Daniel Day-Lewis remek színész - vasárnap óta újabb Oscar nevű papírunk is van erről. Régről az járja róla például, hogy A bal lábam (ugyancsak Oscar-nyertes) főszerepét játszva a forgatási szünetekben sem kelt fel tolószékéből, hogy ki ne essen a szerepéből. Nos, ha ez igaz, marhára örülünk, hogy pár ezer mérföldre voltunk tőle a Vérző olaj forgatásakor - filmvégi csapásainak halálos ereje még így is komoly nyomot hagyott bennünk.
A magyar cím különben igen ostoba, az eredeti nem véletlenül There Will Be Blood, hisz nem olajról van itt szó, lehetne az speciel hamburger vagy ingatlan is, tökmindegy. Az Upton Sinclair regénye alapján készült film olyan, akár egy lélektani regény a jobbik fajtából, ami tele van hosszú, de érdekfeszítő leírásokkal, s ráérős tempóban hömpölyög a vége felé, nagyjából ezer oldalon. Letenni viszont nem érdemes, mert mintha valamiféle Ezeregyéjszaka meséi lenne, minden lapon új apróság bontakozik ki egy-egy jellemből - hogy végleg feltárulkozva elhozza a katarzist.
Persze nem regény ez, magával ragadó beállításokból, nagyszerű képekből (operatőr: Robert Elswit - még egy friss Oscar) építkező film. Ugyanakkor a legfőbb erénye mégis a csendessége, távolságtartása és ítélkezésnélkülisége. Pedig a második óra végére már-már hajlamosak volnánk egyetérteni a földbirtokosokon át sikeresen, a helyi egyházon keresztül már kevésbé eredményesen terjeszkedő század eleji olajvállalkozó finoman szólva is antiklerikális és antiszociális világképével. Ám ahogy egyre nő Day-Lewis borostája, ahogy zsírosodik a hajzata, de meg mernénk esküdni rá, hogy az egész fickó napról napra egyre büdösödik is (ha már a pénznek nincs szaga), úgy lesz a családszerető mintaapából magának való, hogy is mondjuk, seggfej. Úgy dobja félre addig szimpatikus elveit is céljaiért, s adja mindezt elő oly' szuggesztíven a színész, hogy egyre nehezebb szimpatizálni vele - a többiekkel viszont soha nem is lehetett. Merész, de úgy tűnik, mégis jól működő húzás olyan filmet csinálni, amiben mindenkit csak utálni lehet.
Ritkán állítunk ilyet, de olybá tűnik, a filmtörténet nagy pillanatai között lesz a helye a fentebb már felidézett végjátéknak, Day-Lewis hatalmas győzelmével a megszállott pap felett, s a józan észnek a mosolyt az arcunkra fagyasztó győzelmével - mindkettejük felett. Csak semmi optimizmus.
Jutalomjáték a Vérző olaj, nem vitás, nemcsak a színészé és játszótársaié, de az alkotóké is. Summa summarum: a néző is elég jól jön ki a dologból.
