Spoiler: semmi alapjuk nincs rá. Cikkünkben egy női humoristát is megszólaltatunk a témában.
Női humor?
Habár semmilyen empirikus bizonyíték nem támasztja alá, a mai napig makacsul tartja magát a közvélekedésben az a tévhit, hogy
a nők kevésbé viccesek a férfiaknál.
Nacsa Olivér humorista majdnem kereken egy éve bírta azt nyilatkozni, hogy szerinte a humor nem egy női műfaj, de még a fejlett nyugaton is, ahol elvileg tombol a politikai korrektség, találkozhatunk szomorú példákkal a közelmúltból.
Phoebe Waller-Bridge esete
Mondta az új James Bond film, a Nincs idő meghalni egyik vezető forgatókönyvírója a script feljavítására felkért Golden Globe- és Emmy-díjas Phoebe Waller-Bridge-ről.
Tovább
2020-ban az akkor még bemutatás előtt álló Bond-film, a Nincs idő meghalni egyik forgatókönyvírója, Robert Wade mondta egy podcastben a script feljavítására felkért Phoebe Waller-Bridge-ről, a kiváló komikáról és alkotóról, hogy
„ahhoz képest egyébként, hogy nő, nagyon jó a humora”.
Wade-ben persze lehet, hogy dolgozott némi sértettség, miután a producerek Waller-Bridge-et épp az ő forgatókönyve feljavítására, szellemesebbé tételére kérték fel – de hát az is árulkodó, hogy mivel szúrt oda kolléganőjének.
És 2007 sem volt még olyan régen, hogy ne ütközzünk meg rajta, hogy a Vanity Fair magazinban egy bizonyos Christopher Hitchens író-újságíró Why Women Aren’t Funny (Miért nem viccesek a nők?) címmel halál komolyan arról írt publicisztikát, hogy miért nem viccesek a nők – végig megkérdőjelezhetetlen tényként kezelve, hogy a nők születésüknél fogva nem annyira viccesek, mint a férfiak. Hitchens ostoba cikkének annyi haszna viszont volt, hogy miután
nemcsak minket háborított fel, hanem az angolszász kulturális közegben is többeket, így több ellenvélemény is íródott a hatására, az övétől eltérően hasznos meglátásokkal.
Apa vicces, anya szép
A fent említett Christopher Hitchens írása egyetlen értelmes megállapításának az tűnik, hogy felveti:
evolúciós okai lehetnek,
hogy a férfiaknak jobban kifejlődött a humorérzékük, mint a nőknek. Szerinte azért tapad hozzá szinte olyan állandó dicsérő jelzőként egy-egy férfihoz, hogy nagyon vicces, mint amikor egy nőről azt mondják, hogy nagyon csinos, mert még az ősközösségben ez is annak volt az eszköze, hogy egy férfi megszerezzen egy nőt. Míg egy nő a szépségével hívta fel magára a férfiak figyelmét, így tudott gondoskodni génjei sikeres továbbörökítéséről, addig a férfiaknak a szellemességükkel kellett lenyűgözniük a nőket.
Vicces színésznőből például elég sok van...
2011. április 28-án volt a Koszorúslányok díszbemutatója, mi pedig a jeles esemény évfordulójának alkalmából összeszedtünk egy tucatnyi olyan komédiát, amelynek nők állnak a középpontjában, és nagyon viccesek.
Tovább
Just when in history did men decide that women are not funny? (A történelem során mikor döntöttek úgy a férfiak, hogy a nők nem viccesek?) című esszéjében viszont Joy Wiltenburg, a Rowan University professor emerita humorkutatója (akinek 2022-ben Laughing Histories: From the Renaissance Man to the Woman of Wit címmel jelent meg a témába vágó könyve) leszögezi, hogy
De ha jobban belegondolunk, józan paraszti ésszel nézve sem túl valószínű, hogy az összetett beszédre még nem képes előemberek mindenféle viccekkel szórakoztatták volna kiszemelt választottjukat a barlangban. Szóval maradhatunk annál a verziónál, hogy
az ősférfi inkább kiemelkedő vadászképességével szerzett magának asszonyt, a humorbonbonokkal dobálózó ősembert pedig soroljuk az áltudományos teóriák közé.
Pénz beszél
Szintén Joy Wiltenburg már idézett tanulmányában szerepel, hogy az emberiség történelméhez viszonyítva a kevésbé vicces nőkről szóló tévhit meglehetősen új keletű vélekedés. Az írás címének megfelelően ugyanis a kutató azt vizsgálta, hogy a történelem során mikor terjedt el az ominózus nézet. Wiltenburg szerint csak a XX. században betonozódott be, hogy a nőknek nem olyan jó a humorérzékük, amikor a pszichológusok és a szociológusok megpróbálták kutatni a témát. Nem túl meglepő módon a freudizmus volt a legkártékonyabb hatással, hiszen a hívei eleve úgy gondolták, hogy a nők szellemileg nem olyan összetett lények, mint a férfiak.
A folyamat kezdete viszont még a XVIII. század környékére nyúlik vissza, és gazdasági okai vannak.
Akkorra vált ugyanis a humor üzletté,
akkor jöttek rá, hogy a színpadon vagy írásban előadott viccek olyannyira fizetőképesek, hogy nem mindegy, hogy ki birtokolja a viccmesélés monopóliumát, ezért a férfiak egyszerűen innen is kiszorították a nőket. Ehhez hasonlóan ugyanis egyebek mellett ez történt például a sörfőzéssel is, ami sokáig szintén női feladat volt, ám amikor nagy üzletté vált, abszolút eluralták a férfiak a söripart.
Társadalmi nyomás
A gazdasági indokokhoz gyorsan társult a társadalmilag rögzült paradigma is a kevésbé vicces nőkről, ami szinte regulaként szállt anyáról lányára, miszerint a humor az intelligencia jele, a férfiak pedig nem szeretik az okos nőket, szóval jobb nem okosnak vagy viccesnek tűnni. A nemek közötti elvárások ennek megfelelően szép lassan arra tisztultak le, hogy a nőknek fontos, hogy egy férfinak legyen humora és megnevettesse, ezzel szemben egy férfinak inkább az a fontos, hogy a nő jó közönség legyen, és nevessen a viccein.
A Vox két évvel ezelőtti humoros képregényében Aubrey Hirsch felveti, hogy „a nők nem viccesek” szabály az idők során annyira rögzült társadalmilag, hogy
a lányok-asszonyok nem is merik megcsillogtatni a humorukat,
így a dolog elkezdett afféle önbeteljesítő jóslatként működni. Ezt támasztja alá a The Wake magazinban Allie Parker Why Does Society Tell Us That Men Are Funnier Than Women? (Miért üzeni a társadalom, hogy a férfiak viccesebbek a nőknél?) című cikkében idézett 2019-es tanulmány is, ami az önbizalom tükrében vizsgálta a jelenséget.
A Caldwell és alkotótársai által lefolytatott kutatásban a résztvevőknek először osztályozniuk kellett saját magukat humor szempontjából, majd vicces szövegeket írniuk képregénykockákhoz. A végén pedig az az eredmény jött ki, hogy amely nők alacsonyra értékelték a saját humorérzéküket, azoknak a vicceit a többiek nem tartották olyan jónak, amely nők viszont magasra taksálták saját viccességi szintjüket, azokat a többiek is viccesnek ítélték meg – még szellemesebbnek is, mint a férfi résztvevőket.
Ez nem szokatlan helyzet egyébként más területen sem. Hiszen női matematikusból vagy mérnökből sem azért van kevés, mert ebből a nemből hiányoznak a megfelelő képességek, hanem mert társadalmilag ezek a szakmák férfiasnak számítanak. A társadalom tehát nemcsak azt üzeni nekünk, hogy a matematikusok és a gépészek férfiak, hanem azt is, hogy a vicces emberek is férfiak, ami sikerrel vette el a nők kedvét a humortól.
Mit gondol minderről egy női humorista?
Megkérdeztük a témában egy ismert magyar komika és humorista véleményét is. Rainer-Micsinyei Nóra standup komikus, A legjobb dolgokon bőgni kell sztárja, a Magyarország Kedvenc Műsora csapatának tagja határozottan visszautasítja a nőket a férfiaknál kevésbé viccesnek tartó vélekedést.
„Azt, hogy a nők kevésbé viccesek, mint a férfiak, határozottan visszautasítom,
és Nacsa Olivér ominózus kijelentését kivéve hálisten nem is találkozom ezzel az állítással a tágan vett környezetemben sem” – mondta lapunknak, majd a következőkkel árnyalta tovább a dolgot.
„Az viszont, hogy a nők kevésbé láthatóak a humoristák közt, az tény. És bár ez az előadó-művészet többi ágára is igaz (elég átpörgetni, hogy hány sikeres női szóló zenei előadót ismerünk, vagy hogy a női és férfi főszerepek milyen arányban vannak jelen a színház- és filmművészet területén), ez a humor ágazatában szélsőségesebben jelenik meg.
Sokkal kevesebb női standupos van,
és arányaiban tekintve még annál is sokkal kevesebb fut be közülük, mint a férfiak közül.
Még hogy a nők nem viccesek?
Ki mondta, hogy csak a férfiak tudnak nevettetni? Ahogy napjainkban is rengeteg női humorista és filmes komika tevékenykedik, úgy a korábbi évtizedekből is találtunk jó pár példát. Mutatjuk a tíz legjobbat!
Tovább
Ez szemlélet kérdése szerintem: nagyobb meghökkenést kelt, ha egy nő vicces, jó értelemben gátlástalan, esetleg okos is, mert nem ez a sztereotípiákon alapuló elvárás velük szemben. Ennek köszönhetően a női standuposok teljesítményének megítélése is kötve van a nemhez, ami nagyban megnehezíti a dolgokat. Férfiaknál nem általánosítanak egyetlen standupos teljesítménye alapján az egész férfinem humorára vonatkoztatva. De úgy érzem, hogy az utóbbi időben ezzel kapcsolatban lassan, de biztosan elindult egy pozitív változás,
úgyhogy hajrá magunknak, nincs más hátra, mint előre!”
Nyitókép forrása: Image Source / Getty Images.
Ez is érdekelhet
Habár a nők által artikulált dühnek is ugyanúgy megvan a maga kultúrtörténete, mint a toxikus maszkulinitásnak, még ma sem teljes az egyenjogúság férfiak és nők között – ezen a téren sem.
Tovább