"Ez egy álomvilágban játszódó tündérmese - mondja Joe Roth rendező. - Alapjai mindennapos szituációkra és konfliktusokra épültek, akárcsak a meséké. Kiki megkapó, hétköznapi figura a hollywoodi illuzionisták között. Ő Aliz Csodaországban vagy Dorothy Kansasból, akit egyenességéért és őszinteségéért a furcsa, távoli világban mindenki megszeret."
A forgatókönyv nem sokkal azután került Joe Roth, a Walt Disney Studios egykori vezetőjének kezébe, hogy 2000 januárjában megalapította Revolution Studios nevű saját produkciós cégét. "A történet humora és hangneme ragadott meg először - mondja Roth -, régi idők kacagtató mozijainak báját idézte fel bennem. Imádtam Capra és Sturges harmincas-negyvenes években készített filmjeit, melyeknek legfőbb értékét a briliáns szereposztás, illetve a bőséges humor adta. Az Amerika kedvencei nosztalgiát ébresztett bennem, ráadásul lehetőséget kínált arra, hogy tiszteleghessek a régmúlt mesterei előtt."
Bár elsősorban mindig rendezni szeretett volna, Roth vezetői teendői a 20th Century Foxnál, a Disneynél és utóbb a Revolution Studiosnál olyannyira lekötötték minden idejét, hogy az 1990-es "Coupe de Ville" óta nem készített saját filmet. "Az utóbbi években olykor azt éreztem, hogy végleg beleveszek teendőimbe, és lassacskán elmerülök a filmipar olvasztótégelyében. Köztudott, hogy a filmgyártás ezerszer annyi szürke eminenciást foglalkoztat, mint amennyi sztárt. Ezeknek a háttérfiguráknak két csoportja létezik: az egyik típusnak fel kell adnia minden egyénieskedést, és tehetségét alá kell rendelnie a közös munkának. A másik típus, aki irányít ugyan, de szintén nem saját értékrendje szerint dönt. Mindkét csoport működése alá van vetve a stúdió érdekeinek. Én ezt az alávetettséget szívesen vállaltam eddig, és vállalom ezentúl is, de muszáj volt végre önálló munkába fognom. Látható tehát, hogy nem véletlenül választottam éppen ezt a forgatókönyvet, hiszen az AMERIKA KEDVENCEI a karrier és magánélet, a látszat és valóság közötti feszültséget boncolgatja. Amikor először olvastam a forgatókönyvet, nem tudtam megállni, hogy hangosan fel ne nevessek, s akkor azt gondoltam, ha nekem tetszik, másoknak is tetszeni fog majd. És nem tévedtem: először is Julia Roberts érdeklődése erősített meg ebben."
Roth közel tizenöt éve szakmai kapcsolatban áll Robertsszel, aki örömest vállalta Kiki Harrison szerepét. "Első olvasatra a Kiki és Gwen közötti viszony tetszett meg nekem - meséli Roberts. - Kiki nemcsak Gwen testvére, de őrzője, oltalmazója is egyben. Bár ritkán szól bele húga dolgaiba, valamiképp mégis képes őt fékezni, irányítani. Ez nem pusztán azért lehetséges, mert nagyon szereti testvérét, hanem azért is, mert - ellentétben Gwennel - nem vágyik hatalomra, és nem kápráztatják el a külsőségek."
Kiki tehát afféle Hamupipőke-életet él, Gwen szépségének árnyékában elhomályosodik saját vonzereje. Reggeltől estig azon fáradozik, hogy Gwen csillogó karrierjéről gondoskodjon. Mindeközben szoros barátság fűzi Gwen férjéhez, Eddie-hez is, s ez a barátság akkor sem szűnik meg, amikor húga már látni sem bírja többé Eddie-t. Amikor össze kell őket boronálni férjet és feleséget utolsó közös filmjük bemutatójára, Kiki mindent megtesz, hogy rábírja testvérét, béküljön ki Eddie-vel. Ahogy ezen mesterkedik, akaratlanul is saját sorsának megy elébe. "Váratlanul azon kapja magát - mondja Donna Arkoff Roth producer -, hogy saját életét illetően kell döntenie, s ez teljesen új számára. Korábban örökösen csak mások útját egyengette."
Az Amerika kedvencei történetének ötlete Billy Crystal agyából pattant ki. Ő alakítja a filmben Lee Philipset, a két sztár ügynökét, a nem éppen nyugalmas szakma veteránját. Dave Kingman (Stanley Tucci) stúdiófőnök Philipset bízza meg a feladattal, hogy terelje össze az elhidegült párt, ha nem akarja, hogy filmjük megbukjon, ők ketten pedig búcsút mondjanak állásuknak. A stúdió attól tart, ha a közönség rájön, Gwen és Eddie már nem szeretik egymást az életben, nem hiszik majd el az általuk alakított szerelmespár románcát sem a moziban.
Catherine Zeta-Jones számára a nárcisztikus Gwen Harrison megformálása igazi játék, színészcsemege volt: "Gwen rettenetes alak! - mondja nevetve Zeta-Jones. - Öniróniának nyoma sincs benne. Azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe. Szerencsére ott van mellette Kiki, aki több mint testvér?"
John Cusack játssza Eddie Thomast, Gwen volt férjét. "Eddie komolyan veszi a mesterségét - meséli Cusack -, számára a színház jelenti az életet, pusztán azért landol a mainstream mozik világában, mert menthetetlenül beleszeret Gwenbe. Párosukból hamarosan kétszemélyes üzem lesz, amely folyamatosan gyártja termékeit, az édeskésebbnél édeskésebb romantikus történeteket, míg ők maguk közben mind keserűbbé válnak."
Ahogyan Tracy és Hepburn kilenc fergeteges sikerű film után, Gwen és Eddie kiengedik kezükből saját karrierjüket, rajongóik pedig kezdenek elpártolni mellőlük. Gwen Eddie nélkül szeretné visszanyerni népszerűségét, s szándékai komolyságának jeléül Eddie kezébe nyomja a válási papírokat. Eddie szintén vissza akar térni a kamerák elé, miután már úgy érzi, túl van a krízisen, amelyet Gwen megalázó, nyilvánosság elé tárt új viszonya okozott. A stúdió úgy intézi, hogy filmjük bemutatója egy egész hétvégés partin kerüljön megrendezésre. Gwennek és Eddie-nek együtt kell hát tölteniük a hétvégét. Ez a helyzet meglehetősen kínos mindannyiuk számára, kivéve Dave Kingman stúdiófőnököt, aki már-már kezd megnyugodni az "üzlet" sorsa felől.
"Kingman csak azt nézi, hogyan menthetné meg a stúdiót, saját állását és jövőjét - mondja Stanley Tucci. - E megrendezett hétvégén áll vagy bukik minden, ami neki fontos: pénz, siker, hírnév. Ám hamarosan kiderül, más szempontok is léteznek, és nem mindenki a stúdió jövőjén munkálkodik?"
Az Amerika kedvencei-t Los Angeles környékén forgatták. A legnagyobb figyelmet a történet gócpontjára, a hotelre és környékére összpontosították a film készítői. Ez a helyszín - akár a Ragyogás szállodája - elzárja a külvilágtól a szereplőket, saját, külön kis világot képez, ahol az ellentéteknek össze kell csapnia, s az érzelmeknek felszínre kell kerülnie.
A zárlat és a megoldás: film a filmben. A rendező, a hivatásos voyeur mindent lát, és mindent, ami számára fontos, megörökít. Így, akár a mesében, fény derülhet a valóságra. Mert bár a film egyike a szemfényvesztés leghatásosabb eszközeinek, éppúgy alkalmatos az igazság ábrázolására.
