Török Ferenc harmadik játékfilmje a brókerek világába vezet. Mikor először hallottunk az előkészületekről, némi fenntartással fogadtuk az ötletet. Vajon mi újat lehet mondani a yuppie-k világáról Bret Easton Ellis regényei és a mozivásznat eluraló amerikai tőzsdecápák után? Az Overnight megtekintése után sem lettük okosabbak. És már nem az a fő kérdés, hogy lehet-e újdonsággal szolgálni a tárgykörben, hanem az, hogy miért készít filmet valaki arról a témáról, ami láthatóan nem érdekli.
Vas Péter harminc év körüli fiatalembert reggel negyed nyolckor a mobilja ébreszti. Udvariasan kitessékeli az ágyból alkalmi nőismerősét, aztán irány a munkahely. Mint mindig, most is lekési a kollegialitást és összetartozást jelképező közös meditációt, de hamar össze kell szednie a gondolatait, mert kellemetlen hír fogadja. Kiemelt és személyes német ügyfele, Fischer úr bejelentkezett, hogy kötvényeit más piacra szándékozik vinni. A garantált hozamra azonban nincs fedezet. Huszonnégy óra áll Péter rendelkezésére, hogy előteremtse a körülbelül tízmillió eurós összeget. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, mely miközben pénzbeli eredményt hoz, összeroppant egy életformát.
A történet három szálon és helyszínen fut. A Németországban forgatott rész, a néhány vágókép önmagában teljesen fölösleges: Fischer úr beszáll a taxiba és a repülőtérre hajtat. Annyi haszna mégis van a villanásnyi snitteknek, hogy már itt feltűnik a nézőnek Hanns Zischler elegáns játéka. A budapesti jelenetek adják a sztori magvát. A központi figura, Vas Péter látszólag sikeres élete egyik percről a másikra bizonytalanná válik. A hiányról nem számolhat be senkinek, hiszen társainak örömet és persze újabb klienseket hozna a bukása. És szembe kell néznie magánélete eddig eltussolt zavaraival. A reggeli munkahelyi posta ugyanis egy pozitív terhességi tesztet hoz. Csak azt nem lehet tudni, hogy kiét. A film utolsó harmadára majd kiderül, de addig úgy kell telnie a napnak, mintha mi sem történt volna.
A harmadik szál Bombayben játszódik. Itt dolgozik brókerként Péter barátja, aki valamikor egy, a Vaséhoz hasonló ügy elől menekülve meg sem állt az indiai nagyvárosig. Dramaturgiai szempontból azért van szükség erre a vonulatra, mert az időzónák különbsége segít majd a tranzakcióban, az elveszett összeg visszaszerzésében. Zoltánról annyit tudunk, amennyi Szűcs Artur éretten rezignált játékából kiderül, hogy sehol sem fonták kolbászból a kerítést. És majdnem elfeledkeztünk a negyedik szálról, mentségünkre csupán az szolgál, hogy a rendező hasonlóan cselekedett. Még az eseménysor kezdetén egy környezetvédelmi aktivista odaláncolja magát egy elektronikus átjátszó radarhoz, s azzal fenyegetőzik, hogy felrobbantja magát és az építményt. Ha mindez megtörténne, akkor leállna minden átutalás, pénzügyi tranzakció, mobilozás. De ez csak akkor történne így, ha a rendező fokozni szeretné az izgalmat, a feszültséget. De nem akarja. És hiába van a három-négy szál, még így is alig telik ki a filmidő, és olyan alibi epizódok kerülnek többször is a történetbe, mint a taxisofőr, aki nem találja a Bajza utcát.
Ha a nézőben komoly hiányérzetet kelt is az Overnight, a rendező - némileg a film egészétől független - erényeit is méltányolja. Kiváló színészvezetésére már fentebb utaltunk, most csak Eszenyi Enikőt említsük meg, aki újfajta szerepkörben szabadul meg minden micimackós, külsődleges eszközétől. Garas Dániel nagystílű, minden részletében megkomponált képei többet mutatnak a helyszínek nyomasztó vagy felszabadító voltáról, az emberi kapcsolatokról, mint maga a történet. Így aztán várhatjuk Török Ferenc negyedik filmjét, melyben majd a részerények egésszé állnak össze.
