A nagyszerű és népszerű Woody Allennek - a viccfilmek és a mélytartalmú gondolati mozik után a Match Pointtal beköszöntő - új, kvázi "sötét korszakának" második darabja a Kasszandra álma.
Sötét, kegyetlen világban járunk, amiben mindenki - önhibája vagy a végzet rendelése miatt - elbukik, de minimum: bűnt követ el, súlyosat. Ilyen minőségében a film az ógörög sorstragédiákkal rokonítható, ám mielőtt még bárki ijedten hőkölne hátra, miszerint jaj, istenem, nemá', szögezzük le, nem intellektuális köldöknézésről van szó, hanem egy sodró, magával ragadó film noirról. Allen amúgy sem készít lilagőzös, unalmas filmeket. (Vacakokat olykor, de ez most más kérdés.)
A szokásosan saját könyv alapján dolgozó rendező mozija ismét (mint a Match Point esetében) Londonban játszódik. Fókuszában két fivérrel. Terryt (Corin Farrell) a játékszenvedélye sodorja bajba, Ian (Ewan McGregor) az igazi nagy szerelem miatt (a színésznő Angelát Hayley Atwell alakítja) szorul meg. Howard bácsijuk (Tom Wilkinson) segít, ha? Ezért azonban nagy árat kell fizetniük, mintegy a visszájára fordul az onkli erőteljesen és előszeretettel hangoztatott jelmondata - "a család az család, a vér az vér" -, és a fiúk végül egymás ellen fordulnak.
Izgalmas, igényesen előadott mozi ez az új krimi - ne feledjük: a filmet Zsigmond Vilmos fényképezte, a zenéjét Philip Glass szerezte. Az amerikai - New York-i - filmes mester ugyanolyan érzékkel képes ábrázolni és eljátszatni színészeivel a londoni (munkásmiliőből jött-lett) középosztálybeli környezetet, mint a Nagy Alma kulturális színekben és indíttatásokban gazdag mixtúráját.
Ezért is szolgálunk egy jó tanáccsal: ideje leszoknunk Allen kapcsán a "legkedvesebb New York-i neurotikusunk", "az intellektuális bohóc" stb. frázisokról, még ha igazak is, hiszen egyre inkább az látszik, egy olyan rendezővel van dolgunk, aki sok műfajban és sok terepen (helyszínen) otthonos.
