Nem a Titanic, és nem valamelyik Scorsese-rendezés.
A színészek hivatalból kötelesek azt mondani, hogy a legutóbbi filmjüket szeretik a legjobban, mert a promóciós körúton az a feladatuk, hogy eladják az aktuális produkciójukat. Ha épp nem sajtóturnén vannak, akkor viszont válaszolhatnak őszintén is arra a kérdésre, hogy melyik filmjük áll a legközelebb a szívükhöz.
Leonardo DiCaprio esetében ez a film lehetne a Gilbert Grape, amelynek az első Oscar-jelölését köszönheti, A visszatérő, amiért végül meg is kapta a szobrot, a New York bandái, amikor először dolgozhatott együtt Martin Scorsese-vel vagy a Titanic, mint a mozitörténelem legnagyobb bevételt hozó filmje, amely generációs szupersztárrá tette őt.
A legkedvesebb filmje ehelyett az 1993-as Ez a fiúk sorsa című irodalmi adaptáció, amely nem lett kasszasiker, és a díjeső is elkerülte, személyes okokból mégis sokat jelent DiCapriónak. Így mesélt róla a Time Out-nak:
A filmben DiCaprio alakítja a 13 éves Tobias Wolfot, aki anyjával (Ellen Barkin) Washingtonba költözik, ahol a nő hozzámegy Dwighthoz (Robert De Niro), a középkorú munkásemberhez, aki korántsem örül egy idegen kölyöknek. Dwight hamar kimutatja a foga fehérjét, rendszeresen bántalmazza Tobiast, aki csak úgy szabadulhat meg kínzójától, ha bekerül egy bentlakásos iskolába.
Egyetlen színésznek sem lehet könnyű egy ilyen szerep megformálása, pláne nem egy 15 évesnek, de az, ahogy DiCaprio helytállt a De Niróval közös jelenetekben, már előrevetítette, hogy nagy jövő vár rá. És aztán 30 évvel később, A megfojtott virágokban újra együtt szerepelt DiCaprio és De Niro, immár egyenrangúakként.
Via: Far Out
