A Mission: Impossible 3 az év legrosszabb filmje, de a hónap akciómozija. Tom Cruise úgy néz, mint egy Amway-ügynök, de azért szerelmesen is megmenti a világot.
A kábítószer-kereskedelem, a fegyvercsempészet és a kiterjedt prostitúciós hálózat működtetése sem kecsegtet akkora biztos profittal, mint egy hollywoodi szuperprodukció, arról nem is beszélve, hogy a Pókember 3-mal szerzett dollármillióink mellé még akár néhány aranyszobrot is begyűjthetünk producerként pár puccos partin, miközben az "Év uráncsempésze"- díjkiosztóját igen szűk körben rendezik, és biztos, hogy nem közvetíti a televízió.
A profitmaximalizálás jegyében egyre több látványos trükköt zsúfolnak az ilyen filmekbe, a cselekmény pedig csak átvezető és ürügy két számítógéppel manipulált akciójelenet közt, épp úgy, mint a pornófilmek rövid és végtelenül suta párbeszédei, amikben a tévészerelő/hentessegéd/üzletember próbál az időjárásról beszélgetni a ledéren öltözött háziasszonnyal/miniszoknyás vásárlóval/szemüvege szárát szopogató titkárnővel, közvetlenül az anális ajánlat előtt.
Mindez csakis azért hangolhatja le az egyszeri filmkritikust, mert mondjuk a Mission: Impossible 3 kapcsán az egyetlen érdekes és körüljárásra érdemes kérdés az, hogy a főszereplő jó szcientológusként tényleg elfogyasztotta-e Katie Holmes placentáját, ahogy azt a bulvársajtó vérre, zsigerekre és kannibalizmusra fogékony része híreszteli, vagy az egész csak a film reklámkampányának része. A sztoriról, a színészi játékról vagy a rendezésről egyébként nem nagyon érdemes beszélni.
Ha látott már szélerőművek lapátjai közt cikázó helikopteres üldözést, sanghaji bázisugrást, vatikáni emberrablást, esetleg emlékszik még a Két túsz között című film csúcspontjára, amiben egy vadászbombázó küzd meg egy tengeri híddal, na akkor teljesen felesleges megnézni Tom Cruise új akciófilmjét, ha viszont mindezekre mégis kíváncsi, vagy csak szereti, ha a dolby és a látvány belepréseli a székbe, akkor a Mission: Impossible 3 a hónap filmje. Vagy legalábbis a hét akciómozija.
Azon teljesen felesleges keseregni, hogy Tom Cruise amúgy is csekély színészi képességeinek többségét is elvesztette, amióta szorosabb kapcsolat fűzi a szcientológiához, és mostanában minden filmben két arcot váltogat csupán: az egyik olyan, mint amikor egy Amway-ügynök beszervező fokozatra kapcsol és éppen az üzletben rejlő óriási lehetőségeket ecseteli (szigorú tekintet, csillogó szemek, alig felsejlő mosoly), a másik pedig olyan, mint amikor ugyanez az Amway-ügynök szembesül azzal, hogy már jó ideje az Avon a tuti üzlet (szigorú tekintet, megfeszített álkapocs, alig láthatóan remegő szemöldök).
Ja, és azt se hánytorgassuk fel, hogy az amúgy zseniális Philip Seymour Hoffman a filmtörténet legunalmasabb főgonoszát adja a filmben, akinél talán még a gumicsizmában toporzékoló Sebeők János is félelmetesebb lenne. (Bár az is igaz, hogy nem volt könnyű dolga, hiszen alig öt mondata van a filmben).
Egyébként is örüljünk, hogy kedvenc James Bond- pótlónk ezúttal szerelmes, ráadásul mindez nem befolyásolja az egy percre jutó kilőtt lőszerek számát sem. Első randira is jó, na, főleg, ha nem könyvtárban, hanem mondjuk a szoláriumban ismerkedünk. Az iszonyatosan rossz párbeszédeket ("Találkozunk holnap! Mi lesz, ha elkapnak? Akkor nem találkozunk") talán még ő is unni fogja, de olyankor beszélhetünk arról, hogy nem is olyan nagy Tom Cruise bicepsze, és egyébként is, azt olvastuk, hogy megette Katie Holmes placentáját.
