A legkisebb (cél-) közönség

A BBC egy-négyévesek szóló Teletubbies (1997-2001) című tévés sorozata egyértelműen bebizonyította, hogy érdemes – mi több: kell – foglalkozni, a legkisebb mozgókép-fogyasztókkal. Hasonlóan a kicsiket célozzák Bartos Erika író-illusztrátor Bogyó és Babóca című meséi, igaz, némiképp a nagyobbakat, (kis átfedéssel) az óvodás korosztályt, azaz a három-hétéves kislányokat és kisfiúkat. A mesekönyv tavalyi filmes adaptációja (Bogyó és Babóca – 13 mese) a negyedik legnézettebb magyar alkotás lett a mozikban, így mondhatjuk: értelemszerű, hogy a Kedd Animációs Stúdió elkészítette a folytatást, a Bogyó és Babóca – 13 új mesét.

Kettős öröm

[img id=296741 instance=1 align=left img]Ennek két okból is örülünk. Egyrészt, hogy az óvodások megtalálhatják a filmszínházakban a nekik szóló filmet. Nem feledve, hogy kalkulálható mozi-közönségnek számítanak, csak hát sajnos a szülők nem biztos, hogy arra az alkotásra viszik el a gyerekeket, ami tényleg megérinti őket, hozzátehetjük, ez nem feltétlenül a felmenők hibája, egyszerűen alig akadnak ilyen filmek. Másrészt az újabb Bogyó és Babóca-opus elődjéhez hasonlatosan kifejezetten nem a hollywoodi siker-animációk azon módszere szerint készül, miszerint a tökélyig csiszolt rajzok a szülői kíséret számára szintén tetszetősök, s ha már a teremben ülnek az anyukák és apukák (vagy a nagyszülők), szóljon a film nekik is (elsősorban a poénjai által). A Bogyó és Babóca – 13 új mese nem ilyen, szándékosan kizárólag az ovisoknak született mesefüzér. A hetven perbe sűrített mese-mozi története, figurái – az erdő-mező apró jószágai, katicától és csigától kezdve a méhecskén át a sünig –, mondanivalója, a tempója, a (kifestő-albumot idéző) rajztechnikája, élénk színei és egyszerű formái (amiket egy kisgyermek is képes elég jól visszaadni) az óvodásokat szólítja meg.

Újabb kismesék

A korábbi tizenhárom mese során megismerkedhettünk Bogyóval, a pöttöm csigafiúval és Babócával, a nyúlánkabb katicalánnyal. Láthattuk, hogyan kötöttek barátságot, és miképpen telnek a napjaik a cimboráikkal az erdőben. Ezúttal a kb. öt-ötperces tizenhárom mese során a jó barátok – és társaik – egyszerű és tanulságos kalandjai tovább folytatódnak, áfonyát szednek, összeszólalkoznak egy ajándék kerékpár miatt, maszkabálon mutatják meg önzetlenségüket, mókuspajtás lába kélt ropogtatni valója után kutakodnak, léghajós utazásra indulnak stb. Azaz: egy tucatnyi (meg egy) történet során mindig sikerrel oldanak meg valamilyen apróbb-nagyobb konfliktust (kb. ilyesmi, jól ismert "meseképlet" szerint: idill–konfliktus–megoldás–idill), utána helyre áll a rend, minden jó, ha vége jó. A kis hősök mindig fontos tanulsággal gazdagodnak, jellemük megerősödik – mint amiképp a kicsi nézőknek szintúgy.

Szinte hibátlan

Egy esztendő alatt annyi változás történt a stábban, hogy a korábban rendezőként is közreműködő M. Tóth Géza (a korosabb korosztályok az Oscar-díjra jelölt Maestro című animációs kisfilm miatt ismerhetik a nevét) most producerként a háttérbe húzódott. Az igazgatást Antonin Krizsanics (Mondd, mit érlel) végezte.
Az Áfonyaszedés, Bicikli, Elveszett mogyoró, Erdei tornaverseny, Homokvár, Jelmezbál, Kanári fiókák, Léggömb, Mézeskalácsok, Sárga katica, Sün Soma születésnapja, Vendel korcsolyázik és a Vízi csiga című epizódokat Bartos Ertika írta, az animációk az ő mesekönyv-rajzait követik. Egyszerűek, lényegre törőek – átélhetőek egy óvodás számára. A rövid történeteket ezúttal is Pogány Judit szólaltatja meg, a szülő újra csak elképedhet, mennyi sokszínű hanggal rendelkezik a színművésznő. A főcímzenéket ismételten a gyerekek körében páratlan népszerűségnek örvendő Alma együttes előadásában hallhatjuk. Ahány történet van (tizenhárom), annyiszor. Mert az egyébként hibátlan mesefüzérbe itt köthetünk bele, hogy tulajdonképpen nem is beszélhetünk önálló (mozi-) filmről, hanem a 2010-es feldolgozással együtt huszonhat Bogyó és Babóca-mese gyűjteményes kiadásáról. A felnőttek nyelvén: olyan ez, mintha valamely kedvelt tévésorozat egy-egy évadát ülhetnénk végig, a tavalyi első után most a másodikon van a sor. De igazság szerint ez puszta szőrszálhasogatás. Ezek a kicsik mesék a maguk nemében tökéletesek, erről bármelyik óvodást vagy ovis gyermekkel rendelkező szülőt megkérdezhetjük. Ha nem hiszik, járjanak utána!

Kinek ajánljuk?
- Óvodásoknak és szüleiknek, nagyszüleinek.
- Akiknek elegük lett az amerikai animációkból.
- Akik szeretik a rövid, egyszerű, jól végződő történeteket.

Kinek nem?
- Nyolc év fölöttieknek.
- Akinek az előző rész sem tetszett.
- Akitől távol áll a kisgyermeki lelkivilág.

8/10