Közeleg az amerikai elnökválasztás. Filmnyelven szólva ez azt jelenti, hogy Hollywood politikailag aktívabb fele a következő hónapokban igyekszik mozgóképen is kifejezni azt, hogy melyik oldalnak szurkol. Egyvalakire biztosan számíthatunk ebben az időszakban: Michael Moore a 2004-es Fahrenheit 9/11 óta nem készített filmet, ám az elkövetkező hónapokban a Sicko-n kívül még két munkája (például az árulkodó című Fahrenheit 9/11 és ?) kerül bemutatásra.
A rendező az a fajta elkötelezett Bush gyűlölő, aki valószínűleg az elnök képével díszített vudu babáját szokta otthon tűvel szurkálni lefekvés előtt. Ha egy elfogulatlan, tényfeltáró dokumentumfilmet szeretnénk látni, ne nála keressük. Az viszont vitán felül áll, hogy jól ráérez az amerikai társadalom érzékeny pontjaira. Az iskolai lövöldözések és Bush Irak-politikája után a számtalan sebből vérző amerikai egészségügyet veszi górcső alá.
Kétféleképpen lehet megnézni egy Michael Moore-filmet. Ha dokumentumfilmként tekintünk rá, bizony egy rendkívül elfogult, a tényeket sokszor fájdalmasan leegyszerűsítő és néha meghamisító alkotással találjuk szembe magunkat. Ha viszont helyén kezeljük a rendezőt és tudjuk, hogy munkái küldetéses ellenpropagandafilmek, akkor rögtön feltűnik kiváló fekete humora, bravúros szerkesztésmódja és az általa választott téma ötletekben gazdag bemutatása. Ugyan ki másnak jutna eszébe a 9/11-ben megsérült és Amerikában kedvező ellátásban nem részesülő tűzoltókat egy kubai kórházba vinni annak demonstrálására, hogy még egy az USA-val nem szimpatizáló országban is sokkal jobb ellátást kapnak, mint saját hazájukban? Moore még a Guantanamói támaszpontra is bekopogtat, mivel úgy hírlik, hogy az ott fogva tartott terroristák jobb ellátásban részesülnek Amerika hőseinél.
Olykor hajlamos ugyan fekete-fehérben gondolkodni, a finom árnyalatokat figyelmen kívül hagyva, de saját álláspontját mindig annyira ügyesen adja elő, hogy pillanatokon belül képes az ujja köré csavarni a nézőket. Erre jó példa, hogy egy olyan kifejezetten amerikai belpolitikai témával foglalkozó filmje, mint a Sicko, még a magyar moziforgalmazás számára is érdekes lehet. A rendező új filmjét az ellentétek bemutatására fűzte fel. Általában látjuk az amerikai egészségügy szomorú szemű áldozatait, akik után mindig egy angol, francia vagy kanadai állampolgár következik, aki boldogan mesél arról, hogy arrafelé még megbetegedni és kórházba kerülni is élvezet. Persze Moore-nak eszébe sem jut utánanézni a bemutatott rendszerek hátulütőinek, de ez neki nem is lehet célja. Ő csupán egyetlen célt ismer: ifj. George W. Bush után újra demokrata elnöke legyen az Egyesült Államoknak.
