Óva intettek A bírótól, tudtam én is, veszélyes terep. Nem futott azonban lyukra David Dobkin, sőt, megcsinálta az utóbbi évek egyik legszebb tárgyalótermi és a szó nem kutyás-karácsonyos értelemében vett családi filmjét.
Ez különösen annak fényében meglepő, hogy Dobkin korábban olyan emberiség ellenes bűnöket követett el, mint producerként Az óriásölő vagy rendezőként a Testcsere, sőt, ha jobban belegondolunk, még a viszonylag szerethető Ünneprontók ünnepével együtt sem volt igazán vállalható darab az életművében. Hogy mire volt szüksége a direktornak? Műfajváltásra. Az eddig szinte csak a vígjátékok terén garázdálkodó Dobkin megérkezett a melodráma műfajához, és egyszeriben megtáltosodott. Nyilván kellett hozzá egy jó könyv is, amiről jelen esetben a Robotzsarut és a Gran Torinót jegyző Nick Schenk és A király beszédéért Oscart begyűjtő David Seidler gondoskodtak. Hála Istennek.
141 percnyi szinte tökéletesen felépített történet, alig néhány pillanatra lassul csak a történet a film vége felé. A film középpontjában Hank Palmer (Robert Downey Jr.) a dörzsölt New York-i ügyvéd, és apja, Joseph Palmer (Robert Duvall), a kisvárosi konzervatív bíró kapcsolata áll. Amikor a fiatalabb Palmer anyja temetésére hazautazik, kénytelen találkozni apjával is, akivel évekkel ezelőtt megromlott a viszonya. Mikor már éppen menekülne vissza a nagyvárosba, kiderül, hogy apját gyilkossággal vádolják – Hanknek nemcsak a mindenre elszánt ügyésszel, de apja makacsságával is meg kell küzdenie, hogy megmentse családját.
Sejthetjük, hogy a fenti történet számos aknát rejt, a giccs szelleme már az első pillanattól kezdve ott lebeg a film fölött, az alkotók azonban sosem sétálnak bele a csapdába: finoman egyensúlyoznak, így mindvégig az érzelmesség térfelén tudnak maradni. A történet puszta családregényként is izgalmas lenne, a tárgyalótermi feszültség azonban még összetettebbé teszi a szüzsét és még árnyaltabbá a karakterek közötti viszonyokat.
A pontot az i-re természetesen a színészek teszik fel. Fantasztikus a gárda, az utóbbi években hibátlanul szárnyaló Robert Downey Jr. az első pillanattól az utolsóig uralja a vásznat. Robert Duvall igazi jutalomjátékot kapott a szép lassan leépülő, de mindvégig méltóságáért küzdő bíró szerepében. A két színész külön-külön is remekel, de kettősük páratlan élménnyé teszi a filmet. Tökéletesen működik köztük a kémia, a feszültség szinte tapintható. A kisebb szerepeket sem bízták a véletlenre az alkotók, mindenki nagyszerűen teszi a dolgát: nehéz lenne bárkit kiemelni Vera Farmiga, Vincent D’Onofrio, Billy Bob Thorton és Jeremy Strong szupererős csapatából.
A tárgyalótermi drámáknak bizonyára megvan a maguk rajongótábora – ez esetben azonban azt ajánlom, bárki bátran jegyet vehet A bíróra, aki pusztán csak egy remek filmre vágyik, kifogástalan alakításokkal.