Joseph Losey rendezése, amelyben Alain Delon egy erkölcstelen műkereskedőt alakít, akit összetévesztenek egy azonos nevű zsidó emberrel, alulértékeltnek ugyan nem nevezhető, mégsem szokás ott emlegetni, ahová tartozik: a színész legjobb filmjei között. Pedig eredetileg nem is ő, hanem Jean-Paul Belmondo volt kiszemelve a főszerepre…

• 1974-ben, amikor először merült fel a film ötlete, még Costa Gavras lett volna a rendező. Franco Solinasszal közösen a megszállásról kerestek témát, és meg is találták Marcel Ophüls Le Chagrin et la Pitié című dokumentumfilmjének egyik tanúvallomásában. A háború alatt egy Marius Klein nevű Clermont-Ferrand-i boltos hirdetést adott fel egy helyi újságba, hogy tudassa az emberekkel, hogy a neve nem zsidó, és hogy katolikus vallású.
• Costa-Gavras Jean-Paul Belmondóval akarta leforgatni a filmet, de a producerek közötti konfliktus és Belmondo sérülése miatt meghiúsult a projekt.
• Amikor Alain Delon érdeklődni kezdett a főszerep iránt, Costa-Gavras inkább visszalépett. Delon producerként nagy szerepet játszott a film elkészítésében, és az ő közreműködésének köszönhetően sikerült biztosítani a finanszírozást. Ő beszélte rá Joseph Losey-t is, akivel 1972-ben a Trockij meggyilkolását készítette, hogy rendezze meg a filmet.

• A forgatókönyvet az a Franco Solinas írta, akinek talán Az algíri csata (1965) a leghíresebb munkája, de ő a szerzője az Ostromállapotnak (1973) és a Golyó a tábornoknak című westernnek is.
• Joseph Losey amerikai rendező úgy került Európába, hogy a McCarthy-korszakban Hollywoodban feketelistára tették, és csak a tengerentúlon tudta folytatni a karrierjét. A film témáját illetően érthető, hogy miért vállalta a felkérést, különösen érdekelte ugyanis az identitás témája, és az, hogy hogyan manipulálhatják vagy törölhetik el azt a totalitárius rendszerek.
• Franz Kafka neve ugyan nem szerepel a stáblistán, de egyértelmű az ő műveinek hatása is, például A kastély révén, amely a saját identitás keresését írja le a "másik" megismerése révén, de A per, amelyben egy vádlott a társadalom számkivetettjévé válik, is hasonló témákat boncolgat.
• Fontos magyar közreműködője is volt a filmnek: Trauner Sándor (Alexandre Trauner) festőművész, grafikus, jelmeztervező, aki ekkor már Oscar-díjasnak mondhatta magát a Legénylakás (1961) látványtervezőjeként. Ugyanebben a kategóriában a Klein úrért César-díjat kapott.
• Az operatőr az a Gerry Fisher volt, aki gyakran dolgozott együtt Losey-vel, így könnyen meg tudta teremteni a rendező filmjeire jellemző távolságtartó és hideg stílust, amely hangsúlyozza a főszereplő növekvő paranoiáját és elidegenedését. A film kísérteties hangulatához hozzájárul az erős megvilágítás, a hosszú beállítások és a szürreálisba hajló atmoszféra.

• Bár a film összességében hitelesen ábrázolja a korszakot, néhány történelmi pontatlanság is van benne. Például az egyes plakátok és újságok nem tükrözik pontosan az 1940-es évek tipográfiáját vagy dizájnját. Egy másik vitatott pont a párizsi zsidók összegyűjtésének ábrázolása, amelyet Vel' d'Hiv Roundup néven ismertek. Egyes történészek szerint a film dramaturgiai okokból leegyszerűsíti vagy eltorzítja e tragikus esemény bizonyos aspektusait.
• A Klein úrt a kritikusok a bemutatásakor elismeréssel fogadták, különösen Európában. Arany Pálmára  jelölték az 1976-os cannes-i filmfesztiválon, de azt végül a Taxisofőr vitte el. 1977-ben pedig három César-díjat nyert, köztük a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb látványtervezés (Alexandre Trauner) díját. Delont is jelölték a legjobb színésznek járó díjra.
• A film a Rotten Tomatoes-on jelenleg 16 értékelés alapján 100%-on áll.
• A produkció büdzséje dollárban számolva 3 és fél millió volt, de mindössze 193 ezer dollárt hozott.

via: IMDb / Wikipedia