Guy Ritchie nem változtatott a jól bevált recepten, ismét egy ütős blockbustert tett le az asztalra. A viktoriánus kor újabb találkozása digitális trükkökkel.
Keményebben
Guy Ritchie 2009-ben leporolta és újraértelmezte a briliáns logikájáról híres detektív alakját, legalábbis ami annak ábrázolásmódját illeti. Mindezt úgy, hogy eközben mégis az eddigi legpontosabb adaptációját adta a figurának. Az újítás annyi, hogy az intelligens, megfigyelő képességéről, következtéseiről híres, konzervatív krimihős már nem jellegzetes sapkájában, tweedöltönyében és pipázva oldja meg a bűnügyeket, hanem kétes sikátorokban, olcsó lebujokban, életveszélyes és tesztoszterongőzös helyzetekben szerzi információit. Gondolati elmélyülés helyett az akcióra koncentrál, bármikor és bárkinek kiosztja kőkemény pofonjait, ráadásul a jómodor, a pedantéria és tisztaság sem feltétlenül az erőssége. Pipáját elhagyta, de továbbra is a kémiai kutatás megszállottja, az ópiátok és mérgek nagy ismerője, a box és a kardforgatás nagymestere. Csak a megoldandó ügy érdekli, ha nem nyomoz, akkor ki sem lép Baker Street-i otthonából. Egyetlen barátja van csupán, Dr. Watson, aki szorgosan lejegyzi közös kalandjaikat.
Moriarty nyomában
[img id=327169 instance=1 align=left img]A rendező most a Holmes regények záró részének szánt, Az utolsó eset című novellát gondolta tovább. A detektívpáros egy cigány jósnővel kiegészülve a bűn Napóleonjának nevezett Moriarty professzor nyomába ered, hogy elejét vegyék a gyanús robbantási eseteknek. Mivel minden szál a professzorhoz vezet – az előző film cliffhangere - fél Európán át üldözik, hogy végül a detektív lehetőséget kapjon arra, hogy leszámoljon legnagyobbnak tartott ellenfelével. Mindeközben Holmes tovább „évődik” a nősülésre vágyó Watsonával, ráadásul Irene Adlerhez fűződő románca is meglepő fordulatot vesz.
A végtelenbe, és tovább
A rendező továbbra sem változtatott a bevált sémán, detektívje trükközik és üt, a lényeg továbbra sem egy csavaros krimiszál aprólékos felgöngyölítése, hanem az akció és az adrenalin. Nem szépeleg, bemutatja London mocskos arcát, főszereplője deviáns oldalát, Holmes drogoktól szétcsúszó, különös életét. Ráadásul eggyel magasabb fokozatra kapcsol, az első részhez képest is jobban felturbózva a mozit. Képregényszerű belassításokkal tuningolta fel az akciójeleneteket és nem szorítkozott London „felégetésére”, hadat indít Párizs ellen is. Van itt kocsmai verekedés, robbantás, vonat amortizálás és ágyúval likvidálás. Vagyis bármi, ami megdolgozza a néző adrenalin szintjét. A film azt nyújtja, amit az első rész után vártunk. Csúcsra járatott akció mozi szarkasztikus humorral, sok álruhával, bizarr férfibarátsággal, pofonokkal és fejben előre lejátszott akciókkal. Ha eddig kétséges volt, hogy három évvel ezelőtt egy franchise született, akkor már nem az. Kérdés, hogy hova lehet ezt még fokozni…
Kinek ajánljuk?
- A Holmes-történetek rajongóinak.
- A mozgalmas filmek kedvelőinek.
- Akinek tetszett az első rész.
Kinek nem?
- Aki ragaszkodik a klasszikus ábrázolásmódhoz.
- Aki csavaros, logikus, agytekervényeket megdolgoztató történetre vágyik.
- Aki szerint Jeremy Brett az igazi Sherlock Holmes.
7/10
