyar Antal Nimród a nem-kell-bemutatni Robert Rodriguez forgatókönyvéből és producerkedése mellett forgatta le a nyolcvanas évek kultikus Schwarzenegger-film, a nálunk Ragadozó címmel futott, de mégis inkább simán Predatorként emlegetett sci-horror remake-jét. Nem ötlet híján összefércelt újráról van szó, hanem a 2010-es év egyik legjobban várt akciófilmjéről. Igyekszem befejezni az ömlengést, bár hazudnék, ha azt mondanám, nem esik jól.

Húst hússal
Amikor azt olvastam, hogy a történet szerint egy csapat idegen egy számukra ismeretlen helyre pottyan, nem gondoltam, hogy ezt szó szerint kell érteni. Pedig a különböző országokból összeverbuvált zsoldosok, terroristák, bűnözők és kommandósok egyszeriben arra ébrednek, hogy zuhannak. Akinek időben leesik a tantusz (tehát előbb, mint ő maga), hogy ki kéne nyitni az ejtőernyőt, annak jó. Illetve, később lesznek, akik már bánják, hogy nem adták át magukat inkább a szabadesésnek. A csapat, sok marcona alak és egy marcona hölgy, egy dzsungelben tér tehát magához és talál egymásra, majd rájönnek, hogy ha emberek nem is, de valami különös lények lakják a vidéket. De minek húzzam az időt azzal, hogy holmi történetet meséljek, úgyis tudjuk mindannyian, miről van szó!
A karakterek klasszikusan rodrigueziek, vagyis bájosan eltúlzott, westernhősök összehúzott szemöldökét kölcsönvett kegyetlen alakok, legfeljebb az egyik orosz, a másik spanyol akcentussal hasít ketté fejeket, utóbbira természetesen a régi cimbora, Danny Trejo, azaz a Machete a példa. Adrien Brody pedig ugye klasszikus american hero, bár meglehetősen nehéz megszokni alfahím szerepben, kicsit parodisztikusan is hat, bár amikor Antal lehetőséget ad neki felsőteste mutogatására, kiderül, hogy nem idegen terep számára a konditerem. Mindemellett el lehet képzelni elődjét, Arnoldot, amint csontsoványra fogyott zsidót alakít egy második világháborús filmben. Mégsem gondolhatjuk, hogy A zongoristáért Oscar-díjat kapott színész buta izommozihoz adná a nevét. És ha nagyon elemezni akarjuk, akkor talán ez, a mexikói önreflexív giccsakciói és a magyar filmes - egyre kifinomultabb - feszültségteremtő képessége együtt ad olyan végterméket, amit most olyan büszkén lobogtatunk.

Gyermekkorunk lexebb dalai
A Ragadozókkal Antal Nimród számomra a gyerekkorom akciófilmes élményeit hozta vissza és nem azért, mert remake-elt, egy korai VHS-kedvencet, hanem mert újra elérte, hogy szó szerint izguljak egy-egy üldözési jeleneten. Ez másnál talán nem olyan nagy szó, azért vannak az izgulós filmek, hogy a néző izguljon rajtuk, de lássuk be, egy idő után csömört is kap az ember, meg aztán csak hozzászokunk, hogy az utolsó pillanatban az emberünk kitér a golyó elől. És most egyszeriben ez az egész eltűnt, eltűnt a közönyöm, eltűnt a kiszámíthatóság okozta álmosság és duzzogás. Van helyette magas fordulatszám, hullahegyek, izgalom és feszültség. A forgatókönyv ráadásul krimibe illően sakkozik a karakterekkel, akik közül mindenkinek megvan a maga szerepe, még ha ez az is, hogy elsőként hulljon el. Egyedül Laurence Fishburne rövidke felbukkanása kelti azt az érzést, mintha a gépész hirtelen bevágta volna a Holló színházat. Egyébként csak elismerés illeti az egész brigádot.

Kinek ajánljuk?
- Az eredeti Predator-fanoknak.
- Inkább akció-, mint horror-rajongóknak.
- Minden magyar filmkedvelőnek.

Kinek nem?
- Az idegen lényektől idegenkedőknek.
- A "Predatort csak Schwarzival!"-petíció aláíróinak.
- Gyenge idegzetűeknek.


9/10