A dolog akár egy egyszerű spagettiwestern is lehetett volna. Ebben az esetben biztos, hogy szülőhazájában nem lenne ekkora siker. Ki készít ma már ilyen filmet komolyan? Senki. Na de komolytalanul??

Michael Herbig egymaga ennek a filmnek a rendezője, az egyik producere, belepiszkált a forgatókönyvbe, és ha ez még nem lenne elég, beugrott egy kettős szerep erejéig a forgatásba is. Mégsem nyomta rá a bélyegét sehova a személyisége annyira, hogy úgy érezhetnénk, fojtóan egy ember hozta össze ezt a westernkomédiát.

A történet meglehetősen egyszerű, van benne minden, ami egy westernfilmben kell, és illik, hogy legyen. Egy vértestvérpár, egy nagy félreértés egy eddig baráti törzzsel, egy sápadtarcú gonosz, megtámogatva egy rosszarcú bandával, lovak, por, arany, szerelem, szélesvászon és szájharmonika. Viszont nincsenek véresen komoly és perzselően izzó, feszültségtől vibráló levegőben, utcafronton, guruló ördögszekerek között "megvívott" pisztolypárbajok.

Hőseink: Abahachi, és Ranger vértestvérek lesznek egy furcsa véletlen folytán - kizárólag és csakis az indián hagyományok folytatása és életbetartása miatt. Egy szép napon megérkeznek egy halott sosonnal - aki természetesen a főnök, Ravasz Róka fia -a soson faluba. A főnök rettenetesen haragszik, a vértestvérek egy-egy kínzócölöphöz kötve találják magukat. Abahachi ekkor meséli el, mi is történt, hogy halt hősi halált Huncut Nyúl. Eredetileg Abahachi egy vállalkozásba szeretett volna fogni: egy kocsmát akart nyitni indián testvéreinek. Erre viszont nem volt elég pénze, ezért a sosonoktól kért kölcsön, akik jó szívvel adtak is. A főnök fia volt a pénzszállító. Az eladó viszont csúnyán becsapta őket, a kocsma egy romhalmaz és még a pénzüket is elvette tőlük. Nem más ez a rettenetesen gonosz ember, mint Santa Maria, a soson törzs legjobb barátja (!). Ezért aztán amikor Abahachi őt vádolja Ravasz Róka előtt, az így sem túl fényes kilátásokkal rendelkező sorsukat végleg megpecsételi. Egy szerencsésen szerencsétlen elszólásnak köszönhetően azonban sikerül megszökniük a cölöpökről, amik közül az egyik sajnos agyoncsapja a sosonok totemállatát. A felpaprikázott törzs korán reggel kisebb-nagyobb akadályok leküzdése után üldözőbe veszi őket. Még a cölöpön kiderül, hogy a vértestvérek hogyan tudnák visszaadni a kölcsönösszeget, ami miatt a főnök fia meghalt. Abahachi és Ranger menekül, nyomukban Santa Maria bandája és a sosonok. Felbukkan a rég nem látott enyhén szivárványhajlamú ikertestvér - akinek saját "gyönyörű" rancha van, Púder Rózsa néven -, a görög származású cserebandita: Dimitri, és Uschi, a szépségesen nyertes hölgy, aki miatt végül a vértestvérek is elválnak egymástól egy rövid, de annál drámaibb időre.

Ez így nem hangzik túlontúl izgalmasnak, és a komédia sem süt ki belőle, de aki szeretne tippit teddihengerrel festő, állatbőrszőnyeget poroló, nyílhegyező vagy ősi járókeretet tologató "indiánokat"; valamint mosásban összement lovat látni - amit később egy lökhajtányra cserélnek az előrelátó sosonok, az feltétlenül nézze meg a filmet.

És különben is: mi az az üvegpóker?
Hogy kerül az Apollo 13 a sínek közé?
Hogy néz ki egy kiszegecsezett hosszúpuska?
Mi is az a bőrharisnya igazából?
Kell-e a pót- (teherhordó), és a hátasló közötti kötélre feltűnő színű rongy?
Mit tegyünk, ha nincs csatabárdunk, de valamit mindenáron ki kell ásni ahhoz, hogy harcba indulhassunk?
Ha John fáradt, maradhat-e otthon, hogy kialudja magát?

A kérdésekre kapott válaszokon kívül egy komplett indiánná oktató jelenetsort is láthatunk, elsajátíthatjuk a kúszás, a célba lövés, az álcázás fortélyait, és még nagyon sok hasznos és új információt kapunk az igazi indián-léthez.

Ez egy jó film, habár nem az a most divatos mindenféle nyílásból ömlő folyadékszerűségekkel viccelő vígjáték, csak (!?) egy kacagtató, könnyed módon szórakoztató, fordulatokban gazdag komédia. A film vége felé lévő történések között talán egy kicsit kevesebb Indiana Jones-féle trükköt használhattak volna.