A férfilélek eleddig kifürkészhetetlen mélységeibe és mélypontjaiba pillanthatunk bele a Pop, csajok satöbbi című film vallomásszerű történetében. Hogyan működik egy férfi, mi irányítja? Leginkább a csajok és a zene. Főleg ha valakinek lemezboltja van, s még zabolázni sem igen tudja magát. Vallomástevőnk, Rob Gordon pedig ilyen. Tizenéves kora óta kísértik a látszólag érthetetlen és fájdalmas szakítások. A dolgok netovábbja pedig, hogy a biztosnak hitt aktuális nőci, Laura is lelép. S itt kezdődik a vallomás: a látszólagos kudarcok analízise. Az öt legfájdalmasabb szakítás felelevenítésével. Hogy végre már történjen valami, s lehetőleg végződjön is jól. Így hát Rob keresgél - múltjában, s lelkében. Közben vezetgeti bakelitlemez-boltját, vitatkozik két kattant zenemániákus alkalmazottjával, becsajozik. De csak Laura kellene. Ám ehhez át kell újra élni mindent, át kell újra gondolni mindent. Rob életében minden korszak egy nő (s fordítva), illetve a hozzá kapcsolódó zenék. A zene pedig maga az élet. Rob pedig lassan, lassan szembesül önmagával, illetve annak akinek hitte magát, s ezt más is elhiszi.
A film valójában a férfivé nem-érés személyiségfejlődésének szakaszait mutatja be. Egy-egy szakasz egy zenei korszak, illetve egy nő. Az elmúlt három évtized zenéit hallhatjuk, a hard rocktól a technoig. Valóban ez az élet - a popkultúra, aminek veleje a csajozás. Rob azonban teljesen megreked ezen a szinten, s nem tud szabadulni, úgy érzi mindenki túllép rajta. De a zene mindig megmarad. (Ezért nyit talán lemezboltot is, ellensúlyozandó a kudarcokat...) S a zenében élő éretlen férfi hisztis, rapszódikus, hirtelen: mint maga a zene. Ám ennek ellenére is keresi a megnyugvást, ami a csaj. Az egyensúly pedig kényes, a zene is szóljon, a nő is maradjon.
Ez a zene pedig a filmnek a veleje, tárgyként is, s hallhatóan is. Az elmúlt évtizedek legjobb zenéit hallhatjuk a Velvet Underground-tól a Chemical Brothers-ig. Mind-mind olyan előadókat, s számokat melyek hatással voltak (vannak) a kultúrára, sőt a hétköznapi életre is. A remek zenei anyag Kathy Nelson zenei rendezőnek köszönhető, aki többek között a zenéje miatt is elhíresült Ponyvaregény anyagát is szerkesztette. Így jó hír, hogy a Pop, csajok satöbbi zenéjét is megjelentették.
A film arca a Rob Gordont alakító John Cusack, aki teljes őszinteséggel formálja meg a jóképű, ám belül romokban heverő, sőt néha férfiatlannak is mondható férfit. Cusack is afféle faarcú színész, kinek nem kell sokat mozognia, puszta megjelenésével, s szavaival is jól hat. (Sőt ötleteivel is, hiszen a film forgatókönyvének írásában is részt vett!)
Barátnőjét, Laurát a dán Iben Hjejle játssza, ki törékenységével, finom arcával éppen ellentéte Cusacknak. Jó rendezői választás volt eme két külső egymás mellé helyezése és egyensúlyba-hozása. A többi szereplő játéka is ezt a látszólag összehozhatatlan dolgot bontakoztatja ki.
S akinek nem elég a film, könyv formájában is hozzáférhet már, az Európa Kiadó megjelentette a film alapjául szolgáló regényt.
Akinek pedig kedve van egy kis férfilélek-analízisre, térjen be a moziba: ha nő, titkokat tudhat meg, ha férfi, akár magára is ismerhet. S végül nem marad más, csak POP, CSAJOK SATÖBBI.
