Egy kezünkön meg tudjuk számolni az Oscar-díjas magyar alkotásokat, így ezeket nem nehéz megjegyezni, de az kevésbé közismert, hogy valójában sokkal több honfitársunk érintett ebben a kitüntetésben. A Saul fia idei sikere apropóján három cikkben gyűjtöttük össze azokat a magyarokat, akik megkapták az arany szobrocskát.
Pressburger Imre 1902-ben született Miskolcon, zsidó felmenőkkel rendelkező család gyermekeként. Fiatalon újságírással foglalkozott, majd forgatókönyveket kezdett írni. Berlinben dramaturgként dolgozott, majd a nácik hatalmának erősödése miatt Párizsba, innen Angliába került. Itt ismerkedett össze későbbi rendezőtársával, Michael Powell-el, akivel az akkori brit filmek legjavát készítette. 1942-ben nyerte el az Oscart a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, a Negyvenkilences szélességi fok című háborús drámáért. Később még egyszer jelölték a Piros cipőkért, majd az 1951-es Hoffman meséi a cannes-i filmfesztivál rendkívüli díját kapta meg. 81 éves korában hunyt el Angliában.
Kertész Mihály 1886-ban született Budapesten Kaminer Manó néven. Tizenhét évesen elszökött otthonról egy cirkusszal, majd színésznek tanult, és már Kertész néven szerzett diplomát. Első filmjét 1912-ben készítette, majd Dániában dolgozott rendezőként, de ő játszotta az Atlantisz film főszerepét. 1914-ben hazatért, majd az első világháborúban katonaként szolgált. A Tanácsköztársaság idején hagyta el az országot újra, Ausztriában, majd Németországban forgatott. 1926-ra már Amerikában élt, a nevét a sokak számára ismerős Michael Curtiz-re angolosította, és a Warner Bros állandó munkatársa lett. Kertész gond nélkül alkalmazkodott az amerikai filmkultúra követelményeihez. Maradandót alkotott minden népszerű műfajban, és ő volt az első, aki már 1930-ban színes technikával dolgozott.
Hihetetlen az életműve, csak 1912-18 között 45 darab filmet forgatott. Sajnos a magyar filmjei közül egy sem maradt fenn teljes hosszában, de pl. az 1914-ben készült A tolonc című némafilmje 2008-ban került elő Amerikában egy pincéből, főszerepben Jászai Marival, akiről ez az egy mozgókép maradt fenn.
Az osztrák-német munkássága alatt még 18 film készült, Hollywoodban pedig 75, ami sok esetben évi négy filmet is jelentett. Nem csoda hát, hogy többször is jelölték Osca-díjra, szám szerint négyszer, amit végül a legendás Casablancáért meg is kapott.
