M. Tóth Géza nevével egyre gyakrabban találkozhatunk az itthoni és a külföldi sajtóban egyaránt. Az animációfilmes alkotó Maestro cimű munkájával hívta fel magára a figyelmet, hiszen a kiérdemelt 39 díja mellé januárban az Oscar jelölést is begyűjtötte Legjobb animációs rövidfilm kategóriában. A Pixar-ral és más nagy stúdiókkal száll versenybe, mi pedig arról faggattuk milyen érzés is a nomináltak között lenni.
Melyik fázis következik most?
A filmkészítés és az alkotás utóélete mindig feladatokkal jár, de kellemes feladatokkal. Ahogy csak lehet, próbáljuk a film útját egyengetni, rengeteg riport, interjú készült, több közönségtalálkozó és vetítés zajlott, ahol maguk a nézők tehették fel kérdéseiket a filmmel kapcsolatban. Épp nemrég volt az Akadémia számára a bemutatkozó vetítés, ahol hála Istennek, kimondottan nagy sikere volt az alkotásnak. Ami külön jólesett, hogy Helen Mirren személyesen gratulált a filmhez.
Mi adta a Maestro alapötletét?
Egy film esetében - legyen az animáció vagy akár játékfilm - szinte soha nem lehet pontosan tudni, mi is volt az első szikra. A Maestro ötlete, ha lehet így fogalmazni egy tanítási szituációból született, amikor egy dramaturgiai sémát akartam illusztrálni, modellezni. Később aztán úgy alakult, hogy a Kedd Stúdió egy rövid animációs filmet akart készíteni és akkor újra eszembe jutott, mert úgy éreztem, hogy ez a kis, egyszerű játék izgalmas lehet, mint téma, s mint üzenet azokon a fórumokon, filmfesztiválokon, ahol ez a film megjelenhet.
Az ötlet vagy a kivitelezés? Miben rejlik a Maestro ereje?
Ez nehezen elválasztható, mert a megvalósítás és az ötlet egymással valamilyen harmonikus és hiteles kapcsolatban tudott maradni. A formai elemek nem válnak le a tartalomról, és az ami az első pillanatban a film nézése során úgy tűnhet, hogy formalista játék, az valójában nagyon feszes dramaturgiai szerepet tölt be. Komoly tartalmi vonatkozása van, amikor az utolsó pillanatban a film valódi értelmezése a néző számára világossá válik. Természetesen anélkül, hogy a technikai kivitelezés ne lenne versenyképes, a film nem működhet. Inkább az a lényeges vonatkozása ennek, hogy van rengeteg kiváló szakember Magyarországon, akik ezt a világszínvonalat produkálni tudták.
Mit hozhat ez a jelölés, milyen hatása lehet a későbbiekben az alkotókra és a filmre?
Az viszonylag könnyebb kérdés, hogy nekem mit hozhat, egyrészt nyilvánvalóan nagyobb ismertséget, talán izgalmasabb munkákat és még professzionálisabb munkakörülményeket, de elsődlegesen inkább mennyiségi értelemben eredményezhet változást. Eddig is dolgoztam, sok zseniális alkotóval tudtam együttműködni, termékeny, alkotó létben élek otthon is. Az szerintem sokkal fontosabb, hogy milyen egyéb hozadéka lehet a filmnek. Úgy vélem lehet egy kultúrdiplomáciai jelentőssége is, hiszen súlya van annak, hogy Zsigmond Vilmossal közösen - mégha ő nem is feltétlen magyar produkció szereplőjeként - a magyar filmet képviseljük majd kint. Az a szó, hogy magyar film jelent valamit, és erre most Los Angeles-ben és az itthon egyaránt figyelnek. Itt a lehetőség, hogy Magyarország kihasználja a rá irányuló érdeklődést és a most épülő, létrejövő stúdiókra, az itt élő szakemberekre terelje a figyelmet.
