Mióta 1975-ben bemutatták Steven Spielberg klasszikusát, A cápát, nincs megállás: ömlenek a különböző minőségű cápás filmek a nézőkre. Csak az említett filmnek három hivatalos folytatása készült, de létezik egy A cápa 5.-ként emlegetett 1995-ös olasz fim is, Az emberevő cápa, aminek valójában semmi köze a franchise-hoz. Azóta láttunk már hatalmas őscápát a Megben (2018), genetikailag módosított cápát a Háborgó mélységben (1999) és bekokózott cápát Cocaine Sharkban (2023). Meg persze olyat is, hogy egy hatalmas tornádó szórja tele a szárazföldet cápákkal a Sharknado-franchise-ban. Az egyik legújabb film, az idei Something in the Water rendezője, Hayley Easton Street beszélt a BBC-nek arról, miért is szeretjük ennyire ezekről tengeri ragadozókról szóló filmeket.

A tenger ismeretlenjében

Elmondása szerint mivel maga is rajong a cápás filmekért, mindenképp le akarta forgatni ezt a filmet, amelyben

egy csapat nő reked az óceán közepén, miközben az egyikük sérült lábából szivárgó vér odavonzza a cápákat.

Arról, hogy miért népszerűek a cápás filmek, Street így vélekedik:

„Ez tulajdonképpen az ismeretlentől való félelem. Már az is elég ijesztő, hogy az ember az óceán közepén ragad: csapdába estél egy másik világban, ahol bármi megtörténhet.”

Susan Young igazságügyi pszichológus professzor egyetért ebben a rendezőnővel: „az ismeretlentől, az egyedülléttől és a tehetetlenségtől való rettegés” az egyik legerősebb félelem. Miként a pszichológus kifejti, a cápás filmek megtekintése otthon vagy a moziban

„lehetővé teszi, hogy valós veszély nélkül szembesüljünk a félelmeinkkel, és biztonságos, ellenőrzött környezetben engedjük szabadjára a felgyülemlett érzelmeket.”

Továbbá kifejti, hogy ezekben az esetekben Sigmund Freud elmélete érvényesül, hiszen az ilyen típusú filmek a tudattalan érzelmeket és vágyakat szabadítják fel, és biztonságos lehetőséget kínálnak arra, hogy ezeket – agresszió, halálfélelem – megéljük.

Mi van a víz alatt?

A cápás filmek diadalútja viszont korántsem volt olyan egyszerű. Régi vád Spielberg filmje ellen, hogy mivel vérszomjas dögökként ábrázolta ezeket a tengeri állatokat, mindez azt eredményezte, hogy halomra kezdték ölni a cápákat.

A természetvédelem számára is hatalmas kihívás meggyőzni az embereket arról, hogy a cápás filmekben látottak nem fedik a valóságot.

A Cápák a Szajnában című netflixes produkció kapcsán Andriana Fragola amerikai tengerbiológus elmondta, hogy ebből a filmből még mindig

„azt vonják le az emberek, hogy a cápák nagyon veszélyesek, folyamatosan vadásznak és megeszik az embereket. Ha ez igaz lenne, akkor már rég lecsökkent volna az emberi faj populációja. Mindenki, aki a tengerpartra megy, veszélyben lenne.”

Hayley Easton Street azt is elmondta, hogy amennyire szereti a cápás filmeket, annyira szereti a cápákat is, épp ezért olyan filmet készített, ami nem szörnyetegként ábrázolja ezeket az élőlényeket, hiszen önmagában is elég ijesztő lehet egyedül lenni kint az óceánon, cápákkal körülvéve, akik bármikor összetéveszthetnek egy zsákmányállattal és megölhetnek.

Spielberg műcápát használt a filmjében, és mivel az állandóan összetört, ezért csak keveset láthattuk – ami végül szerencsésen jött ki, hisz így sokkal feszültebb lett a film. Street egy búvárral dolgozott, az ő hátára erősítették az uszonyt, és kapott egy víz alatti robogót, ami egy cápa sebességével tudott menni.

Lassan már szinte nincs hónap cápás film nélkül: nemrég került fel a Netflilxre a Cápák a Szajnában, és Sharknado-filmeket is jegyző The Asylum stúdiótól most jött ki egy cápás bosszúfilm, a Shark Warning.

ez is érdekelhet

8 tévhit az állatokról, amit a filmek sulykolnak

A sci-fi, a fantasy, de még a kalandfilm sem ismeretterjesztő jelleggel készül, mégis olykor tényszerűen mutatnak be bődületes marhaságokat.

Lássuk!

(via BBC, BloodDisgusting)