Kritikánkból kiderült, hogy a gyerekek akkor is imádják az Egon és Döncit, ha a szülő közben plágiumra gyanakszik, és kis híján önmagába zuhan. A helyzet viszont felnőtt fejjel sem mindenkinek ennyire drámai, a magyar űrmesének pont az az előnye, hogy a kevésből a maximumot hozza ki.
Amilyen hálás téma a festészetben a meztelen nő, olyan hálás cg-téma az űr, dőltünk hátra elégedetten plüssszékünkben az első magyar egészestés 3D-animáció vetítése alatt. A hibátlan látvány már onnantól vitt magával, hogy a kamera falevélként hullva megközelíti Egonék kunyhóját. Aztán köhögve elindul az emberszabású, de három ujjú főszereplő űrhajója, mint egy Kispolski, és körbekeringi az univerzum színes fényjelenségeit és részletgazdag bolygófelszíneit. Innentől az Egon és Dönci olyan, mint egy óvodásoknak készített Űrodüsszeia.
A rengeteg gyönyörűen animált űrbéli táj és a megrázóan étvágygerjesztő digitális virsli mellett a főszereplők tényleg gyengébben sikerültek. Kóstolóként azért érdemes megnézni az első előtanulmányként készített tévés Egon és Dönci epizódot. Ezekből kiderül, hogy a macska, aki kezdetben még inkább egy lószőrkulacsra hasonlított, sokat fejlődött, bár most sem a szépségéért szeretjük. Az éhenkórász Dönci a dúsabban szőrözött szemöldökével újabb bamba arckifejezéseket nyert ahhoz, hogy bedolgozza magát a szívünkbe. És ha belemegyünk az ötletbe, hogy Garfieldről másolták (amit egyébként olvasóink cáfoltak), szóval ha belemennénk, akkor egyértelmű lenne, hogy Egon meg egy Mézga Aladár-epigon. Ő is a saját készítésű űrhajójával hasított a világűrben, ráadásul mindkettőnek eláll a füle. Ja, és persze kinek ne jutna eszébe Wallace is, aki Gromit kutyájával a Holdra ment. Úgyhogy ezt a témát inkább hagyjuk.
Az, hogy a két főszereplőn kívül a film első háromnegyedében más élőlénnyel nem találkozunk, ugyanolyan leleményes húzás, mint a párbeszédek hanyagolása. Mert néhány vicces mellékszereplő bevonásával biztos kevesebb hiányérzetet hagyna a soványka sztori, és több cselekményt lehetett volna hozzáadni, de a tizenkét fős gyártócsapat így is remek munkát végzett. Arról nem is beszélve, hogy az összes magyar 3d-s filmet beelőzte. Mert nemcsak A kis Vukot halasztgatják fél éve, Árpa Attila Sólyom országát is egy-két évvel kitolták, a Tündér Laláról sem hallottunk egy ideje, sőt, a Rejtő-rajzfilm készítői sincsenek a láthatáron. A Macskafogó 2-t csak azért nem soroljuk ide, mert nem 3d-s, és mert a bejelentett időpontban, december 20-án mozikba kerül.
Ezért lehet a Magyar család a magyar 3D-animáció MacGyvere, akik akkor is kivágják magukat, ha csak egy svájcibicska esik kézre. A sztori és hiányosságait meg a macska esetlenségét rengeteg vizuális ötlettel, és a jazztől a puha drumandbassig ívelő saját készítésű zenékkel ellensúlyozzák.
Egyedül a környezetvédő üzenetként bepasszintott fotósorozatot nem tudjuk megbocsátani, amiben az olajban úszó kiskacsát boldogan fát ültető családokkal, a fejét borotváló Britney Spearst a harmadik világ éhező gyerekeivel montázsolták össze. Ha az alkotók ezen a vonalon szeretnének maradni, inkább nézzenek Miyazaki-animéket. Azok ezt a fejtágítást olyan színvonalon végzik, hogy a japán csecsemők követelnek mosható pelenkát a szüleiktől. Az alkotók mellett forgatókönyvírók is robotolhatnának az ország Tescóiban és Auchanjaiban. De még nem késő. Ne feledd, your country needs you!
