Egy szerelemben és emberölésben egyaránt járatlan, kínai önjelölt szabadságharcos csipet-csapat igyekszik alulról bomlasztani a rendszert a második világháború idején.
Hősnőnk Wong Chia Chi, a fiatal és hamvas Mata Hari-kezdemény, akinek legfőbb feladata, hogy bizonyos Mr. Yee bizalmába férkőzzön, aki a japán elnyomók gonosz gépezetének fontos láncszeme. Mint ilyennek, nyilván pusztulnia kell, ám csak miután a sötétben bujkáló forradalmárok felhasználták saját céljaikra. Ehhez pedig semmi feladat nem lehet elég drága, fájdalmas vagy lealacsonyító. Az sem, ha egy ágyba kell bújni az ellenséggel - és ami azt illeti, ezt Chia Chi nem is érzi annak... Csodák persze nincsenek, és nyilván a brigád nem váltja meg a világot, de ez a történet nem is róluk, és nem is feltétlenül a történelemről szól. Pusztán arról az elemi, elfojthatatlan emberi vágyról, ami nem ismer lelkiismeretet vagy illemet, de politikát végképp.
Ang Lee, az Oscar-díjas Brokeback Mountain - Túl a barátságon után tehát ismét szexuális tabukhoz nyúl az Ellenséges vágyak című filmjével - és itt annyi pikírt megjegyzést hadd tegyek, milyen érdekes közvélemény-kutatás volna kideríteni, vajon az emberek többségének szemében egy azonos neművel, vagy a haza ellenségével történő aktus az elítélendőbb. Kína mindenestre már a kezdet kezdetén kimondta ítéletét, így történhetett meg, hogy a kissé kaotikus helyi korhatár-besorolás ítészeinek finom unszolására egy alaposan kasztrált változatot engedélyeztek csak vetíteni - valóságos filmturizmus lehetőségét teremtve meg ezzel a szomszédos Tajvan számára, ahová tömegesen utaztak át a nézők, hogy hét perc szexszel többet láthassanak. Nem akarom elragadtatni magam, de a nagyjátékfilmen először látható főszereplőnő, Wei Tang tán meg is ér ennyit. Bár általában negatívumként emlegetjük, ha egy nő ilyen minőségében megjátssza magát, ezúttal igenis szépen színészkedik.
Eleve az Ellenséges vágyakról alkotott értékítéletünket úgy foglalhatjuk össze a legtöbbet elmondva, hogy minden értelemben "szép film". És nem csak a Wei Tang-t meztelenül ábrázoló filmkockák igen impozánsak, de a negyvenes évekbeli Sanghajt megidéző felvételek, a hol az utcák tömegein legelésző, hol a korhű jelmezeket és fiatal arcokat közeliző képek mind híven tükrözik Ang Lee zsenialitását. Pedig ez még csak a máz, amely mögött ott lapul egy, ha nem is elmondatlan, de eddig igen halkan elsuttogott történet: Eileen Chang novellája bár évtizedekkel ezelőtt megjelent, nyilván nem kapott túl nagy publicitást hazájában. A történet egyik nagy "szépsége" pedig, hogy egészen a végkifejletig kétségek közt hagy minket: a főhősnővel együtt képtelenek vagyunk eldönteni, titkos szeretője, akinél többet soha senki nem jelentett még számára, vajon tudja-e, hogy a nő valójában kémkedik utána? És viszont: még ha minden vágy és gyönyör valódi is, mennyiben szól ez a kapcsolat még mindig az ország felszabadításáról, és mennyiben a szexről, ne adj' isten, szerelemről?
