Némi decens késéssel ugyan, de végre elérkezett hozzánk is a tavalyi Oscar-cirkusz tán legnagyobb vesztese, a kilencszeres jelölt, de tán csak kétszeres (?) kitüntetett (a forgatókönyvért a fiúk és supporting Robin, az biztos) Good Will Hunting. Valóban, kár lett volna kihagyni. A cím becsapós, a forgalmazó nyilván az ilyenre mondja, hogy lefordíthatatlan szójáték, majd karosszékében hátradől, malmozik, s hagyja a fenébe az egészet. Ez egyszer bölcs eljárás bizistók, dicsérendő, pláne ha megemlítem, hogy cseh és szlovák nyelvterületen Dobry Will Hunting címen futott a cucc, igaz, jóval előbb.
Egy ásatag közhely, de színigaz, ha színészek vetemednek darab- vagy forgatókönyvírásra, akkor az elkészült mű általában a parádés szerepekre épül. Naná, hisz maguknak írták. Nincs ez másként most sem. Az elkövetők Matt Damon és Ben Affleck, a főhőst és a legjobb barátját adják, de gondoltak a derék Robinra (Williams) is. Ez nem volt nehéz, hiszen opusuk papírra vetése előtt alighanem hetvenegyszer nézték meg a Holt Költők Társaságát. Jól tették, ilyen már előfordult mással is.
Az jött ki belőle, hogy van két szitává sebzett zseni Boston fojtogató miliőjében. Némi külső ráhatásnak hála, tanárrá és tanítvánnyá, orvossá s beteggé válik e két tisztán klinikai (és filmszínházi) eset. Mennyi szeretet, mennyi gyűlölet, ahogy a klasszikusok mondják. Képzelhetik. Zsebkendő nélkül csak a kezdők mennek a moziba.
