Egy igazán pokoli alkotást mutatnak be a mozik, de sajnos a jelzőre egyedül a magyar címben találunk magyarázatot. A film thrillernek hatástalan, akicófilmnek eszköztelen, drámának pedig súlytalan. Mukunda Michael Dewil rendezői és írói kompetenciái is kérdőjelesek maradtak második, immáron az Egyesült Államok színeiben forgatott munkája után.
Hősünk Michael (Paul Walker) illegális barátnő-látogatáson van Dél-Afrikában, ugyanis nemrég szabadult az Államok egyik börtönéből. Azzal, hogy elhagyta az országot jogszabályt sértett, így jobban teszi, hogy ha lábujjhegyen közelíti meg hőn áhított kedvesét. Modern ember lévén ő inkább autót bérel, és a véletlenek játéka végül újra bajba sodorja. Bár igyekszik elkerülni a zűrt, körözött bűnözővé válik egy idegen országban. Még talán ígéretes is lehet ez e rövid összefoglaló, de legnagyobb sajnálatunkra az alkotók ott hibáztak, ahol csak tudtak.
Az ok-okozati összefüggések banálisak, ráadásul jól ismertek, ugyanis A szállító című film első részének eseményeit próbálták újraírni. A végeredmény azonban úgy sikerült, mintha Jason Statham sosem szállna ki az autóból, hogy látványosan koreografált mozdulatokkal intézzen el több tucat embert. Paul Walker képtelen átélhetővé tenni ezt a szerepet, és ez sajnos nemcsak az egysíkú karakter és a hatástalan történetvezetés hibája, hanem a vérszegény alakítás egyértelmű következménye. Egy drámai szerepre akciószínészt szerződtettek, egy pörgös thrillerből pedig, néhány gyenge üldözéses jelenetet leszámítva, egy kisbuszba száműzött kamaradrámát csináltak.
Azt hiszem, ennél a filmnél bármelyik találomra kiválasztott Cobra 11 izgalmasabb lenne, de legalábbis látványosabb akciójelenetekkel gazdagodnánk. A kamaradráma nem igazán fér össze az akció műfajával, és főleg akkor nem, ha az egy, vagy adott esetben nagyrészt két szereplős filmben a "színészi" játékot is erőteljesen kétségbe lehet vonni. A kiszámítható történet pedig nem fér meg a thriller műfajával. Hiszen ha a rejtélyek súlytalanok, a motivációk üresek, a fordulatok pedig gyakorlatilag nem léteznek, egyszerűen nincs miért izgulnunk. Minden műfaj sablonokból épül fel, az akciófilmeknél pedig különösen jelen van többfajta íratlan szabály is, például, hogy a frissen szabadlábra helyezett kissé kiégett, de még mindig macho férfihősnek azután kell nyernie, miután elveszített mindent. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség az újító szándékra. Michael Dewil megpróbált egy politikai összeesküvést összegyúrni egy lélektani drámával, de a változtatások csak gyengítették az összegyúrt műfajokat.
Óriási hiba az is, hogy az alapvetően egzotikus dél-afrikai környezetből alig mutat meg valamit, hiszen az egész film félközeli beállításból és az autó belsejében játszódik. A legdrámaibb fordulatok egyszerű telefonbeszélgetésekké süllyednek, a főhős kétségbeesése pedig nem több a műszerfal agresszív csépelésénél.
Ha véletlenül valaki mégis kedvet kapott volna, hogy bepillantson eme „furmányos, csavarokban gazdag” történet autóba préselt színfalai közé, az egyszerűen nézze végig mondjuk a magyar szinkronos előzetest és 2 perc alatt minden lényeges dolgot látni fog, anélkül, hogy nem egész másfél órát szenvedne végig lázas, pokolian fárasztó unalomban.
Értékelés: 3/10
