(Kísérőanyag a BBS Filmklub Morissey vetítéseihez 2004. április 13-15.)

Amikor Warhol kénytelen volt belátni, hogy a filmes világ nem fogadja mozgóképes alkotásait olyan lelkesedéssel mint amilyet képzőművészeti munkái kiérdemeltek a saját közegükben, és filmjei nem képesek önmaguk bevételeivel eltartani magukat hanem a festményeivel keresett pénzeket volt kénytelen átforgatni a filmezésbe, felhagyott a gyakorlati filmcsinálással, és ezen a területen producerként tevékenykedett tovább.

Tévedés ne essék az ezután készült filmek is a warholi ideológiát és részben képkulturát vitték tovább, de azokat zanzásítva, és az úgynevezett filmkedvelő közönség elvárásaihoz közvetlenebbül alkalmazkodóan. Tehát ezeknek a filmeknek a hossza követte a játékfilmek vetítési idejét és Warhol újjításai is olyan strukturális csomagolásban jelentek meg, amelyek sokkal közelebb álltak - a témák változatlan merészsége ellenére - a konvencionális dramaturgiai elvárásokhoz, mint korábban.

Ezeket a filmeket Warhol egykori munkatársai és barátai, elsősorban Paul Morrissey és a korábbi filmjeiben vágóként vagy aszisztensként tevékenykedő Jad Johnson készítették.

A nem Warhol által rendezett Warhol filmek legavatottabb és legsikeresebb rendezője Paul Morrissey volt, aki késöbb, Warholtól történt önállósodása időszakában is jelentős és sajátos, önálló szemléletű filmeket rendezett. Talán izgalmasabbakat is mint Warhol rendező alteregojaként.

A Balázs Béla Stúdióban bemutatandó Morrissey féle "Warhol filmfesztivál", tehát amely Warhol vállalkozói irányításával készített legjelentősebb filmjeit tűzi műsorra, pontos tükröt tár a nézők elé kettőjük művészi kapcsolatáról.

A filmekben láthatjuk az eredeti Warhol filmek szinte valamennyi szupersztárját, az azóta színészi karriert befutó Joe Dallessandro-t, Candy Darling-ot a legjelentősebb nő imitátor színészt, Jackie Curtis-t egy másik jelentős transzvesztita színészt, akit még Lou Reed is megénekelt, a szép Geraldine Smith-t és Patty D'Arbanville-t valamint minden idők egy legtehetségesebb transzvesztita színészét Holly Woodlawn-t és még számos jelentős figurát.

A 1968 és 72 között készült három film közül a legjelentősebb a 1970-es Trash /Szemét/ című film Dallessandro és Woodlawn főszereplészésével, amely "Morrissey Warhol adaptációi" közül a legönállóbb szemléletű alkotás.

A három Morrissey film vetítését követően, egy róla készült portréfilm segítségével ismerhetik meg alaposabban nézőink a művészt.

Érdekes furcsaság: Morrissey egy sajtófogadása során Molnár Ferencet is megemlítette az általa legkedveltebb írók és színpadi szerzők között.