Az indiai csodagyerek már annyira fél a kritikusoktól, hogy az új horrortrilógiája nyitányát egy bérrendezőnek passzolta le. Az Ördög kellemes késő esti gyilkolászda lett, félúton a Pokoli torony és a Tíz kicsi néger között, sok hollywoodi klisével és vallási bullshittel nyakonöntve.
A jó hír: az indiai csodagyerekből második Uwe Boll-lá züllött M. Night Shyamalan a porba alázott popcornmozijai után visszatért a gyökerekhez, és újra parajelenséges filmet forgatott. A rossz hír: a rendezést nem, csak a forgatókönyvírást merte bevállalni, így a Hatodik érzék-kaliberű, újabb mesterműre még várnunk kell. Azért a végeredmény így is határozottan jobb Az eseménynél vagy Az utolsó léghajlítónál, ráadásul az Ördög a szóviccbe hajló Night-krónikák 1. alcímet kapta, azaz két misztikus horror még hátra van a trilógiából.
Sajnos Shyamalan sztorija csak egy újrahasznosított panelekből összetákolt, kellemes késő esti gyilkolászda lett, valahol félúton a Pokoli torony és a Tíz kicsi néger között. A 80 percnyi vérfürdőhöz kiválasztott helyszín egy elátkozott philadelphiai felhőkarcoló, ahol különös halálesetek történnek: egy zavaros öngyilkosság után öt ember szorul be egy liftbe, és a random áramszünetek alatt az egyikük öldösni kezdi a többieket.
A fő szál tehát egy klasszikus Agatha Christie-féle whodunit-krimi, csak az Isten háta mögötti angol kúria egy klausztrofób, zárt térre lett lecserélve, ahol természetesen minden személy gyanús. Huszárbajszos, sörhasú belga detektív helyett ezúttal egy Czapkó Antal-hasonmás zsaru (Chris Messina) igyekszik kideríteni, ki a liftben rekedt sorozatgyilkos, akit megszállt a Gonosz. Az önbíráskodó biztonsági őr (Bokeem Woodbine), a dülledt szemű öltönyös fickó (Geoffrey Arend), a 100 évvel ezelőtti divat szerint öltöző nagyi (Jenny O'Hara), a gazdag férjeket lehúzó kis kurva (Bojana Novakovic), vagy a hollywoodi filmekből kihagyhatatlan, kapucnis-bőrdzsekis, férfimodell-típusú rosszfiú (Logan Marshall-Green)? A film végére kiderül, bár a Kötelező Nagy Shyamalan-csavar ezúttal csak egy zavaros vallási maszlag Istenről, az Ördögről, a büntetésről és a megbocsátásról.
Shyamalan bátortalan forgatókönyvéből és a nem túl ismert színészgárdából természetesen képtelenség kihozni egy vérbe mártott 12 dühös embert. Különösen úgy, hogy rendezőnek az a John Erick Dowdle lett leszerződtetve, akinek csak annyi köze van a horrorműfajhoz, hogy amerikai remake-et forgatott a spanyolok bérházas zombitrancsírozásából, a [Rec]-ből. A liftes alapszituációban sok lehetőség rejlett, például a rovott múltú karakterek hátterét szépen el lehetett volna mélyíteni a karbantartók mentőakciójával párhuzamosan zajló nyomozással. Shyamalanék viszont a könnyebb utat választották, és unalmas horror klisékkel hígították fel a hirtelen jött áramkimaradásokkal néha tényleg paráztatós filmet.
Az Ördög sajnos csak tovább erősíti azokat a béna hollywoodi sztereotípiákat, hogy a démonszállta emberek mindig fekete szemű, hülye hangú zombikká változnak át, minden színes bőrű tesónak szólítja a többi színes bőrűt, és az összes mexikói dagadt, körszakállas vallási fanatikus, akik stresszhelyzetben a nyakukban lógó aranykeresztet markolásszák. A sötét szerelőalagutakba egyetlen zseblámpával bemerészkedő, tipikus lúzer fickóról meg már minimum a 96-os Sikoly óta illik tudni, hogy a következő jelenetben ronda halála lesz. Ha Shyamalan betartja az álomgyári folytatások szabályait, akkor sajnos a Night-krónikák 2. a mostaninál drágább, durvább, és sokkal rosszabb horror lesz. (6/10)
