Choderlos de Laclos 1782-ben íródott regényének negyedik filmbőre vászonra nyúzva, de ez önmagában nem baj, mert kell a könnyebben felbüfizhető változat is az egyre bugyutább gimnazistáknak, akik csak így képesek megismerkedni a Veszedelmes viszonyok történetével és az udvari diskurzusok mélyebb kontextusaival. Egy unatkozó, gazdag New York-i félárva (Sarah M. G. a Tudom, mit tettél tavaly nyáron című opusból) a Central Park Westről mégsem fejezheti ki magát választékosan, és csak pitiáneren lehet geci. Akárcsak az öccse, akit Ryan Philipe játszik, szintén az előbb említett filmből, amelynek címét még egyszer le nem írom, és akinek hatszori újranézés után sem sikerült elsajátítania John Malkovich elsöprően aljas vigyorát. A remake célja mindenesetre nemcsak az lehetett, ami, mint kiderült, lehetetlen, hogy átültesse a Napkirály udvarának etikettjét a szexben határokat nem ismerő, drogozó, pszichiáterhez járó újgazdag amerikai tinik köreibe, hanem hogy fokozza az amúgy is népszerű kis sztárocskák népszerűségét, és totál elfelejtesse a szerencsétlen, fogamzásgátlóhoz sem jutó kis vidéki gimnazistákkal, hogy kik is ők, és mit is tettek ők a nyáron. A gimis trendek szerint (horror, szellemek, szex) még jó adag kábulatra számíthatunk a következő nyáron. Már aki kíváncsi, és nem vágta el egymás torkát, vagy nem pusztult el valami nemi betegségben fiatalon, az érdekesség kedvéért.
A film erőssége a tinicsapda soundtrack: Skunk Anansie, Fatboy Slim, Blur, The Verve és így tovább, no meg az, hogy színes és szélesvásznú.
