Tom Cruise halott. A film végén lőtték agyon a hadügyminisztérium hátsó udvarán, utolsó szavaival a szent Németországot éltette. Tom Cruise-t nem szokás a filmek végén kivégezni, vagy ha mégis, ott az epilógusból rendszerint az derül ki, hogy mindez csupán az ellenség megtévesztését szolgálta, és hősünk, köszöni szépen, jól van. A film, melyben Tom Cruise meghal és a stáblista lefolyását követően sem tápászkodik fel, és porolja le magát, Stauffenberg ezredesről kíván elmondani egyet s mást: a hős németről, aki 1944. július 20-án Hitler ellen követett el merényletet, és akinek ma emléktábla őrzi a nevét mint a Hitler-ellenes német ellenállás egyik szép példáját. Tom Cruise persze nem Stauffenbergét, hanem a saját halálát játssza el, mást nem is igen tudna, hisz mindvégig magát adta: a szűrt fényben is csillogó sztárt, ropogósra vasalt egyenruhában. Cruise egyébként, akibe ma szinte elvárás is belerúgni, teljesen helyén van Bryan Singer Valkűr című filmjében; szálfaegyenes tartású, snájdig bábu a sok gyűjtőszenvedélyt gerjesztő háborús makett között. A történelmi hitelesség némileg megkötötte ugyan az alkotók akcióra járó kezeit, melyek a géppuskaropogástól hangos afrikai prológusban (itt szerzi Stauffenberg súlyos sebesüléseit) oly hatékonyan működtek közre a megfelelő hatás érdekében, de a profi nemcsak a homokbuckák közt tud háborús feszültséget kelteni, megy az a gazdagon szőnyegezett berlini nappalikban, lefüggönyözött irodahelyiségekben is. Cruise-nak jól áll az art deco és a kimérten suttogó öszszeesküvés, keményen tartja állásait a magas rangú német ellenállókat játszó (többnyire) angol színészek között. A négy fal között is állandóan akciózik, szemforgat (vagy üvegszemével babrál), és összeesküszik - ha pedig ezt egyszerre csinálja tucatnyi Shakespeare-en iskolázott brittel Hitler bekeretezett képmása alatt, az semmivel sem kevésbé látványos, mint egy harci manőver a sivatagban. A Valkűr olyan, mint egy utazó akciókiállítás; egy mozijegy áráért mindenki láthassa, miként működik üresben az akciófilm horogkereszttel dekorált motorja. Ebben a buliban Stauffenbergre a horogkereszt, az üvegszem és a jó német egzotikuma miatt volt szükség; felhasznált alakja dramaturgiailag kényelmes vállfa Cruise katonásan viselt zubbonyához. De mert nemcsak történelmi, hanem hollywoodi igazságszolgáltatás is létezik, Hitler is megkapja a magáét: míg A bukás igyekezett embert faragni belőle, jelen kísérlet látványos visszalépés a bajszos Muppet-Show-diktátor irányába. Persze nem lehet mindenhova Bruno Ganzot hívni, és ami igaz, az igaz, Cruise-zal szemben nem is lett volna túlságosan méltányos.
