Íme Nacsa Olivér (a teljesség igénye nélkül) 5 legjobb poénja:

1.

2.

3.

4.

5.

Mansplaining rovatunk bemutatja: értik, ugye? Teccikérteni, hogy ez volt itt a vicc, hogy ott van a hely az öt darab poénnak, de “véletlenül” (értsd: direkt) üresen van hagyva a hely. Nevettek, ugye?

Ha már Nacsa Olivér így helyzetbe hozta magát, akkor érdemes megnézni, hogy amúgy tényleg volt-e bármi értékelhető, pártállástól függetlenül az eddigi életművében, vagy esetleg be lehet tenni a Sas kabaré mellé a polcra, hogy megtámassza az eléggé billegő Aradi-Varga show-t?

Szépemlékű Gyurcsány-Orbán-Medgyessy paródiák

Amikor még fiatalabb voltam, nagyjából tinédzser koromban ment a TV2-n Bagi Iván és Nacsa Olivér műsora, amiben elsőre elég újszerűnek hatott a miniszterparodizálás. Nem a Bagi-Nacsa duett találta fel a műfajt, de a külön bejátszóban leadott mini szkeccsek, a plusz vágás adott egy új lendületet a műfajnak. 

Utólag visszanézve ezek a poénok is ugyanolyan fáradtak, mint a ma megírt “vicceik”, de akkor valahogy más volt. Elképzelhető, hogy a humorizálás mezőnye volt sekélyesebb és még ez is viccesnek hatott, merthogy határozottan emlékszem, hogy anno nevettem ezeken. Aztán az is elképzelhető, hogy az én humorérzékem romlott / javult annyira, hogy már ezt nem tartom viccesnek.

Van még valami?

Nincs, csak az unalomig ismételt Korda koppintás. 

Amíg az Irigy hónaljmirigy úgy parodizált, hogy átírta a dalokat, amíg Gálvölgyi úgy figurázott ki másokat, hogy egy teljesen új réteget adott a paródia tárgyának, míg mindenki plusz tartalommal ruházta fel az alapul vett nyersanyagot, addig Bagi-Nacsa párosa úgy “hangsúlyozták ki” a kiparodizált illető vonásait, mondatait, hogy csak simán visszaböfögték azokat. 

Van egy-két nagyon ritka eset, de jellemzően nem mentek bele kemény, nagyon túlzó, kitalált sztorikra alapuló kicsit sértő, de a viccet értők számára szórakoztató ábrázolásokba. 

Úgy parodizáltak, hogy nem is parodizáltak, hisz csak azt adták elő, ami van. Ez meg igazából nem is humorizálás, hanem színjátszás, annak is nagyon az alja. 

(Ebből a szempontból érdekes jelenség Somogyi András, aki legalább rájött, hogy önmagában nem vicces, de, ha felveszi Kajdi Csaba, azaz Cyla karakterét, akkor úgy már más. Ami miatt ez duplán szürreális, hogy ennyi erővel Cylát is nézhetne az ember, de valamiért Somogyi András kamucylája is működik, pedig tök ugyanaz a kettő.) 

Összegezve: Nacsa Olivér úgy taszajtotta a humor univerzumának fekete lyukába a nőket, hogy közben Bödőcsöt zseniálisnak nevezte, tehát az értékrendszere nem feltétlenül rossz, hisz a Holdról is látszik, hogy Bödőcs zseniális, mert ha nem lenne, akkor nem kellett volna kitiltani Zalaegerszegről azt a fellépését. Innen nézve nyugodtan lehetne hitelt adni kijelentésének, csak közben meg ott van az, hogy szerinte a humor nem női műfaj. (Hozzá is tette, hogy amúgy nem tudja, hogy miért van ez így, majd finoman a közönségre kente a dolgot, akik nem tudják ugyanolyan mértékben befogadni a női stand-uposok poénjait, mint a férfiakét.) De milyen humorról beszél? A humorizálásnak annak a szegmensében, amiben ő mozog, ahol a viccesség legapróbb jele sem érhető tetten? Ott lehet, hogy igaza van. Bács innen már csak egy lépés, hogy megint 2015-ben érezzük magunkat, amikor  Kovács Ákos egy interjúban kifejtette, hogy mi a nő princípium beteljeseítése, ami nem a férfiéval egyenértékű pénzkeresésben, hanem a valakihez tartozásban merül ki.

Nacsa Olivér megemlítette, hogy mennyi show-t csinál egy évben. Sőt, ha minden igaz, akkor kifejezetten tévére gyártott epizódokat említ, mivel a Bagi-Nacsa Orfeuma ugye most is fut a Dunán. Itt jól lehet hallani a doboznevetést, de, hogy a valóságban Nacsa Olivér mennyire képes megnevettetni az embert, az rejtély, ugyanis igen ritka mostanság a nyilvános élő fellépése.