Végre teljesen kiértünk az uborkaszezonból és elkezdtek özönleni a jo filmek, amelyekre Ti, Kedves Mozirajongók, gyöngyöző kacaj kíséretében ülhettek be...
Beszéljük meg mit is kap a néző, ha bezár egy szobába olyan forgatókönyvírókat, akik mindenféle tudatmódsító szer hatása nélkül is képesek az ember realitásérzetét felrúgni. Egy rendezőt, aki előző életében búgócsiga volt, mert mindenhol csavar egyet a történet tematikáján ahol csak lehet, és néhány színészt, akik még a lelküket is kiteszik a vászonra (talán részben félelmüktől motiválva, hátha a szobában lévő többi ember valóban megőrült). Az úriember, ott napszemüvegben és bal fülére csúsztatott baseball sapkában, aki a "Harlem Shake videó" megfejtést kiabálta be, kérem, menjen vissza facebookozni. Szóval a film, amiről beszélünk egy ütős akció/krimi gyöngyszem. Márpedig mind tudjuk, mit mondanak a gyöngyszemekről: jobb ma egy veréb, mint holnap egy néma gyereknek az anyja sem látja fától az erdőt!
Sajnos a filmet nem tudom spolier mentesen elemezgetni. De nem is akarom. Ezt meg kell nézned, és a legminimálisabb boncolgatás is megtörné a filmélményt. De mi itt a Filmpontnál sosem törünk a filmélményt, mert drága. Szóval inkább beszélnék a filmmel kapcsolatos érzéseimről és azokról a hangulati jegyekről, amik talán segítenek orientálni.
Bár nem szokásom lejegyezni az alapsztorit, most mégis megteszem, és mindjárt megértitek miért. Tehát a főhősünk Simon (James McCavoy), azaz nyominak látszó archetípus (numero 55), egy aukciós ház műtárgyainak biztosítóembere. Az árverést félbeszakító rablás során, mikor kimenekítené az értékes Goya festményt, fejsérülést szenved, és a műremek eltűnik. Ha ennyi nem lenne elég, még Simon is elveszti emlékeit azzal kapcsolatban, hová rejthette. Agyának feltérképezéséhez hipnoterapeutát hívnak segítségül, aki olyan dolgokat indít el, amikkel senki sem számolt.
Na most ez a script, amilyen egyszerűnek tűnik, legalább annyira a feje tejére fog állni. Az Eredet-ből ismert "álom az álomban" frázishoz hasonlóan, itt most a „hipnózis a hipnózisban” gondolata fog foglalkoztatni mindenkit. Azt viszont ne várjátok, hogy bárki megszámolja a rétegeket.
A történet nagyon jól felépített, kiválóan ütemezett, a logikai lépcsők kellemesen komplexek és kicsalogatják azt a bizonyos "Ah!" sóhajt a nézőből. Hogy megfelelően érzékeltessem, szeretnék példakép egy dialógussal élni. Tehát:
- Anya, mikor jön a Mikulás?
- Be kell valljak Neked valamit fiam. Már elég idős vagy, hogy megtudd, a Mikulás nem létezik.
- Ne! Ezt nem hiszem el!
- De a húsvéti nyúl igen!
- Tényleg?
- Nem, sajnos nem...
- De..de miért...én azt hittem, hogy...és a Fogtündér se???
- Deeee Ő ig...na jó, ő sem. De vacsorára a kedvencedet főztem.
- Hagyjál békén!
Szóval a rendező (Danny Boyle) fogja magát és játszi könnyedséggel szanaszét manipulálja az agyadat! Már azt hinnéd, hogy tudod mire megy ki a játék, de abban a pillanatban a székeddel együtt megforgatja a világod. Aztán ismét. És megint. Végül pedig mikor felötlik benned, hogy a csavar az elején az igazi csavar, és a csavar a közepén csak ezt próbálta elfedni, hogy előkészítse a csavart a végén... akkor egyszerűen kicsavarja a szuszt is a filmből. Zavaros egy kicsit? Az jó, mert tényleg az.
A film ritmusa legalább olyan tökéletes és pattogós, mint Michael Flatley előadása St. Patrick’s Day-en. A színészek remekül azonosultak szerepeikkel, habár nekem Vincent Cassel és Rosario Dawson nem hoz annyira elsöprő alakítást, mint McCavoy. Ő már-már Edward Norton-féle (Harcosok Klubja), kultikus karaktermegjelenítést eszközöl a vásznon. Ezen kívül pedig a műfajhoz képest meglepően jól kidolgozott szereplőket és jellem eszkalációkat láthatunk. Talán az egyetlen negatívum számomra a vége volt. Én pont 5-6 perccel korábban vágtam volna el a végét, majd ha megnézitek, meglátjátok, miről is beszélek. Bár a hiba inkább bennem keresendő, lehet más hangulatomban jobban megkapott volna ez a fajta felütés, zárásnak.
Abszolút megéri moziban megnézni! A történet végig fogja "bruteforce-olni" az agyadat, szóval érdemes barátokat vinni, hogy utána ki tudjátok beszélni.
Szerintem: 85% - Senki se turkáljon önkényesen mások agyában!
