Terminál

Úgy tűnik, mintha Steven Spielberg mostanában csak azért sem azokat a filmeket forgatná, amiket látni szeretnénk tőle: sehol a beharangozott negyedik Indiana Jones-kaland, de a Müncheni Olimpia véres eseményeit feldolgozó dráma is csúszik, ki tudja még meddig.

Addig is, amíg legalább A világok háborúja Tom Cruise-val tervezett remake-je elkészül, be kell érnünk egy Spielbergtől szokatlan műfaji kirándulással, melynek neve: romantikus komédia.

Persze Spielberg esetében hagyományos mozi nem létezik, a stúdiótulajdonos nagyembert elsősorban a mindenek felett győzedelmeskedő, hazátlan kisember meséje érdekli, azé a kisemberé, aki a mese szerint egy balkáni ország polgáraként szeretné átlépni az Egyesült Államok küszöbét, de a boldog turistából hamarosan repülőtéri fogoly válik. Viktor Navorski országa ugyanis, mialatt derék emberünk a levegőben tartózkodott, egy katonai puccsnak köszönhetően Amerika számára nemes egyszerűséggel megszűnt létezni, legalábbis diplomáciai értelemben. Így aztán se ki, se be, se előre, se hátra: Viktor néhány ételjeggyel és egy telefonkártyával a kezében a repülőtéren reked, s ezzel kezdetét veszi a hihetetlen túlélőtúra, melynek során a klasszikus mesék mintájára Viktornak túl kel járnia esküdt ellensége, a reptér gonosz főbürokratája eszén, el kell nyernie a szépséges, ám sokat csalódott légikisasszony kezét, s példát kell mutatnia a többi kisember számára.

E kissé terjengős, ám helyenként kimondottan vicces, kellemesen ódivatú, s szentimentális történet Tom Hanks nélkül egy fabatkát sem érne, az eredetileg komikusból lett drámai színész azonban kiváló James Stewart-imitátornak bizonyul, és olyan jóízűen és szeretetreméltóan ügyetlenkedi-bohóckodja végig a filmet, hogy igazán kicsinyes dolog lenne a kisebb túlkapásokért és döccenőkért bosszankodnunk.